Ha azt mondom, Smetana, rávágod: Moldva. De a zeneszerző, aki a klasszikus zenei rádióállomások kedvencét, az áradóan romantikus, hazafias szimfonikus költeményt komponálta, a népies vidámságra is kapható volt: Az eladott menyasszony című vígoperájában egy üde, életigenlő történetet mesél el. Most a Müpában nevethetjük és izgulhatjuk végig ezt a szórakoztató fordulatokban bővelkedő, friss dallamokkal teli komédiát.
Bedřich Smetana kortársaihoz hasonlóan a német zene hagyományain nevelkedett, és csak később tért vissza a cseh vidék inspirációihoz. Prágában tanárként és zongoristaként működött, és könnyed szalonmuzsikát írt, de úgy érezte, itt nem lesz képes művészi kiteljesedésre. Harminckét évesen, 1856-ban Svédországba utazott, hogy tágítsa látókörét, és öt éven át élt itt a göteborgi zenekar vezető karmestereként. Ebben az időszakban kezdett nagyszabású szimfonikus műveket komponálni, amelyeket elsősorban mentora, Liszt Ferenc, valamint Wagner zenéje ihletett. 1857-es weimari látogatása során figyelt fel a modern vígopera műfajára, amely Wagner tragikus zenedrámáit volt hivatott ellenpontozni. Egy bécsi karmester megjegyzése, mely szerint a csehek nem képesek saját zenét szerezni, arra sarkallta Smetanát, hogy megesküdjön: ő márpedig létre fogja hozni a cseh nemzeti zenét. És így is tett.
A prágai Tartományi Színház közelgő megnyitásának hírére költözött haza 1861-ben, és egy pályázatra megkomponálta A brandenburgiak Csehországban című történelmi operáját, amellyel el is nyerte a fődíjat – de már eközben foglalkoztatta egy későbbi vígopera gondolata. Az eladott menyasszony zenéjét, amelyben cseh táncmotívumokat is felhasznált, apránként írta meg: 1862-ben 16 ütem keletkezett, fél évvel később még nyolc, majd megszületett a nyitány – rendhagyó módon nem utolsóként, ahogy már régóta szokás volt (gondoljunk csak a Don Giovanni nyitányára, amelyet Mozart néhány órával a premier előtt kezdett csak komponálni). Zongoraverzióját már 1863 novemberében, tehát majdnem három évvel az opera bemutatója előtt előadták egy hangversenyen. (A nyitányt azóta is gyakran játsszák önmagában is a hangversenytermekben.) Az eladott menyasszony premierjére 1866-ban került sor, de végleges formáját csak 1870-ben nyerte el: ezután vált népszerűvé hazájában és külföldön egyaránt.
A Müpa írása szerint: „mai tudásunkkal a darabot vérbő, életigenlő, lendületes zenéjével, színpompás nagyjeleneteivel, fergeteges tánctételeivel akár a musical őseként is értelmezhetjük. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Hollerung Gábor a látványos, sodró lendületű musicalrendezéseiről híres Szente Vajkot kérte fel a produkció színrevitelére. A BDZ műhelye leporolta a darabot, a készülő vadonatúj magyar változat a menzeli filmek világába helyezi át a történetet anélkül, hogy elrugaszkodna Smetana eredeti szándékaitól.”
Az eladott menyasszony a beaumarchais-i hagyományokat követi, ma romkomnak mondanánk: veszekedésekkel, árulással, bonyodalmakkal, nagy leleplezésekkel teli történet szerelmesekkel, intrikusokkal és egy egész falu botrányra és pletykára éhes közönségével. Rövid ideig tartó, megkönnyebbüléssel végződő csalódások, félreértések, szerelmi fogadalmak és „örök harag”-eskük követik egymást gyors egymásutánban, és egy ponton megérkezik az érintetlen cseh faluba a teljes őrület: Esmeralda, a spanyol táncosnő, egy indiai kardnyelő és egy táncoló medve is – egy utazó cirkusz jóvoltából. Talán nem szpojlerezzük el a dolgokat, ha eláruljuk: az ifjú szerelmesek, Vašek és Mařenka története a buktatók után hatalmas happy enddel végződik, és a nagyravágyó szülők és a cselszövő házasságközvetítő hoppon maradnak.
Szorítsunk nekik együtt, kacagjunk, és gondolatban énekeljük együtt a kórussal a második felvonás fergeteges, ízig-vérig cseh sördalát: „Ez a sör minden bizonnyal az ég ajándéka”!
Az eladott menyasszony szcenírozott előadása február 26-án lesz a Müpában.
