Három óra harminc: rigófütty ébreszt, hol vagyok? Próbálok visszaaludni, néhány perc múlva a toronyóra üt egyet.
Kilenc óra tizenöt: motorzúgás, fortyog a vízforraló, angol beszédfoszlányok a folyosóról. A lift sípol, indulok, ma van az utolsó napja a Magasiskolának. A jelzőlámpa pittyeg, csobog a szökőkút, dudálás, harangjáték.
Kilenc óra ötven: A Mészöly-házban Péterfy Gergely utolsó szemináriuma, koccannak a kávéscsészék, nevetés.
Tizenegy óra: gyomorkordulás, ásítozás, tüsszentés. Duruzsolás, taps, a toronyóra tizenegyet kondul. Kukorelly elköszön, Márton László leül közénk, ő is elemez.
Tizenkét óra huszonöt: Pócs Margit sorakoztat, indulunk az Ízlelőbe. Tányércsörgés, kanalak, villák koccannak a fogakhoz. Csattognak a legyezők, a pultnál sistereg a kávégép.
Tizennégy óra: Szilasi László tárcákat kér, ülünk a Babits szobornál. A toronyóra jelez, tyúk káricál a szomszéd udvaron.
Tizenöt óra harminc: uzsonna, Margit fülemüléi trilláznak. Én egy kéket választok, a tavalyi baglyocska mellett jó helye lesz otthon a könyvespolcomon.
Tizenhat óra: Tóth Krisztina is utoljára, napsárga ruhában , kalapot emel Harag Anita előtt, kacagás, tapsvihar.
Tizenhét óra: harangjáték, surrognak a galambszárnyak, a Megyeházánál vagyunk. Beszélgetés, Szilasi László, Dicső Zsolt, Liebhauser János. Megértés és gyengeség. Regényt érdemes írni vagy inkább novellát. Mi legyen jövőre még a Mészöly Akadémián. Jó dolog díjat kapni, olvasni, csak olvasni!
Tizennyolc óra harminc: sercegés, sistergés, cuppogás: A piacon a kolbászok, hurkák, pecsenyék, palacsinta vár ránk.
Húsz óra harminc: füttyszó, tapsvihar, kacagás, felolvasunk a közösségi ház színpadán.
Huszonnégy óra: pittyegések, a klaviatúra kopog,a szomszéd szobából horkolás, tizenkettőt kong a harang.
Írta: Lantosi Nóra
Fotók: Kovacsics Zsuzsanna
