Feszty Árpádné Jókai Róza: Akik elmentek… – Szépmíves Könyvek, 2017 – 282 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval, ISBN 978-615-5662-28-7
Jókai Mór fogadott lánya, Laborfalvi Róza unokája, Feszty Árpád felesége, Andrássy Gyula törvénytelen leánya, Feszty Masa édesanyja… nagy idők tanúja, nagy emberek társa, akinek talán éppen ez a társaság volt a tragédiája: saját kibontakozását lehetetlenítette el. Szerencsénkre Jókai Róza (1861-1936) érezte-tudta, hogy olyan titkokat ismerhet, melyek – legyenek néha bármennyire fájók – a közvéleményre tartoznak. A viszonylag hosszú élet lehetőséget adott neki arra, hogy emlékeit egy olyan időben vesse papírra, amikor az érintettek már nem sértődhetnek meg. Persze, mindez nem jelent bulváros kitárulkozást, ízléstelen pletykagyártást, csak éppen a mások számára nem nyilvánvaló viszonyok, érzések, gondolatok és történetek rögzítését (itt-ott bevallott elhallgatásokkal, s a korban még ismert diszkréció fenntartásával.)
- Első kézből az asztalos inasból lett festőzseniről!
- A Gulagon a Vatikánnak kémkedett Pista bácsi…
- Jászai Mari a #metoo-kampány ősanyja
- Végre feltárul a V. 5262/208 számú dosszié titka!
A címben megjelölt történetet is kellő óvatossággal kezeli, s mi is csak azért bátorkodunk ezt a középpontba állítani, mert május végén már bárki kezébe veheti a Családi levelek című Szendrey Júlia-kötetet , melyhez szorosan kötődik az, amit mostani kötetünk szerzője tudott, vagy tudni vélt.
„Ennek az asszonynak az volt a tragédiája, hogy nem tudott igazán szeretni, pedig vágyott rá.
Szenvedélyes, erotikus teremtés volt – az bizonyos. De igazán, odaadóan, mélyen nem tudott érezni.
Mikor Petőfihez hozzáment, elszökve hazulról, kitagadva szüleitől: őszintén, nagyon érzett, de azt hiszem, akkor sem magába Petőfibe, hanem a dicsőségbe, romantikába, a veszedelmes kalandba, a halhatatlanságba volt szerelmes.
Abba a nőbe volt szerelmes, akivé Petőfi múzsája lesz.”
A meglehetősen illúzióromboló portré a könyvben tovább folytatódik, és a sejtések, sejtetések és hallomásból épülő történetek hálójából kibontakozó személyiség tényleg nem túlzottan imponáló. Olyan kérdések vetődnek fel, melyekre biztos választ nem adhatunk. Lehet, hogy Petőfi a házassága miatt kimondottan kereste a halált?
„…Miután [Szendrey Júlia] nem tudott egészen jó lenni, cinikusan a rossz után nyúlt kárpótlásként, menekülésként az önvád elől.
Sok nőt visz a saját gyengesége feletti kétségbeesés a teljes süllyedésbe!
Ha eredetileg rosszabb lenne, talán nem zuhanna akkorát…
Ha nem szerette már az urát – hagyta volna ott, ment volna vissza a szüleihez.
Ez kegyetlen, de becsületes eljárás lett volna.
De megcsalni Petőfi Sándort: ezt nem lett volna szabad!
Pedig Jókai szerint még az életében [Petőfi életében] megtette!”
…sőt, Jókai is azok közé tartozott volna, akivel Szendrey Júlia – bár sikertelenül, de – kikezdett!
Persze, ez a könyvnek csak egyetlen fejezete, s a többi is hasonlóan sok érdekességet, izgalmat, titkot és finomságot rejt. A Balatonfüredről szóló fejezetet például érdemes kötetének azonos tárgyú részeivel összevetni (Az Életem naplója című kötetről itt írtunk). Vagy ott vannak a Gárdonyi alakját idéző részek, melyekből nem csak Gárdonyi – Jókai Róza használatában „Göre” – szemérmes szerelmi vívódásaira derül fény, de arra is, hogy egy-egy regényének nőalakja mögött ki állhat. Aztán fontos szerep jut még Mednyánszkynak, Munkácsynak, Mikszáthnak, Bánffy és Szilágyi Dezsőknek, Rudolf trónörökösnek, s kendőzetlenül szóba kerülnek Jókai megrendítő végnapjai is…
Sokan gondolhatnak irigykedve Jókai nevelt lányára: „micsoda ajándéka a sorsnak, hogy fontos, híres, maradandót alkotó nagyságok társaságában tölthette életét!” Ugyanakkor az Akik elmentek… című kötetből az is kirajzolódik, hogy ez a helyzet legalább annyira lehet átok, mint áldás.
***
A kiadó szíves közlése szerint a május 30-án megjelenő kötet (Szendrey Júlia: Családi levelek) jelentős mértékben átrajzolhatja azt a Szendrey-portrét, amit eddig ismerni véltünk.
