reklám
+ Irodalom

Jászai Mari a #metoo-kampány ősanyja

A színésznőket nem csak az elmúlt évtizedekben molesztálták, és nem csak napjainkban lehet ez téma. Jászai Mari őszintén kitálalt száz éve.

Jászai Mari: Emlékirat és napló – Szépmíves Könyvek – 238 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-02-7

Fura dolog a színész mesterség, főleg a filmezés előtti korokra nézvést. Hiszen bár nevét díj, utca és tér őrzi, nem sokat tudhatunk arról, hogy milyen alakításokat nyújthatott Jászai Mari. Illetve tudhatjuk, de csak másodkézből. Tisza sor, hogy mit játszott és mikor, azzal is tisztában lehetünk, hogy milyennek látták őt és alakításait a kortársak…

Ebben a másodkézi bizonytalanságban kimondottan dicséretes, hogy a Szépmíves Könyvek az 1927-es kiadást követve megjelentette az Emlékirat és napló című kötetet. A könyv, mely a szöveg mellett komoly képmellékletet is tartalmaz, egy letűnt kor páratlan dokumentuma, melyből többet tudhatunk meg az ünnepelt színésznőről, mint amit a lexikonokból összemazsolázhatnánk. Sokkal többet!

Saját fájdalmas gyermekkorának leírásával indítja az emlékiratot, s a tényleg rettentő – szeretethiánnyal és nélkülözéssel teli – éveket követő pályára állás sem tűnik túl vidámnak. Néhány évvel ezelőtt talán még egyszerűen napirendre tértünk volna a férfiak oldaláról megnyilvánuló zaklatások felett, most, 2018-ban viszont egészen új olvasta lehet a szövegnek. Mármint #metoo szempontból!

Most, amikor a sajtó tele van zaklatókkal és zaklatottakkal, hosszú évek elhallgatásai után előtörő vallomásokkal, egészen más olvasta van Jászai Mari emlékiratainak. Persze, ő is csak hajlott korában mesélte el azt, ami vele történt, de – és ez az, ami igazán meglepő – elmesélte. A kor társasági nyelvezetéhez képest meglepő nyíltsággal ír mindarról, ami vele kezdő színésznőként történt.

Ebben az összefüggésben az apai bántalmazást – annak minden borzalmával együtt – hagynám is. Hanem az, amit a kezdő színésznő, a tizenéves lány átélt Budán, már ide kívánkozik:

„Volt Budán egy rémem. Azt mondták: ügyvédsegéd. Négyszögletes, fekete feje volt, kiálló, rút pofacsontja, és olyan sovány, hogy óriási lapátfogait nem bírta betakarni. Ez a szörnyeteg lépten-nyomon kísért. Mikor játék után kijöttem a színházból, már ott állt és hívott magával. Ha szorosan odabújtam Király Júliához, agyoncsipkedte a másik oldalon a karomat és a fülembe sugdosta:
– Bezáratom a kisasszonyt! Bezáratom!
Ezt pedig azért mondta, mert összevásárolta 25 forintnyi adósságomat. Egy szép piros színpadi cipő ára is benne volt, amelyet egy Beier nevű öreg suszter hitelezett, és valami tüll színpadi szoknya ára és a kosztom. A rút ördög mindezt kifizette, és minden este azt mondta, hogy most már neki tartozom, és ha nem megyek el hozzá éjszakára, bezárat a börtönbe! Annyira féltem tőle, hogy már előre vacogott a fogam a félelemtől, mikor az előadásnak vége volt…”

…és ez még csak a zaklatások kezdete! Jászai Mari megpróbált pénz kérni Győrben élő apjától, de a levél felbontatlanul visszajött. Így minden bátorságát összeszedve segítséget kért máshonnan.

„…egy délben csakugyan bekopogtam B..y méltóságos úrhoz, a budai Fő utcán, az első emeleten, a saját házában. Ő maga nyitott ajtót. Ó, nem, az előkelő, nagy rangú hivatalnok sem adta ingyen azt a száz forintot, amivel azután elbocsátott. A szamár! Istenem lehetett volna, ha jóságból segít rajtam. Ideálom lett volna, oltárképem egész életemben. […] B…y őméltósága belém szeretett, és feleségül akart venni. lakást bérelt a számomra, bebútorozta, odavette az öreg király Júliát vigyázónak. Az ujjamra húzott egy antik brilliántos gyűrűt, és azt mondta, eljegyez magának feleségül. Én pedig, mialatt ölelgetett, összeszorítottam a fogamat, és kértem Istent, hogy legyen már mielőbb vége mindennek. De az utálkozásomba mégis keveredett egy enyhe, jó érzés: nem féltem tőle annyira, mint attól a borzasztó csontembertől, az ügyvédsegédtől, akinek a körmei közül kimentett.”

Persze, a borzalmak itt sem értek véget, s ebből a mérgező kapcsolatból Kassai Vidor (1840-1928) színész mentette ki és vette feleségül Jászai Marit. Naná, hogy ennek is ára volt:

„Tudta, hogy egész éjjeleken át varrtam és tanultam, s hajnalban, alig hogy elaludtam, felébresztett ölelkezni. Követelte, hogy a felesége legyek, holott egy atom feleslegem sem volt, mert még csak ki sem aludhattam magam soha.”

…és Jászai Mari élete folyt tovább, és akkora színésznő lett belőle, hogy nevét ma is ismerjük. S hogy közben az terjedt el róla, hogy „férfifaló”? Hát az vesse rá az első követ, aki egy ilyen élet- és pályakezdés után épebb és egészebb tudott volna lenni mint ő.

Más korban, más helyzetben talán más dolgokat emeltem volna ki Jászai Mari életéből. De talán most ez sem érdektelen, ez sem csak öncélú kukkolás…

Jó, hogy az Emlékirat és napló ma, Magyarországon hozzáférhető.

Jászai Mari a #metoo-kampány ősanyja
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top