Élményolvasó – Bret Easton Ellis: A szilánkok
Bevallom, nem haladtam gyorsan a kultikus amerikai, Ellis új nagyregényével, talán, mert a régi köröket futotta, írta újra; márpedig Bret Easton Ellis jó író, számomra a Holdpark a legerősebb műve, ott árad legmélyebbről, mi lényege, a kietlen szomorúság; aztán fontos volt nekem a pályakezdő Nullánál is kevesebb, egy húszéves srác fájó minimalista prózája, valamiért egyik kedvenc regénykezdő mondatommal:
„Az emberek félnek belekeveredni a Los Angelesi autópályák forgalmába.”
És persze, az Amerikai psycho, naná: nem a kedvencem, de fiatalon faltam, kissé mi is seggfejek voltunk akkoriban, persze teljesen más társadalmi háttérrel, egy új világba lépve. És szórakoztatott legutóbbi esszégyűjteménye, az egyenetlen Fehér is, amiben nagy ívben bemutat balos-liberális-demokrata keltetőjének, gyakran viccesen, de hisz ő Ellis. Vicces fazon.
És akkor itt a A szilánkok, egy hatvan felé ballagó meleg fehér gazdag író szintézise a fiatalkorról, pontosabban valamiféle megfejtés, leírás az ártatlanság elvesztéséről, a felnőtté válásról, a korról: a nyolcvanas évek elejéről. Kalifornia, LA, Mulholland, az (unásig, néha sajnos tényleg unásig) ismert ellisi kulissza, elitgimi, aprólékos leírások a felső tízezer unatkozó és állandóan betépett tinijeinek egyhangú, kerti medencétől Mercedes kabrión át a Váliumig tartó mindennapjairól.
Ellis nagyon jó mesélő, még ha a semmit is meséli sokszor újra, remek dramaturg, a könyv pedig izgalmas, mert egy homályos körvonalú thrillerbe csomagolja magát a lényeget, ügyesen billegve fikció és önéletírás határán. A Szilánkok izgalmas felszíne alatt a tátongó üresség könyve, a szeretetre vágyó, de magukra hagyott, pénzbe fojtott fiatalok tragédiája, ami alól maga Ellis egy élet munkájával, írásterápiájával igyekezett mászni kifelé, ha jól értem.
A szilánkok nem minimalista: Ellis most áradó, hömpölygő mondatokban halad a végkifejlet felé, oda, ahol a felnőttek egy jottányit sem segítik a gyerekeket a felnőtté válásban, viszont a Porschét szívesen kölcsönadják hosszú hétvégére.
Nem rossz könyv A szilánkok, inkább túl terjengős a maga 600 oldalával. De megmutatja, lehetsz szegény vagy dúsgazdag, mindegy, ha van egy kis eszed, ugyanúgy rémülettel bámulsz a létezésbe, ahol nem biztos, hogy felleled önmagad.
Szóval Ellis jó, habár annyira nem, mint Houellebecq. Szerintem. Döntsetek ti is kedvetekre.
