Ha az égbolton az Ikrek csillagképet szeretnénk beazonosítani, csak meg kell találnunk két legfényesebb csillagát, Castort és Polluxot. A mitológia szerint nem kisebb istenség, mint maga Jupiter helyezte őket oda, mindkettőt halhatatlanná téve, mert annyira meghatotta őt a sok megpróbáltatáson átesett testvérek egymás iránti szeretete. Az ő történetüket dolgozza fel Jean-Philippe Rameau operája, melynek most a legelső, átdolgozás előtti, 1737-es változata látható a Müpa színpadán, a Régizene Fesztiválon.
A barokk zenét kedvelő közönség közel kettőszázkilencven éve hallgatja töretlen lelkesedéssel Rameau negyedik operáját, melyet a párizsi ősbemutatója után negyven évvel dolgozott át. A testvérek közötti szeretet dicsőítését, és két férfi ilyen szenvedélyes kapcsolatának bemutatását a közönség először meglehetősen idegenkedve fogadta, még akkor is, ha családtagok közötti kapcsolatról van szó. Az operakedvelők tetszését azonban az átdolgozás már egyértelműen elnyerte, és óriási sikert aratott.
A megkapó történet főszereplői, Castor és Pollux testvérek, ám míg Pollux Jupiter gyermekeként halhatatlan, addig Castor földi apától származik. Az opera kezdetén Pollux épp nősülni készül, menyasszonya Télaïre, aki azonban Castort szereti, ő pedig viszontszereti őt. Az esküvő miatt Castor úgy határoz, hogy inkább száműzetésbe megy, ám Pollux, amikor meghallja búcsúzását szerelmétől, lemond a házasodási szándékáról, és menyasszonyát átengedi testvérének.
Sejthetjük, hogy nincs mitológiai történet háborúskodás nélkül, Linceus, az ikrek ellensége megtámadja a palotát, hogy magának szerezze meg a testvérek közös szerelmét. Sok fordulat és bonyodalom következik még a történetben, amit semmiképp nem árulnék el előre. A két főszereplő magas tenor illetve magas basszus hangneme magával ragadja hallgatóját, és ahogy haladunk előre a történetben, Rameau zenéje egyre színesebb és szenvedélyesebb.
A korának zenéjét megújító szerzőt egészen ötvenéves koráig inkább zeneteoretikusként tartották számon, és összeférhetetlennek gondolták azzal, hogy zenét is szerezzen, pedig muzsikája ötletekben bővelkedő, rendkívül változatos. Kedvelte a mitológiai témákat, kórusokkal, táncbetétekkel gazdagította műveit és folyamatosan törekedett a műfajon belüli egységes szerkezet megteremtésére.
Heves vitákat váltottak ki művei, Rameau igazán megmozgatta az operarajongók táborát, akik egy idő után két táborra is szakadtak, és az ő hívei határozottan pártolták eleven drámai stílusát. A zenei lexikont felütve csupa lelkes leírást találhatunk alkotásairól:
„Rameau színpadi műveit mint orkesztrális kompozíciókat tekintjük, ahol a zenekar, a tánc, az ének egyetlen sokrétű hangképpé szövődik, és ahol ez a „hangzó szövet” minden drámai aktusnak anyaga, háttere, kísérője és mozgatórugója. […] A színpadi hangzásnak, a zenekarnak, a hangszínekkel való ábrázolásnak, jellemzésnek, megjelenítésnek kevés Rameau-hoz fogható mestere van.”
Zenéje erejével, gazdagságával ő is tisztában volt, és törekedett is arra, hogy annak nagyszerűsége mind intenzívebben érjen el hallgatóságához. Egy, az utókorra maradt történet szerint éppen egyik darabját próbálta, amikor egy énekesnő jelezte, hogy ha olyan gyorsan énekel, mint ahogyan Rameau elvárja tőle, a hallgatóság nem fogja érteni a szöveget. Rameau erre azt válaszolta: Nem baj, azt akarom, hogy csak a zenémet hallják!
Muzsikájának rendkívüli változatosságát és szépségét bizonyosan megtapasztalhatjuk a Müpa produkciójában, hiszen olyan művészeket hallhatunk a főszerepekben, mint Reinoud Van Mechelen, Tassis Christoyannis, Judith Van Wanroij vagy Véronique Gens. A karmester a régizene kiváló ismerője, Vashegyi György lesz, aki a francia barokk operairodalom kutatásáért 2022 februárjában a francia államtól megkapta a Művészeti és Irodalmi Érdemrend lovagi fokozatát. A zenei élményt a mindig kiváló Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus teszik felejthetetlenné.
A hallgatóságnak most nem csupán egy különleges koncertélményben lehet része, de elmondhatják magukról, hogy egy lemezfelvételen is részt vettek, ugyanis az előadáson megszólaló műből az együttműködő partnerek támogatásával lemezfelvétel is készül. És mindenképp írjuk be a naptárunkba, hogy érdemes már 18 órára megérkeznünk a helyszínre, mert a koncertet Prelúdium címmel Benoît Dratwicki műismertető előadása előzi meg az Előadóteremben (francia nyelven, magyar tolmácsolással). A programra előzetesen regisztrálni kell a Müpa honlapján.
