Álmomban a Transzszibériai expressz étkezőkocsijában ültem, ahol isteni pirogot szolgáltak fel ebédre. Ahogy beleharaptam, meglepve tapasztaltam, hogy zsidótojással van töltve. Örültem a párosításnak, minden egyes falatból kiérezhető volt az orosz és zsidó kulináris hagyományok legjava, amelyek kiválóan egészítették ki egymást. rubin eszter
Éppen elhagytuk a Biro folyót, és Kína felé zakatoltak a kerekek, jól esett a forró pirog a Birobidzsáni Skanzenben tett látogatás után. Szépen berendezték a skanzent, a történelmi tárlat végigvitt a kezdetektől a Szibériai Zsidó Autonóm Terület, Sztálin által elrendelt 1930-as megalapításától, hatvan éven át, egészen a szibériai kényszerlakhely elhagyásáig. Persze nem volt ez amolyan Gulag, éppencsak erősen motiválta Sztálin a zsidókat, orvosperekkel miegymással, hogy költözzenek pár ezer versztával odébb, keletre, és jó néhányan meg is fogadták a tanácsát. Egész városnyi zsidó gyűlt össze, s élt hat évtizedig fájdalmasan távol a szülőföldjétől. rubin eszter
A Moszkvától több mint 8000 km-re, a kínai határ mentén fekvő Birobidzsán 1990-ben teljesen elnéptelenedett. A skanzen kijáratán most tábla hirdeti: Birobidzsán bezárt, az új orosz zsidó államot (Черноморская Республика еврейская Территорияa) a Fekete tenger partján tessék keresni, közvetlenül Grúzia szomszédságában. A skanzen látogatása után a kulcsot kéretik leadni a gyezsurnajánál.
A zsidótojásos pirog mellett érdeklődve lapozgattam a kiállításról elhozott prospektust, s a következőket tudtam meg: 1989 decemberében összeült az ENSZ biztonsági tanácsa, hogy megvitassa az Oroszország területén kialakult válsághelyzetet, amelyet a világ népei évek óta figyelemmel kísértek. Szimpátiatüntetésnek induló véres zavargások bénították meg gyakorta a nyugat-európai államok békés hétköznapjait. A külföldi jogvédő szervezetek egységesen követelték a több mint egymilliós oroszországi zsidó népesség helyzetének azonnali, haladéktalan megoldását, mivel súlyos és folyamatos antiszemita atrocitásoknak voltak kitéve mind az orosz nemzetiségű többség, mind az állami hivatalok részéről. rubin eszter
Az elnyomás elleni válaszreakcióként nem egyszer volt rá példa, hogy zsinagógákból induló merénylet sorozatokkal kellett szembenézni Párizs és Amszterdam civil lakosságának, legtöbbször rabbinak öltözött zsidó terroristák kaftánja alatt bukkantak rá az élesített robbanótöltetekre.
Európa államfői egyetértettek abban, hogy a helyzet tarthatatlan, haladéktalanul be kell avatkozni, ezért összehívták az ENSZ biztonsági tanácsot, és egyöntetűen a kétállami megoldás mellett szavaztak, amely lelkes fogadtatásra talált a világ országainak képviselői között. Az orosz vezetés kicsit húzódozott, mepróbáltak lépéseket tenni, hogy a teljes orosz zsidóságot áttelepítsék Izraelbe, s ezzel megszabaduljanak zsidó vallású állampolgáraiktól, de Mihail Szergejevics Gorbacsovnak meg volt kötve a keze, kénytelen volt alávetni magát a kötelező érvényű határozatnak.
Az ENSZ bizottság kijelölte a Fekete-tenger melléki Orosz Zsidó Haza (Csernomorszkaja Reszpublika jevrejszkaja Territorija – röviden CSORT) határait, s fővárosául Szocsit ismerte el.
A nyilatkozathoz elsőként csatlakozott az egyik zsidó állam, a szintén nagyrészt zsidó lakosságú Izrael, amely az ENSZ-ben a zsidó államokat tömörítő Zsidó Igazság Liga akkori elnöke volt. Miután az USA is ratifikálta az egyezményt, sorban beálltak mögé a világ vezető nagyhatalmai.
Azonnal áradni kezdett a lelkes zsidó tömeg Oroszország egész területéről a tengermelléki új országba, s hamarosan az évtizedek óta Birobidzsánban sínylődő zsidók is elkezdtek hinni a szerencséjükben, és napok alatt kiürült a kietlen szibériai település.
Persze számítani lehetett zavargásokra, mivel Oroszországot ez a döntés megfosztotta Fekete tengeri kijáratától.
Gorbacsov azonban jó érzékkel, angol tanácsadókat kért fel a helyzet békés rendezésére, mivel a brit diplomáciának komoly tapasztalata volt a kétállami megoldásokban:
A britek ugyanis 1922-ben már elintéztek egy hasonló ügyet, amikor az ENSZ elődje Nagy-Britannia kezelésébe adott egy, a török uralom alól éppen feszabadult területet a Közel Keleten. Feltétel volt, hogy Anglia kötelezettséget vállal a zsidó nemzeti otthon visszaállításának biztosítására, korábbi ígérete, a Balfour-nyilatkozat szerint. A nemzetközi jogi szerződés szerint a zsidó nép államiságát kellett volna létrehozni, mivel az arab nép tagjainak hatalmas területek álltak rendelkezésükre, de Nagy Britannia a Jordán folyótól keletre eső, jóval nagyobb területet egy újabb arab állam létrehozásának szentelte. Így született meg Jordánia, és csak később Izrael.
A CSORT kikiáltása után néhány szélsőséges zsidó polgárjogi harcos még megpróbálkozott egy-két alacsony költségvetésű, könnyen elérhető hétköznapi eszközöket igénybevevő terrortámadással, követelve, hogy a megkapott területet haladéktalanul növeljék háromszorosára, de ezek a hangok lassan elhalkultak, és mindenki megelégedésére, azóta virágzó kereskedelmű szemita országgá vált az új zsidó állam. Özönlenek a turisták a tengerparti országba, és a szoftveripar egyedülálló fejlődése a szomszédos Oroszország GDP-jét is kedvező irányba befolyásolta.
Míg mindezt elolvastam, a CSORT gyártmányú szupervonat pályája éles kanyart vett mielőtt elértük volna az Ohotszki tengert, és döbbenetes gyorsasággal szelte át Kínát. Kaifeng pályaudvara mellett elhaladva egy villanásra láttuk a nemrégiben betiltott, s most lemondóan integető zsidó közösség elöljáróinak távolkeleti vonásokat őrző, szomorú arcát, akik abban bíztak, hogy talán pár percre megállunk, de számukra ez a vonat elment, és mi hamarosan Afganisztán vasúti viaduktjain keresztülrobogva, máris Irán területére értünk. Feltűnt, hogy nagyon gyorsan haladunk, de mivel álomról van szó, nem lepődtem meg, hiszen tisztában voltam a CSORT technikai újításainak szélsebes fejlődésével.
Teheránban is csak integetni volt időnk a vonatablakból, a kielégítő társadalmi beágyazottsággal rendelkező, boldogan élő perzsidók felé, majd Irak felé vettük az irányt.
Nyugat-Bagdadban szálltunk le, a megosztott város zsidó felében, amely az arab és a zsidó iraki állam fővárosául szolgált. Megtekintettük a többezer éves iraki zsidóság építészeti emlékeit, majd ellátogattunk a Zsiraki Állami Történeti Múzeumba. A vonaton már olvastam pár szót az állam alapítás körülményeiről, ideje volt, hogy az eredeti forrásokat is szemrevételezzem.
A múzeumban kiváló vezetőt kaptunk, aki kimerítő részletességgel idézte fel az iraki zsidóság egészen a babiloni korig visszanyúló történetét, amely 1941-ig eseménytelenül békés egymás mellett élésben telt a muszlimokkal. Ekkor azonban a hitleri náci uszítás hatására megváltozott a helyzet, és 1941 június 1-én, pokoli vérengzés helyszínévé vált a Savuot éjszakáját tanulással töltő zsidók imaháza, valamint a zsinagóga környéke. Egyetlen éjszaka alatt több mint ezer zsidót öltek meg, ami végérvényesen megváltoztatta a két helyi vallás híveinek egymáshoz való viszonyát. A következő években, mivel többé nem érezték magukat biztonságban, a zsidók számára engedélyezték a kivándorlást, emellett azonban, teljes ingó és ingatlanvagyonuk hátrahagyására kötelezték őket. Ezen a ponton a zsidók nem tűrték tovább a megaláztatást, és 1950-ben az ENSZ-hez fordultak. A biztonsági tanács a kényes helyzetre való tekintettel többször újratárgyalta az ügyet, végül igazságos döntést hozott. Egyes tagállamok attól tartottak, hogy a határozat lángba fogja borítani a térséget, de ez szerencsére nem következett be. A néhány hőzöngő elszigetelt esetét vasszigorral büntette a bagdadi arab kormány, így a békés átalakulás simán lezajlott.
1951-ben megalakult az új zsidó állam, amely egyes dokumentumokban Zsirakként szerepel, míg máshol Zsidrak néven említik, de nem sikerült kiderítenem, hogy melyik a nemzetközi jog szerint általánosan elfogadott, hivatalos név. Ami bizonyos, hogy a nemzetközösség Nyugat-Bagdadot ismerte el Zsi/d/rak fővárosának, tekintettel a babiloni időkig visszanyúló iraki zsidó gyökerekre.
Tovább indultunk, hogy Törökországon és Grúzián keresztül megérkezzünk körutazásunk utolsó állomására, Szocsiba, Csernomorszkaja Reszpublika jevrejszkaja Territorija fővárosába, amelyről már oly sok szépet hallottunk.
A vonaton elviselhetetlen hőség uralkodott, hiába tartottunk észak felé, még mindig ugyanolyan meleg volt mint Bagdadban. Lehetséges volna, hogy a Transzszibériai expressz hipermodern légkondicionáló berendezése képtelen megbirkózni a globális felmelegedés okozta hőmérsékleti csúcsokkal, és felmondta a szolgálatot?
Vagy talán azt történhetett, hogy este elfelejtettem letekerni a termosztátot, és arra ébredtem, hogy 25 fok van a hálószobában. Sajnáltam, hogy ilyen hirtelen le kellett szállnom a vonatról, pedig szívesen folytattam volna az utazást, mivel utam során mindenhol azt láttam, hogy az új államok hihetetlen módon felvirágoztatták a rendelkezésükre bocsátott földet.
*
Utazásomat a Csernomorszkaja Reszpublika jevrejszkaja Territorija – CSORT Állami Utazási Iroda Transzszibéria Vasúttársaság szponzorálta. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a Jevrejszkoje Kalco (Zsidó Körutazás) programot, izgalmas új élményekkel gazdagodhatunk általa.
Névmutató:
чёрт (csort) – ördög
