Youssou N’Dour koncertje, Müpa, 2022. november 8.
A rothadó Nyugat legnagyobb részén csak 1994-ben, a zenetévék műsoráról sokáig levehetetlen – Neneh Cherry-vel közös – 7 seconds kapcsán ismerte meg nevét az átlagember, de a sokak által Afrika valaha élt legnagyobb hatású énekmondójaként tisztelt Youssou N’Dour akkor már bő két évtizede koptatta a világot jelentő deszkákat.
Mi Magyarországon persze (!) már korábban, még a Vasfüggöny idején feltérképezhettük művészetét, hiszen az Amnesty International 1988-as Human Rights Now!-turnéján egy teltházas népstadionnyi (szabadság- és) zenerajongót kápráztatott el összetéveszthetetlen hangjával és karizmatikus előadásmódjával. Az akkori koncertre éppúgy Peter Gabriel szervezte be N’Dourt, mint ahogy a világzene egyik apostolaként tisztelt muzsikus invitálta először őt közös munkára Afrika határain túl is, egy párját ritkító nemzetközi karriert elindítva ezzel.
Ha valakire illik a „kultúrákon átívelő” szlogen, az kétségtelenül N’Dour: az egy dolog, hogy a hetvenes években (két korábbi formáció után az Étoile de Dakar, majd a Super Étoile de Dakar soraiban) a tradicionális szenegáli zenét különféle latin elemekkel keresztező mbalax egyik úttörőjeként lépett színre, de későbbi munkáiban mindehhez ezernyi más zenei hatás (soul, funk, progresszív rock, reggae vagy éppen vallásos iszlám zene) adódott, folyamatosan változó, mégis azonnal felismerhető elegyet alkotva. Ráadásul a törzsi és vallási keretek sem akadályozták soha abban, hogy egy egész földrészt képviseljen a világ színpadain, a térség kérdéseivel más formában amúgy nem szembesülő, az övétől teljesen eltérő szociális hátterű rajongók ezrei előtt.
„Afrikában a zene sosem pusztán a szórakoztatást szolgálja, hanem a szociális párbeszéd és a gondolatok megosztásának eszköze”
– mondta egyszer a már 1985-ben Nelson Mandela szabadon bocsájtásáért koncertet szervező énekes, s az idézet akár egész pályafutása mottójaként is felfogható.
Az afrikai kontinens gazdasági, egészségügyi és társadalmi felzárkóztatásáért tevőlegesen kiálló N’Dour nem egyszer „besegített” olyan intézményeknek, mint az ENSZ, az UNICEF, vagy éppen az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, hazájában, Szenegálban pedig egy ideig miniszteri feladatokat is ellátott, a közjó érdekében.
Minket persze ennél sokkal jobban érdekel muzsikusi léte – és ezzel nem vagyunk egyedül, hiszen az évtizedek során olyan jeles művészek kérték fel produkcióikban való közreműködésre, mint mondjuk Sting, Wyclef Jean, Bruce Springsteen, Dido, vagy éppen Branford Marsalis.
A sokszínű névsor is bizonyítja, hogy – a Rolling Stone magazin által kultúrára gyakorolt hatását illetően Bob Marley-hez hasonlított – Youssou N’Dour számára nem létezik idegen stílus, tenorja könnyedén alkalmazkodik megannyi műfaj kívánalmaihoz, ráadásul kimagasló énektudása természetes könnyedséggel párosul, ezzel is emelve produkciói fényét. (Ebben nyilván nem hátrány számára, hogy származása révén a – nyugat-afrikai „bárdok” csoportjához –, a griot kaszthoz tartozik, s nagyvilági neveltetése is zökkenőmentessé teszi számára a modern eszmék és a felvilágosult gondolatok befogadását.) Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Axelle Red társaságában ő jegyzi az 1998-as labdarúgó világbajnokság hivatalos dalát, de Grammy-díjat hozó Egypt című albuma, illetve Africa Operája is mérföldkőnek számítanak munkásságában.
Népes zenekara élén ezúttal tavalyi, beszédes című albuma (Málas) dalait hozza hozzánk, de természetesen azok sem fognak csalatkozni, akik az immáron fél évszázados pálya más gyöngyszemei után áhítoznak elsősorban.
