David Graeber: Bullshit munkák [Bullshit jobs] – Typotex Kiadó, 2020 – fordította Boross Ottilia – 340 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-17-1
A BULLSHIT MUNKÁK elolvasása után már éppen hősömmé akartam avatni David Graeber anarchista antropológust, amikor egy gyors netes keresés eredményeként rá kellett döbbennem, hogy 2020 szeptemberében meghalt. Pedig ebből a kötetből kiindulva lett volna még mondandója…
- Fejlődés-e, hogy önmagunkat zsákmányoljuk ki?
- Mi köze a világirodalmi géniusznak a kabbalához?
- Klímaváltozás – kinek van igaza?
- Csernobil, a modern babonaság forrása
- Ha megtanulsz nézni, mást fogsz látni!
- Apait-anyait beleadva rohanunk, hogy egy helyben maradjunk
- Rajtunk múlik-e, hogy mit hoz a jövő? WTF?
„a bullshit munka olyan fizetett munkakör, amely annyira értelmetlen, szükségtelen vagy káros, hogy még az azt betöltők is képtelenek létezését indokolni, miközben a munkakör betöltésének egyik feltétele kötelességüknek érezni, hogy ezt ne mutassák ki.”
– ez a szívbemarkolón egyszerű definíció a könyv alapja, s ha belegondolunk, hány-és hány ember kénytelen ilyen munkát végezni… Vagy hány és hány ember van, aki egy ideig örömmel és büszkeséggel végez ilyen munkát, akkor őszintén elcsodálkozhatunk azon,
miért nem része a közbeszédnek a „bullshit munka”?
David Graeber alaposan körbejárja a témát, és egyéni példák sokaságát építi be az általa felvázolt rendszerbe. Döbbenetes az, amit feltár, hiszen ezek az ember a teljesen értelmetlen – de általában jól fizetett – munkahelyeikkel mára már a társadalom nagyobbik részét jelentik! Ráadásul sokkal jobb helyzetben vannak, mint azok, akik valódi munkát végeznek. Valódi munka alatt ebben az esetben nem csak a konkrét termelő munkát kell érteni, hanem minden olyasmit, aminek értelme van… például egyértelműen ide sorolhatjuk a BULLSHIT MUNKÁK című könyv megírását, fordítását és kiadását is. (Sőt, önmagamat megnyugtatandó azt is megjegyzem, hogy a BULLSHIT MUNKÁK című könyvről való írás is valódi munka, mert megteremti annak lehetőségét, hogy a könyv minél több ember szemét felnyissa.)
Nem csak a BULLSHIT MUNKÁK természetével
és feleslegességének bemutatásával foglakozik, de az ilyen területen dolgozók életével is. Sőt, a bullshit munkák emberre gyakorolt hatásán túl az egyéni és társadalmi ellenállás lehetőségeit is megvizsgálja, miközben feltárja a magyarázatokat és a magyarázatok mögötti valódi okokat is. Számtalan példája közül az egyik legegyértelműbb és átláthatóbb talán az, hogy a pénzügyi szektor miféle ködbe burkolta saját túlértékelt tevékenységét. Hogy aztán a 2008-as nagy válság kapcsán a szétfoszló köd után mindenki számára nyilvánvaló legyen az az oltári hazugság, mely a világnak ezt a részét mozgatta.
Ha ennek alapján hajlandók vagyunk végiggondolni a gazdaság más szektoraira vonatkozólag is, hogy mi az a tevékenység, amit valóban végeznek, akkor megalapozottan kijelenthetjük, hogy a társadalom mai berendezkedése megérett a pusztulásra, s ha nem következik be egy globális fordulat, akkor a teljes világgazdaságot átjáró bullshit szükségszerűen összeomláshoz, pusztuláshoz vezet… hogy aztán majd a kilábalás során kelljen kitalálni, hogy
merre tovább?
S ha már ezt látjuk, nem lenne egyszerűbb elébe menni a problémáknak és szembenézve velük, tényleges megoldást keresni? Olyan megoldást, mely egyéni és társadalmi szinten is gyökeres változással járva felszabadítja az emberben rejlő lehetőségeket!
***
Sokszor dicsértem már
a Typotex Kiadót azért, mert olyan könyveket magyarítanak, melyek a társadalom és az emberi jövő valós problémáival foglalkoznak. A BULLSHIT MUNKÁK című kötet is ezek sorát gyarapítja. David Graeber olyan kérdést vet fel, mely sokkal-sokkal égetőbb, mint az a populista maszlag, amivel a hatalmon lévők tömnek minket: ma Magyarországon (is) mesterségesen előállított problémák és tudatosan szított szembenállások fedik el előlünk a jövő valós problémáit. Előbb-utóbb kénytelenek leszünk a valódi problémákkal is szembe nézni. Legalább készüljünk rá!
