Tavaly ilyenkor arra kértünk művészeket, tudósokat, közszereplőket, hogy mondjanak véleményt a menekültkérdésről. (A cikksorozat itt olvasható.) Most azt kértük tőlük, hogy foglaljanak állást az október 2-ai kvótanépszavazással kapcsolatban. Szalay Kriszta, Csepeli György és Majtényi László véleménye itt található. Ezúttal Lévai Katalin, Bokros Lajos és Salamon András gondolatait adjuk közre.
Lévai Katalin szociológus, író
Amikor a Fidesz népszerűsége csökkent, a kormány kommunikációs csapatának támadt egy mentő ötlete. Miért is ne turbózhatnák föl a sikeresnek bizonyuló Európa-ellenes szabadságharcot a ,,migránskártya” kijátszásával? Hamarosan meg is jelentek az ,,Üzenjük Brüsszelnek” hirdetések országszerte, majd egyre durvább hangvételű plakátok lepték el az utcákat, köztereket és minden lehetséges médiafelületet.
A kék gyűlöletcunami igen hatásosnak bizonyult. Az emberek többsége fél az idegenektől, nem tudja, kik ők, honnan érkeznek, ráadásul tájékozatlan jogi és politikai kérdésekben, így azt sem veszik észre, hogy már maga a kérdésfelvetés is hamis, sem jogi, sem politikai síkon nem értelmezhető. Népszavazást csak olyan ügyben szabad kiírni, amely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Márpedig ez nem olyan, hiszen
a bevándorlás kérdése összeurópai ügy.
A népszavazás kiírása ellentmond a csatlakozási szerződésnek, jogi következménye teljesen tisztázatlan.
Ez a sok milliárddal megtámogatott kampány mindenről szól, csak éppen a bevándorlókról nem, arról pedig még kevésbé, hogy a kormány hogyan védi meg a hon polgárait a beáramló menekültek ‘veszélyes hadaitól.
Akkor hát mi a célja?
Több legyet ütni egy csapásra. Először is el kell terelni a figyelmet az ország égető bajairól, az oktatás, az egészségügy, a szegénység, a kivándorlás megoldatlan kérdéseiről. De a kampány arra is jó, hogy egyben tartsa a tábort, hiszen közben ellenőrizhetők és frissíthetők a Kubatov-listák, vagyis jól előkészíthető a terep a következő választás számára. S egy pillanatra se tévedjünk: a Fidesznek bármilyen eredmény jó lesz. Még ha érvénytelen lesz is a népszavazás, az is. Mert akkor is kimutatható lesz a nemek győzelme. Ez szinte biztosra vehető azok után, hogy
hosszú hónapok óta szítják a zsigeri félelmet és a gyűlöletet azok ellen, akik egyébként itthon nem is láthatók, s akiknek eszük ágában sincs Magyarországon letelepedni.
Ez a szégyenletes és végtelenül elkeserítő történet jól ki lett találva. S ellenszerét még mindig nem leljük.
Bokros Lajos közgazdász, egyetemi tanár
Kettős hazugság bűnébe esett a kormány. Egyrészt olyan kérdésre várja a választ az októberi népszavazáson, ami nincs. Tessék elolvasni a nyugati lapokat, megkérdezni a vezető politikusokat: az Európai Unió egyetlen intézményének – Európa Tanács, Európai Bizottság, Európai Parlament – nincs szándéka Magyarországra illegális bevándorlókat (migránsokat) telepíteni!
A kérdésnek tehát nincs alapja, nincs oka, de nincs közjogi következménye sem.
Másrészt lényeges, hogy az értelmetlen kérdés mellett hazug érvekkel kampányolnak. Minden plakátjukra, amit az adófizetők pénzén kiraktak az utcára, az internetre és a tévébe, a tényeknek meg nem felelő érveket írtak. Figyelemre méltó és erősen leleplező, hogy a Kúria kénytelen volt ,,orientációnak” csúfolni a plakátokra írott kormányzati propagandát.
Aljas az a kormány, amelyik nem létező kérdésre hazug állítások tömkelegével vár választ.
Aljas kormánynak egyetlen célja, hogy felkorbácsolja az idegengyűlöletet, a nép félelmét, és ezzel elterelje a figyelmet a maga embertelen viselkedéséről és gyalázatos teljesítményéről.
Ráadásul a népszavazás eredménye semmit sem befolyásol, jogilag senkit sem kötelez semmire.
Salamon András filmrendező
Olvasom, hogy ha bekövetkezne az, amivel a kormány gyűlölet-népszavazása mesterséges rettegést gerjeszt a tájékozatlan tömegekben, akkor például Kőszeg városának be kellene fogadnia egy, azaz 1 fő menekültet. Magyarország esetében tehát – az idegengyűlölők szempontjából legrosszabb esetben is – városonként egy-két menekült ideiglenes ellátásáról lenne (lett volna) szó, hiszen jó okunk van feltételezni, hogy ők is inkább továbbmenekülnének innen Nyugat felé.
Ha egy tízmilliós országban a nem létező kvótatörvény nem létező kötelezettsége nyomán pontosan 1294 fő „betelepítésének” fikciója miatt hisztérikus xenofóbia képes kitörni,
ha megtévesztett állampolgárok százezrei válnak egy nyomorult politikai manipuláció áldozataivá, ha az egyházak vezetői és a szélsőjobb vállvetve harcolnak a háborúk áldozatai ellen az illiberalizmus, tehát a szabadságellenesség zászlaja alatt, akkor a normalitás esélyei tragikusan csökkennek.
A mesterséges gyűlöletkeltésnek és a 8 milliárd forint közpénzből finanszírozott újabb pártkampánynak természetesen nincs köze a menekültkérdéshez; ennek semmi más célja nincs, mint újabb rémekkel riogatni a valóságtól véglegesen elszakadt, vakhitű Orbán-híveket, így teremtve meg a pártelnök egyszemélyes uralkodásának újabb évtizedeit, s mindent, ami evvel jár.
A népszavazást bármilyen áron Orbánnak kell megnyernie – ezt a parancsot kapták az egyházak, az önkormányzatok, a választási bizottságok.
Nincs felső határa annak az összegnek, amit erre a célra elkölthetnek az állami intézmények, elsősorban az állami propagandagépezet szervezetei.
A tudatlan tömegek aljas ösztöneinek felpiszkálása miatt érzett esetleges lelkifurdalással a jelenlegi miniszterelnöknek nem lesz dolga, már csak azért sem, mert mindig van egy önként jelentkező az udvarából, aki vállalja, hogy magára rántja a még talpon maradt épeszű emberek megvetését. Egyik legbefolyásosabb minisztere például így szólt: „Nem tudnánk együtt élni a menekültekkel, mert 600 éve együtt élünk a cigányokkal, és az ő problémáikat sem tudjuk megoldani”. [Lázár János szavai. 2016. szeptember 18-án hangzottak el a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyéren. – A Szerk.]
Mindezek miatt az úgynevezett ellenzék által elárult, elárvult népeknek kell majd rettenetesen szégyenkezniük, amikor kétségbeesetten maguk is menekülőre fogják ebből a gonosz indulatokkal megfertőzött, valaha még tűrhető országból.
Orbánnak sikerült.
Magunktól undorodva, leszegett fejjel fogunk álldogálni a migránsok között valamelyik nyugat-európai nagyvárosban, és hiába keressük a válaszokat, nem tudjuk megmondani, hogy ez miként történhetett meg velünk.
