Felmérések sora bizonyítja, hogy ténylegesen azt hisszük, hogy a külföldiek bűnözőbbek, mint a magyarok, de ez nincsen így.
A társadalom tagjaiban nemcsak a menekültekkel, a hajléktalanokkal szemben is rengeteg előítélet él, és csak kevesen mernek szembenézni valóságosan mindazzal, amivel ezeknek a különböző okokból kiszolgáltatott embereknek percről-percre meg kell küzdeniük. A Mentőcsónak Egységet a Szputnyik Hajózási Társaságon belül Fábián Gábor és Pass Andrea hozta létre, azzal a céllal, hogy érzékenyítő színházi társasjátékok formájában mindenki számára megidézzék és átélhetővé tegyék azokat az élethelyzeteket és körülményeket, amelyeket a legtöbbünk elképzelni sem tud, és amivel kapcsolatban a többségi társadalom tagjai sokszor vagy nyíltan ellenségesek, vagy álszent módon félrenéznek. Az interaktív játékban mindenki a saját döntéseivel és egész lényével vesz részt, és eközben minden előadásban kortárs drámai szövegek születnek. Ami biztos: sem a Menekülj okosan! sem a CÍM nélkül / hajlék-kaland-játék nem olyan színházi estét ígér, aminek a végén csak tapsolsz és szépen hazamész, mintha mi sem történt volna, mert mindkettő elevenbe vág. A Mentőcsónakban nem prédikálnak, csak megmutatnak dolgokat: őszintén, humorral és szeretettel.
„Ne legyél már migráns!”
Magyarországot elnyelte az iszapszörny, ami mindenkinek mást jelenthet: gazdasági összeomlást, polgárháborút, az eddig ismert világrend felbomlását. Az élet közvetlen veszélybe kerül, mindenkinek menekülnie kell. A rendezők megfordították az alaphelyzetet: magyarok, a falu lakói együtt menekülnek a Közel-Kelet irányába. Őket segítők és játékvezetők kísérik, például Amin, aki maga is afgán menekült, és Iván Júlia, az Amnesty International munkatársa. Ő köti össze a játékot a valósággal, segít értelmezni a menekültek élethelyzeteit, és pontos információkkal szolgál a jogi környezetet illetően. Amikor a néző helyet foglal a nézőtéren, automatikusan egy csapat részévé válik és folyamatos döntéshelyzetekbe kerül. A közönség négy csapatot alkot, a négy család teszi ki a falu közösségét. Először a háborús övezetből kell kijutniuk, aztán túl kell élniük a menekülttábort, és elkerülniük a kitoloncolást. Eközben a játékosok súlyos döntéseket hoznak, időt vagy embereket, életeket veszítenek. A játék tulajdonképpen a menekülés és a fenyegetettség szimulációja. Jelenetek követik egymást, azoknak a szituációknak a plasztikus modellezése, amelyek egy ilyen út során történnek az emberrel, az égzengéstől és bőrig ázástól kezdve a megalázásig, a szóbeli vegzálásig, a kifosztásig, a verésig. Sorban megjelennek a szereplők, a határőrök, a Rendőr Józsi, Hajnalka, a polgármester lánya és maga a polgármester.
Nagyon tanulságos, hogy az óriásplakátkampány óta a gyerekek, de sok felnőtt is elkezdte negatív, megvető értelemben használni a migráns szót, és általánosan elterjedt, hogy ezt használják a „menekült” helyett. Az is tény, hogy Európában a legelutasítóbb állam Magyarország (52%). Az elemzők szerint a régióban a bevándorlás-ellenesség nem a menekültekkel való együttélésen, hanem elsősorban az ismeretlentől való félelmen alapul.
„Kérjük, hogy a hajléktalanok utcáról és a környékről való eltávolításáról haladéktalanul intézkedni szíveskedjék.”
A hajléktalanságra is könnyebb úgy tekinteni, mint valami olyasmire, ami mindig csak másokkal történhet meg. Sokkal könnyebb olyan magyarázatokkal elkábítani a lelkiismeretünket, hogy „mindenki a maga hibájából kerül ilyen helyzetbe”, illetve bedőlni az olyan kártékony előítéleteknek, mint: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Miközben nem telik el úgy nap Magyarországon, hogy két-három ember ne veszítené el lakhatását, és kb. 30.000 ember él hajléktalanként. Pedig ebből az élethelyzetből csak emberfeletti erővel vagy szerencsével és támogatók révén lehet kiemelkedni.
Sajnáljuk őket, de nagyon megkeserítik az itt lakók, illetve a játszótérhasználók életét.
– írják az úgynevezett rendes emberek. És meggyőződéssel hiszik, hogy csak a gyerekeiket szeretnék megvédeni a „migránsoktól”, a hajléktalanoktól, mindenkitől, aki másmilyen.
Napi betevő, szállás, időjárás, koldusmaffia, szenvedélybetegségek és a társadalom előítéletei – egy sor olyan dolog, amivel csak akkor találkozhatunk, ha egy kicsit belebújunk a másik ember bőrébe. A CÍM nélkül-ben két színész, egy hajléktalan aktivista és egy szociális munkás szerepel, itt is ő az, aki szakemberként, szakértőként segít kiigazodni ebben a szinte teljesen ismeretlen és idegen világban. Ebben az előadásban is a nézők irányítják a szereplőik sorsát, és egy kétórás játék erejéig egy másik világban találják magukat, amelyben azok lesznek az érvényes kérdések, hogy hol fogsz aludni ma este, hány fok lesz éjszaka, mikor ettél utoljára meleg ételt, mikor zuhanyoztál utoljára, szoktál-e kukából enni, hogyan kérj pénzt idegenektől, és mi lesz veled két hét vagy fél év múlva. Ebben a játékban az a cél, hogy hőseink saját albérletben új életet kezdhessenek.
Az előadások alkotói természetesen szeretnék megváltani a világot, ami sokkal nehezebb, mint hinnénk.
A valósághoz közelítő célunk az, hogy gondolatokat ébresszünk, esetleg egy másik nézőpontot ismertessünk meg, szakítsuk ki a nézőket a mindennapi valóságukból egy játékhelyzetbe, és olyasmikről gondolkozhassanak, amikre egyébként nem gondolnának.
Az előadásokon és a játék közben folyamatosan olyan alapvető emberi jogi dilemmák merülnek fel, amikkel a hétköznapokban a legtöbbünk nem is találkozik, de ezeken túl sokkal általánosabb kérdéseket is felvetnek, például a demokrácia vagy a diktatúra működéséről, vagy hogy mit jelent az önbíráskodás, a szolidaritás vagy a tolerancia.
Mindkét játék és mindkét előadás hiteles eseményeken és tényeken, adatokon alapul, és nemcsak diák, hanem felnőtt nézők érdeklődésére is számot tartanak.
A Menekülj okosan! előadást a Mentőcsónak Egység a Füge Produkcióval és a Magyar Helsinki Bizottsággal közösen hozta létre, a The Great Escape című társasjátékon alapul, amit az Amnesty International angol szervezete fejlesztett ki. A CÍM nélkül / hajlék-kaland-játék a Mentőcsónak és a STEREO Akt közös előadása.
