Hátrakötözött kezű embert kivégző, ám közben áldozatát megsimogató nyúl, egy korábban karóba húzott füles, amint egy buzogánnyal készül leütni az embert, vagy éppen íjjal kutyára lövő, illetve egy pallossal röhögve csapkodó szőrmók.
Vajon miért ábrázolták a középkorban az aranyos nyulakat mindenre képes, elszánt vadállatnak? A Gyalog galopp vérnyula sem legenda? – teszi fel kérdést a Múlt-Kor történelmi portál.
A középkori művészet képviselői a nyulakra általában a tisztaság és a gyámoltalanság jelképeként tekintettek, gyakran az istenfélő embert szimbolizálták. A nyulakat emellett leginkább a termékenység jelképei között tartották egykor számon.
Így még érdekesebb, hogy a nyúl kezébe miként került a kard és a buzogány a különböző ábrázolásokon.
Mindemellett ők testesítették meg a tehetetlenséget és az ártatlanságot, továbbá néhány ábrázoláson a passzív, ám „beleegyező” szexualitást is:
több, szexuális fűtöttségű miniatúrán farkasok ugrálnak a nyulakon.
Egyes középkorászok szerint pontosan ebből a gondolkodásmódból eredhetett a miniatúrákon is fellehető, általában humornak szánt nyúlbosszú.
- A teljes cikket a múlt-kor.hu oldalán olvashatod
https://youtu.be/aZfUfqgI_Zs