Ramón Vargas, a mexikói származású sztártenor immár több mint harmincöt éve aktív a pályán. Korai karrierjére egyszerre vetült ragyogó fény és a legsötétebb árnyék: miközben a világ legnagyobb presztízsű színpadain debütált egyetlen éven belül, a színfalak mögött borzalmas családi tragédiával küzdött. Ismerjük meg közelebbről is ezt a különleges embert, aki hamarosan Győrben és Debrecenben is fellép!
“Az éneklés az egyik legerősebb kommunikációs eszköz az emberek között. Ha boldogok vagyunk: éneklünk. Ha szomorúak vagyunk: éneklünk. Énekelni tényleg olyan, mint kétszeresen imádkozni”
– vallja Szent Ágoston nyomán Ramón Vargas, aki egy kilencgyermekes mexikói család hetedik gyermekeként született 1960-ban. Gyerekkorában kezdte képezni a hangját, majd zenei egyetemre ment, ahol huszonkét évesen országos díjat nyert. Ugyanebben az évben debütált első operaszerepével. Nagy meglepetést okozott azzal, hogy nem valami jól bejáratott Verdit vagy Rossinit választott, hanem Haydnnek egy kevésbé ismert és alig játszott operáját, A patikust. A szakma már ekkor sejthette, hogy Vargasra érdemes odafigyelni, és hamarosan további szerepeket kapott, immár olyan népszerű operákban, mint a Falstaff és a Don Giovanni. 1986-ban ő nyerte meg an Enrico Carusóról elnevezett rangos nemzetközi díjat, majd Bécsben folytatta zenei tanulmányait.
A nagy nemzetközi áttörésre az 1992/1993-as évadban került sor. Ekkor lépett fel először a bécsi Staatsoper színpadán A sevillai borbélyban, majd nem sokkal később a New York-i Metropolitanból keresték. A Lammermoori Luciában ajánlottak neki egy szerepet, ráadásul Pavarotti helyett kellett beugrania, aki a próbafolyamat közben otthagyta a darabot, mert problémái akadtak a rendezéssel. Egy összeszokott, összepróbált előadás kellős közepébe csöppent tehát Vargas, de remekül vette az akadályt, és az előadás olyan jól sikerült, hogy a mai napig ezt emlegetik leginkább vele kapcsolatban.
“Fel se fogtam, hogy ez a Met, és hogy mi történik velem tulajdonképpen. Annyira fiatal voltam!”
– emlékszik vissza Vargas, aki egyébként Pavarottit tartja az elmúlt ötven év legjobb hangjának, Plácido Domingót pedig a legjobb operaszínpadi előadóművésznek. Legnagyobb példaképe viszont Giuseppe di Stefano, akiről mi talán kevesebbet hallottunk, mint a másik két tenorról, Mexikóban viszont Vargas gyerekkora idején nagyon népszerű volt.
Az 1993-as év harmadik ragyogó pillanata az volt, amikor az énekes a milánói Scalában is debütált. Látszólag minden adott volt egy sikeres és boldog élethez… de ekkor a sors közbeszólt. Vargas története hátborzongatóan emlékeztet Péterfy-Novák Éváéra: első fia egy olasz kórházban jött világra, ahol az orvosok gondatlansága miatt a szülés során visszafordíthatatlan agykárosodást szenvedett. Szülei szerető gondoskodása ellenére Eduardo végül csak hét évig élt. Akárcsak a magyar író, a mexikói énekes is a művészet, majd az edukáció és a jótékonyság segítségét hívta, hogy kilábaljon a földi pokolból. Az Eduardo Vargas Alapítvány 2000-ben jött létre, hogy segítsen megelőzni a hasonló tragédiákat, valamint hogy támogassa a speciális igényű gyerekeket és családjukat. Ramón Vargas a koncertje bevételeinek egy részét automatikusan az alapítvány számára teszi félre.
Ezért is érdemes tehát jegyet váltanunk Ramón Vargas előadásaira. Nemcsak abban lehetünk biztosak, hogy a segítségre szoruló gyerekeknek is hangot ad, hanem abban is, hogy egy csodálatos bel canto-élményben lehet részünk. Vargas a Met-beli debütálás emlékére a mai napig szívesen énekel a Lammermoori Luciában, akárcsak Mozart, Verdi, Donizetti, Rossini és Puccini operáit. De emellett arról is híres maradt, hogy továbbra is szívesen halássza elő az operairodalom kevésbé játszott darabjait, akár ismertebb előadóktól (mint Salieri vagy Haydn), akár kevésbé ismertektől (mint Simon Mayr vagy Domenico Cimarosa).
Feleségével és két fiával Bécsben él, így érdemes az ottani operaprogramot is böngészni, hátha fellép valahol. Aki viszont nem akarja vagy tudja elhagyni az országot mostanában, még mindig elmehet a győri és debreceni koncertek egyikére. Ramón Vargas a Győri Filharmonikusokkal lép majd fel egy-egy áriaesttel, amelyeket Pier Giorgio Morandi vezényel.
