Június 22-én mutatták be Kis Norbert Az Ember utolsó története című kötet második kiadását, ami a Pallas Athéné Könyvkiadónál jelent meg. Az evolúciófilozófiai kisregényként aposztrofált könyv szerzője egyetemi tanár, társadalomtudós, akinek ez az első szépirodalmi műve. A könyvbemutatón Kis Norbert beszélgetőpartnere volt Bíró Tibor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara Területi Vízgazdálkodási Tanszékének egyetemi docense, Kovács Gábor, a Széchenyi Egyetem Deák Ferenc Állam és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, igazságügyi orvosszakértő, valamint Pálvölgyi Tamás, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszékének egyetemi docense.
„Kis Norbert evolúciófilozófiai kisregénye utazás az emberi tudás, a képzelet és a valóság határvidékén. A könyvben a mesterséges intelligencia mögötti Tudat és az utolsó Tudós nyolc napon át beszélget, amiből kirajzolódik a Mindenség evolúciója. Hogyan kezdődött a létezés és az élet? Mi ad életet az anyagnak? Mi az értelme és a célja az élet fejlődésének? Mi lesz az emberi élettel, ha száz éven belül Földünk lakhatatlanná válik? Eszmecseréjük meglepően kézenfekvő választ ad a természettudományok kétségeire, az élet múltjának és jövőjének talányaira. A regény végén elénk tárul az a nap, amikor eldől az emberi élet földi sorsa”
– olvasható a kötet fülszövegében.
A könyv először magánkiadásban jelent meg 2019-ben, a szerző szerint benne is meg kellett érnie a regénynek, hogy beszélni tudjon róla. Kis Norbert úgy emlékszik vissza, hogy készen kapta a történetet, ami hirtelen és gyorsan jelent meg a gondolataiban úgy, ahogyan leírta. Számára a regény egy belső utazás és nagy kaland, amire olvasói szemmel is tud tekinteni.
A műben végig egyetlen hosszú párbeszédet olvashatunk, ami ember és gép közt zajlik. Kis Norbert szerint ennek kapcsán eszünkbe juthat Platón vagy Giordano Bruno, akik szintén dialógusokban fogalmazták meg gondolataikat, de asszociálhatunk ara is, hogy a jövendölés szerint az emberiség életében eljön majd egy sorsfordító párbeszéd ember és gép között.
„Ezt több mint hetven évvel ezelőtt Alan Turing fogalmazta meg, amikor azt mondta, eljön majd az idő, amikor egy beszélgetés során nem tudjuk megkülönböztetni az embert és a gépet. Ezt hívjuk azóta Turing-tesztnek”
– mondta a szerző, aki úgy látja, regénye meditatív, filozofikus, és reményei szerint elgondolkodtatja az olvasót.
„A könyv erős metafizikus, spirituális érzékenységet is igényel, de a nagy kérdésekről gondolkozni csak metafizikai nyitottsággal lehet”
– tette hozzá.
A tudománytörténetben Charles Darwin hatott rá leginkább, a regénye a lehető legtágabb értelemben véve foglalkozik a mindenség evolúciójával. A könyv története szerint 2120-ra összeomlik a bolygó ökológiája, de mint a szerző megjegyezte, ez nem az ő jóslata.
„Nem vagyok látnok. A száz év inkább egy szimbolikus szám. Nem gondolom, hogy száz év alatt ilyen pusztulást fogunk elszenvedni, de valamikor eljutunk oda, hogy lesz egy utolsó ember utáni pillanat. Reméljük, hogy ez nem száz év múlva lesz, mert akkor az unokáinkat is érintené, de foglalkoznunk kell ezzel, és ez a kép jelenik meg a könyvben. Van olyan olvasó, aki szerint a regény egy rekviem a földi életért, nekrológ vagy ítélet. Nem gondolom, hogy ítélet lenne, bár néha a tudós is úgy érzi, hogy egy nagy ítéletet hall a mesterséges intelligenciától a földi élettel kapcsolatban. Ez a könyv nem akar ítélkezni, pláne nem kioktatni. Nem hoz morális ítéletet. Inkább azt mondja, hogy ennek így kellett lennie”
– fogalmazott Kis Norbert.
Pálvölgyi Tamás az epikus műalkotást vélte felfedezni a kötetben.
„Amikor egy szépirodalmi művet olvasunk, feltesszük magunknak a kérdést, hogy okozott-e katarzist. Nekem okozott. Voltak benne olyan gondolatok, amik az érzelmemre hatottak. Tudatos építkezés volt a szerző részéről, hogy érzelmi impulzusokat adjon az olvasónak”
– mondta. Az olvasók a fizikai és metafizikai szemlélet jó keverékét találják meg a kötetben. A mű legnagyobb erényének azt tartja, nemcsak katartikus, mint egy szépirodalmi alkotás, de el is gondolkodtatja az olvasót.
Kovács Gábor szerint Az Ember utolsó története rendkívül sokrétegű olvasmány, és számára teljesen más üzenettel bírt a könyv. A harmadik fejezetben megjelent a szabály és a jog szerepe az evolúcióban.
„Kapunk egy útmutatót, hogy ebből a megközelítésből mi lehet a jog, az erkölcs és a vallás szerepe, és hogyan tudjuk ezt elképzelni egy olyan szituációban, amikor a beszélgető tudós és a tudatra ébredt számítógép próbálja végig gondolni az emberiség eddigi útját. Bennem minduntalan felvetődik egy felelősségi kérdés is”
– mondta, hozzátéve, hogy minden olvasáskor más-más üzenetet olvas ki a regényből és valójában nem egy, hanem nyolc történetet kapunk a könyvről.
Bíró Tibor szerit Az Ember utolsó története jó vitaindító lehetne egy szakkollégiumban, mert az élet nagy kérdéseit taglalja. Úgy véli, a könyv nem tudományos, sokkal inkább tudománytörténeti mű.
„Talán kötelező olvasmánnyá válhatna egy középfokú iskolában, ahol előbb-utóbb rá kéne venni a fiatalokat, hogy lássanak túl a száraz történelmi adatokon. Egy filozófiaóra keretében tökéletes forrásmű lenne. Gondolkodtatásra készteti az embert. Azt a korosztályt kellene megcélozni vele, amelyik még nyitott erre, és érti, hogy mi az a mesterséges intelligencia”
Pálvölgyi Tamás úgy gondolja, azok fogják szeretni a könyvet, akik hisznek benne, hogy a tudás fontos és lényeges, ami szakmától és kortól független. Kiemelte: ha választania kéne, hogy kinek ajánlaná, akkor a 22 éves lányának adná a kezébe, mert ez az a korosztály, amelyiknek még lehet hatni a gondolkodására. Kis Norbert zárásként azt kívánta a regénynek, hogy legyen beszédtéma különböző szellemi körökben, legyen szó fiatalabbakról vagy idősebbekről.
