Lee Child: Éjféli szállítmány [The Midnight Line] – General Press, 2018 – fordította Gieler Gyöngyi – 344 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4520-98-6
Lee Child regényeinek hőse Jack Reacher. Olyan karakter, akit könnyű beazonosítani, s akivel – minden különcsége ellenére is könnyen azonosul az olvasó. A mostani történet ott kezdődik, ahol az előző véget ért. (A Néma városból itt közöltünk részletet.) Reacher megint úton van, és megint egyedül…
Az 1954-ben született, Amerikában élő angol író titka a fegyelmezett történetmesélés, annyit ad az Olvasónak, amennyivel fenntarthatja a figyelmet és mozgásba hozhatja képzeletét. Child leírásai a legritkább esetben hosszabbak néhány sornál, s szinte mindig a cselekmény részét képezik. Nincs toporgás, nincs elbambulás, minden apró mozzanat a történet szolgálatában áll. Jellemző módon, ebben a regényben is csak a kétszázadik oldal magasságában kezd derengeni, hogy mi a címben jelölt éjféli szállítmány…
Az Éjféli szállítmány kezdetét elolvashatod itt.
Jack Reacher, ahogy az a korábbi regények ismerői megszokhatták, ezúttal is szinte céltalanul bolyong. Különösebb tervek, poggyász, vagy éppen jármű nélkül. Most éppen egy katonai akadémiáról való, női méretű végzős gyűrűt talál egy kisvárosi zaciban. Annak akar utána járni, hogy mi lett a gyűrű gazdájával, hiszen ilyesmitől nem szoktak önként megválni az emberek. Az erőszakos eszközöket sem mellőző nyomozás során Wyoming-ba jut, ami nem éppen gyalogosnak való terep. Az erdős-hegyes, ritkán lakott vidéken a szomszédok akár több tucat kilométerre is lakhatnak egymástól, s mert a forgalom – az előbb leírtak miatt – meglehetősen csekély, ezért a stoppolás sem lehet opció. Reachernek szerencséje van, mert társa akad egy magánnyomozóként dolgozó nyugalmazott FBI-ügynök személyében. A detektív által keresett nő azonos azzal, akit Reacher keres, így összefognak, s együtt próbálják felgöngyölíteni a cseppet sem egyszerű eltűnési ügyet… Amiről – mint az ilyen helyzetekről általában Lee Child regényeiben – kiderül, hogy a szálak sokkal messzebbre vezetnek, s nem csak „veteránügyekről” és illegálisan forgalmazott drogokról van szó.
Reachert, szemben az átlagos nyomozókkal nem megbízás, kötelesség, vagy valamilyen érdek mozgatja, hanem a puszta kíváncsiság. Éppen ezért – státusz és funkció híján – nem meglepő, hogy elsősorban az igazság kiderítésére koncentrál, s ha ehhez szükséges, akkor hajlamos háttérbe szorítani a jogot az emberség javára. Jack Reacher – akit ellenfelei ebben a regényben a Big Foot-hoz és Hulk-hoz hasonlítanak – ebben a történetben sem okoz csalódást. A fordulatos történet tovább gazdagítja a főhős személyiségjegyeit, de közben könnyen követhető azok számára is, akik korábban nem olvasta Lee Child regényt.
