A nagy német operaszerző rajongói az életmű seregnyi olyan vokális részletét tudják felsorolni, amely a drámai folyamatból kiragadva is előadható, ezeket azonban főként a korai romantikus operákban találjuk. Ugyanakkor a teljes életművön végigvonulnak az olyan zenekari számok, amelyek varázsa a századik meghallgatáskor is ellenállhatatlanul lenyűgöz. A Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője, Fischer Ádám ezekből vezényel egy csokorra valót a Nemzeti Filharmonikus Zenekar élén.
Sir Isidor George Henschel német származású brit bariton, zongorista, karmester, zeneszerző jegyezte fel a következő anekdotát:
„Tegnap reggel elvittem Brahmsnak Az istenek alkonya partitúráját. Délután megkérdezte:
– Minek hoztad el nekem? (Ő kért meg rá!) Érdekel és lenyűgöz, de nem mindig élvezem. A Trisztán, az egészen más, de ha ezt veszem elő reggel, egész nap nyűgös vagyok.
…Ma egy berlini lapból felolvastam neki a hírt, hogy Bayreuthban meghalt a Wagner zenekar egyik tagja.
– Megvan az első hulla – mondta szárazon.”
Nem tudom, létezik-e Wagnernél megosztóbb zeneszerző, de az bizonyos, hogy a fenti kis történet is jól példázza, mennyire ellentétes érzelmeket tud kiváltani a romantika jeles alkotójának zenéje. Gottfried Wagner, a művész dédunokája, aki nem mellesleg zenetörténész is, így vélekedik a dédnagyapáról szóló monográfiájában:
„Wagner pontosan tudta, milyen hatása van a zenéjének. Ezt írta Mathilde Wesendocknak: Gondoljon a zenémre, ahogy a finom, finom, titokzatos nedvével az érzékelés szubtilis pórusain át az élet velejéig hatol, hogy ott mindent legyőzzön, ami ott értelem és önellátó fenntartó erő, mindent kimos onnan, ami a személyiség rögeszméjéhez tartozik, és csak az öntudatlanság beismerésének csodálatosan emelkedett sóhaját hagyja hátra.”
Ha az olvasónak van zenei élménye Wagnerrel kapcsolatosan, kérem, idézze fel magában az első benyomásokat. Rám már a legelső pár percben óriási hatással volt, A nürnbergi mesterdalnokok hallgatásával kezdtem az ismerkedést ezzel a lenyűgöző, különleges zenei világgal, amelynek nyitánya szerepel is a Müpa június 21-i programján.
A már előbb idézett Gottfried Wagner szerint a mester önmagát „programzenésznek” tartotta, zenés drámáit pedig összművészeti alkotásoknak, amelyeknek szolgálatában állt a zene is. 1851-ben úgy nyilatkozott, hogy nem ír több operát, hanem drámáknak nevezi el őket, „itt talán világosan közölhető az az álláspont, amelyből megérthető az, amit kínálok.”
És valóban, Wagner operái szenvedélyes történeteket és drámai helyzeteket ábrázolnak. A szerelmi viszonyok, az emberi indulatok és a sorsfontosságú döntések gyakran központi témái. Arra törekedett, hogy erőteljes érzelmi hatást érjen el azáltal, hogy a zene és a színpadon történő események erejével hatásosan ábrázolja ezeket. Rendkívül kifejező zenei nyelvet alkalmazott, amely képes átadni az érzelmek mélységét és intenzitását. Zenei szerkezetei, dallamai, harmóniái és hangszerelése mind a vágyakat, szenvedélyeket, szerelmet és a fájdalmat is hordozzák. Az érzelmi hatást fokozza a zenei dinamika, a hangsúlyok, a tempóváltások és a hangszínek változatossága is.
Wagner a szereplők belső érzéseire és gondolataira helyezett hangsúlyt. A zene segítségével mélyrehatóan ábrázolja a karakterek lelkiállapotát, a vágyakat, a reményeket, a kétségeket és a szenvedést. Az érzelmek őszinte és intenzív megjelenítése a szereplőkön keresztül azonosulást és együttérzést vált ki a nézőkből. A zenében úgynevezett leitmotívumokat használt, amelyek hangulati és jelentéstartalmi kapcsolatokat hoznak létre a zenei elemek és a történeti elemek között. Ezek bizonyos szereplőkhöz, helyzetekhez vagy érzelmekhez kapcsolódnak, és segítenek az érzelmek követésében és a velük való azonosulásban.
De még a színpadtechnikában is úttörőnek számított, újító ötletei közé tartozott például az a csatornarendszer, amely lehetővé tette a színpadon történő változó díszletek és a látványos vízi effektek megvalósítását. Emellett Wagner jelentős figyelmet fordított a színpadi mozgásra, az összhangra a zenei és vizuális elemek között, és általában a színpadi előadás atmoszférájának megteremtésére.
A Müpa programjában az életmű legnagyobb alkotásaiba kaphatunk betekintést: A bolygó hollandi, Tannhäuser, Lohengrin, Trisztán és Izolda, A nürnbergi mesterdalnokok, Az istenek alkonya, A walkür mind-mind szerepelnek a programban. Kezdő és gyakorlott Wagner-kedvelőknek egyaránt felejthetetlen élmény lesz a Nemzeti Filharmonikusoktól megszokott magas színvonalú est.
