Tavaly ilyenkor arra kértünk művészeket, tudósokat, közszereplőket, hogy mondjanak véleményt a menekültkérdésről. (A cikksorozat itt olvasható.) Most azt kértük tőlük, hogy foglaljanak állást az október 2-ai kvótanépszavazással kapcsolatban. Ezúttal Szalay Kriszta, Csepeli György és Majtényi László véleményét adjuk közre.
Szalay Kriszta színművész, önkéntes segítő:
Nagyon fontos, hogy kinek milyen információja van, illetve akar-e tudni a valóságról. Az én információm az, hogy nem kényszerít minket Brüsszel semmire. Az EU-ban hazánk kormányképviselői valóban ellenálltak annak, hogy részt vegyünk a menekültek bárminemű fogadásában. De ez csak az elbírálásról szóló ,,befogadás”, nem a betelepítésükről. És mindössze 1297 emberről van szó. Ráadásul a ,,migránsok” nem akarnak itt maradni, nagyjából mindenki tovább akar menni. Voltam most is Röszkénél. Tudom.
Akár gazdasági menekült valaki, akár háborús területről menti a bőrét, mindenképpen életteret keres magának. Átgondolt, jól szervezett körülmények között intézném, s befogadnám őket, kitalálnám a befogadásuk szervezetét, a lélektani beépülésüket.
A magyarok százezrei is elmenekültek innen, csak nekünk van esélyünk a befogadásra.
Az természetes, mondta egy londoni magyar, mi EU-s országból jövünk. Szervezetileg igen, de lelkileg nagyon messze van a kormányunk és az ő támogatói is a nagy összefogástól. Úgy tudom, az angolok is rossz lóra tettek a Brexittel, és a háttérben persze maradt a gazdasági kapcsolódás az EU-hoz, hisz’ nem is tehetnek mást.
A kvótanépszavazáson kamukérdést tesznek fel, áldemokráciát játszanak, és az emberek ezt sajnos benyelik. Azt se tudják, milyen sok pénz megy ki az ablakon erre a felesleges kampányra. Bár én nagyon igyekszem keresni ennek a kormánynak a jó cselekedeteit, azt látom, hogy a munka látszatát keltve ismét elherdálnak rengeteg pénzt a közösből. Hogy mi a valós cél ezzel? Bármi legyen, csak azt szolgálja, hogy megint összeugrasszák az embereket.
A magyarok a történelem során valahogy mindig rosszul döntöttek, rossz mellé álltak, és bizony mi mindig lúzerek voltunk. Imádkozom egy letisztultabb, érzékenyebb Magyarországért. Tudom, naiv vagyok, és még mindig egy szeretetközpontú világról álmodom, hátha… Én egyenesen megyek e felé, s boldog vagyok, ha többen összecsatlakozunk ügyekben.
Amit még tudok: nekem, mint kényszervállalkozó, szabadúszó művésznek, havi 200 ezer forintba kerül az állam: ha van bevételem, ha nincs, ennyit utalnom kell a NAV-nak.
Nekem tehát többe kerülnek a kormány gyűlöletkampányai, mint a három gyermekem eltartása.
Fotó: Turay Balázs
Csepeli György szociálpszichológus:
Szomorú vasárnap lesz október 2-a, az öngyilkosok ünnepe. A magyarok mindig is arról voltak nevezetesek, hogy nem tudták, mi van a világban, ahol nem a magyar észjárás szerint éreznek, gondolkoznak, cselekszenek az emberek. A népszavazás rossz reakció egy válságra, éppen úgy, ahogyan rossz reakció volt Tisza István döntése arról, hogy Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia társországaként belép az első világháborúba, s hasonlóképpen rossz reakció volt Bárdossy kalandorpolitikája, mely belesodorta az országot a második világháborúba. Jelenleg éppen úgy válság van a világban, mint volt 1914-ben, 1941-ben. Összedőlt a kétpólusú világrend, magára maradt a Nyugat, s azon belül Európa nem találja a helyét. Sorra bukik bele ambiciózus vállalkozásaiba, egy helyben toporog, pazarol, ámítja magát, félrekezel. A magyar miniszterelnöknek igaza is lehetne abban, hogy a migráció kapcsán farkast kiált, ha valóban a migráció lenne az európai válság oka. De a váratlan és kiszámíthatatlan ütemű tömeges bevándorlás valójában nem oka, csak jelzője az Európai Unió válságának. Budapestről nem Brüsszelnek kellene üzenni, hanem az Európai Unió összes nemzetének.
Ébredjenek fel, fogjanak össze, szabaduljanak meg a szent teheneiktől, nézzenek szembe a globalizáció tényeivel: a felmelegedéssel, az elöregedéssel, a kreatív osztály eltűnésével, az importált civilizáció közi határháborúkkal, Európa lemaradásával, élet- és döntésképtelenségével.
Október 2-án minderről nem lesz szó. Ha érvényes lesz a népszavazás, ha nem, a ,,nem” válaszok aránya 90% felett lesz. De ebből az eredményből senki sem fog semmit profitálni. Érthetetlen a kérdés, melyre a szavazók válaszolnak. A kérdés mögöttes jelentése ugyan érthető, de csak a Lajtán innen. Azt jelenti, hogy Extra Hungariam non est vita [Magyarországon kívül nincs élet]. Ezt az autista jelentést azonban senki sem fogja érteni a Lajtán túl. A Bizottság, a Tanács, a Parlament vállvonogatva nézegeti majd az eredményről szóló jelentést.
Magyarország megint kijátszotta magát az autonóm cselekvés teréből, s ami történni fog vele, azt a szenvedő, s nem a cselekvő igeragozás paradigmái szerint írják majd le a jövő történészei, éppen úgy, mint a múltban.
Fotó: Turay Balázs
Majtényi László jogtudós:
A kvótanépszavazást az Üzenjük Magyarországnak című tanulmányban elemezzük, többféle megközelítésből. [Bővebben itt – a Szerk.]
A 2015 első felében lezajlott Nemzeti Konzultáció a Bevándorlásról és a Terrorizmusról, valamint a hozzá tartozó kormányzati „tájékoztató” plakátkampány a kvótanépszavazás közvetlen előzményének is tekinthető. Mind a konzultáció, mind a kvótanépszavazás vállalt és kimondott
célja, hogy a kormány pontosan meg nem nevezett, jövőbeli intézkedéseit legitimálja, és a választópolgárok egységes akaratának tüntesse fel.
Ennek érdekében az emberek félelmeire és előítéleteire apellál: összemossa a bevándorlást és a terrorizmust, kriminalizálja a menedékkérőket, következetesen illegális bevándorlókként emlegeti őket, és kommunikációjában hamisan állítja szembe az egyébként igen komplex módon összefüggő nemzeti és uniós érdekeket. A társadalmi célú hirdetéseknek álcázott kormányzati népszavazáskampány üzenetei ismétlik a bevándorlással és a menekültekkel kapcsolatos sztereotípiákat és előítéleteket,
morális pánikot keltve táplálják az egyébként is aggasztó méreteket öltő idegengyűlöletet, hiszterizálva mindezzel a potenciális szavazókat. A kormány menekültekkel, terrorizmussal kapcsolatos kommunikációja képes növelni a társadalom idegenellenességét.
Október 2-áig végig kell gondolni, mik a magyar állampolgárok közösségének humanitárius és nemzetközi jogi kötelezettségei a menekültválság áldozataival szemben. Mérlegelni kell, mit jelent a döntés Magyarország szabadon vállalt, a magyar állampolgárok nagy többsége által ma is támogatott közös európai eszme és az Unió jövője szempontjából.
Aki erkölcsi kötelességének érzi humanitárius alapon „igen”-nel szavazni,
részvételével maga is az illiberális állam hatalomgyakorlásának eszközévé válhat,
mert miközben az igenek minden bizonnyal kisebbségben lesznek, hozzájárulnak a népszavazás érvényességéhez. Ráadásul az „igen” jogilag hatástalan és értelmetlen: az Országgyűlés nem kötelezheti a kormányt egy meghatározott álláspont képviseletére az uniós döntéshozatalban. A kormány szabadon dönthet, amit már meg is tett, amikor az állampolgárok megkérdezése nélkül megtámadta az Európai Bíróságon az uniós kvótarendszert.
A „nem” szavazatot választók közül nem kevesen – jobb szándékuk ellenére – a kormány gyűlöletkampányát fogják igazolni. A „nem” szavazattal továbbá
nem tudható pontosan, mire ad felhatalmazást a választó a hatalomgyakorlóknak,
mert jogilag meghatározhatatlan, hogy az Országgyűlésnek mit kell tennie, ha a „nem” válaszok kerülnek többségbe. A „nem”-mel szavazó szándéka ellenére felhatalmazást adhat a Kormány Európa-ellenes politikájához.
Sokan tudatosan nem mennek el szavazni vagy érvénytelenül szavaznak. Így nem járulnak hozzá a népszavazás sikeréhez, de a hamis kérdés megválaszolása helyett nemet mondhatnak a menekülők megbélyegzésére, elutasíthatják az Európa-ellenességet, és kifejezhetik azt az óhajukat, hogy a menekültkrízisről félelemkeltés helyett valódi vitát kellene folytatni.
Október 2-a igazi kérdése az, hogy képes lesz-e valaha ez az ország humánus közösséggé válni. Vannak közöttünk, akik érvénytelenül fognak szavazni, míg mások bojkottálják a menekültellenes kényszernépszavazást. A célunk mégis közös: érvénytelenítsük ezt a népszavazást!
(Majtényi László állásfoglalása az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet honlapján is olvasható.)
Fotó: Turay Balázs
Fotó: Turay Balázs
Fotó: Turay Balázs
