czibak ilona megcsókolt élet
+ Irodalom

A hegedűt is bepréselte a szívébe a vonat!

Czibak Ilona harag nélkül mesél arról, hogy mit jelent Magyarországon egy elnyomott kisebbséghez tartozni.

Keresés a weben

Czibak Ilona: Megcsókolt életI.A.T. Kiadó, 2021 – 218 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5068-70-6

A Megcsókolt élet című kötet a magyarországi cigánysors fontos dokumentuma, jelentősége túlmutat a kisebbségi létezés keretein, de szerepét csak akkor képes betölteni, ha van/lesz, aki elolvassa Czibak Ilona megrendítő írásait. Katartikus olvasmány.

A magyar társadalom egymástól elzárt és elzárkózó csoportjai között nincs – vagy nagyon csekély – az átjárás. A többségi társadalom (többsége) nem tud – és lássuk be: nem is akar! – nyitott és elfogadó módon fordulni a kisebbségek felé. És ez baj! Nagyon nagy baj, ráadásul nem nehéz belátni, hogy nem csak az adott kisebbségnek, hanem a létező többségnek is. A kirekesztés – és erre évszázados és történelmileg jól alátámasztható példák vannak – megbetegíti a kirekesztettet, de a kirekesztőt is. Ráadásul ez a „megbetegedés”, a szív keménysége számos/számtalan további gondhoz, bajhoz, problémához vezet mindkét oldalon.

„Felénk nagyobb volt a szegénység az akkor átlagosnak mondott családok életviteléhez képest, de a szüleink a miénktől nagyságrendekkel rosszabb körülmények között éltek gyerekként – tüzelő, élelmiszer, ruházat és higiéné vonatkozásában. Mi négyen voltunk testvérek, hatan aludtunk egy ikerágyban egy szobakonyhás lakásban. Télen csak a szobát fűtöttük gyéren, s ott is főztünk. Reggelre az ablakok mindig jégvirággal voltak díszítve olyan vastagon, hogy nem ritkán még napközben sem hagyták el az üveget.”

Czibak Ilona könyve az orvoslás eszköze

lehet(ne), ha az emberek olvasnának, ha az emberek értőn olvasnának, ha az emberek fontos könyveket olvasnának. Czibak Ilona kötete fontos könyv a maga tiszta egyszerűségében, átláthatóságában és őszinteségében.

„…Anyám sokáig az ágyban maradt, hogy ne kelljen fűteni. Mikorra hazajöttünk az iskolából, akkorra meleg volt. Begyújtott a sparheltbe, és a platni felmelegedése után el is készítette egytálételünket. Egyszerű tésztaleves, pirított tarhonya, pirított gríz, paprikás krumpli. Kétféle nem volt hétköznapokon, hús sem. A zsírban sült krumpli luxus kategória volt! Mikorra apám pénteken megérkezett, már volt hús, káposzta vagy bab, és a hétvégék mindig gazdagabbak voltak. Meg lehet szokni és szeretni a szegénységet, míg nem tudjuk, hogy van más is.”

A Megcsókolt életben önéletrajzi

tárgyú visszaemlékezések olvashatók egy mára már teljesen elveszett – külsőségeiben átalakult, de lényege szerint nagyon is létező – világból. Ezek a szövegek (szerencsére) nem egy profi, főállású író művei. Így is szépen/jól „szólnak”, az olvasó nincs arra kényszerülve, hogy az írói szándék firtassa. Czibak Ilona mesél a múltról, úgy – csak éppen írásban – ahogy a felnőttek meséltek egykor a gyerekeiknek és az unokáiknak.

A jánoshidai cigányok élete és halála

a fő téma, a történetekben megragadott időszak pedig javarészt a hatvanas-hetvenes évek, az a kor, amikor a viszonyok, ha lassan is, de kezdtek megváltozni. Megteremtődött a lehetőség a nyomorból, szegénységből, kisemmizettségből kitörésre. Vagy legalább a kitörés – gyakran tragikus végű – megkísérlésére.

Erős, őszinte szövegek ezek,

egy érett asszony kiérlelt gondolkodásán keresztül láttatják azt, ahonnan jönnie adatott. Állíthatnánk, hogy „harag és részrehajlás nélkül”, de ez nem lenne igaz. A haragot, ha volt is, mára elmosta az idő, a részrehajlás pedig megértő és odaforduló szeretetté érett/nemesedett.

Az, amit Czibak Ilona történetei megmutatnak, véleményem szerint

néprajzi szempontból is hallatlanul fontos,

hiszen első kézből tudósít arról, hogy miként éltek a jánoshidai cigányok számunkra szinte elképzelhetetlenül archaikus körülmények között, vezetékes víz és villany nélkül, döngölt padlójú hajlékaikban. Az írásokból megismerhető a jánoshidai cigányság belső tagozódása, s azon belül közelről a muzsikuscigányok – másutt oly romantikusan ábrázolt – hétköznapi élete. Kiderül, milyen sokféle módon küzdöttek a túlélésért, s érthetővé válik, miért csak kevesek kiváltsága volt kitörni az ember próbáló világból.

A Megcsókolt élet mégsem

elsősorban ettől fontos, hanem a történetek közül kiolvasható belátástól és felismeréstől, a feltoluló és gyakran torokszorító kérdésekre adott válaszoktól. Czibak Ilona ugyanis tudja – és nem is titkolja – miként lehetett azok között az elképesztő körülmények között gyerekként önfeledtnek, felnőttként boldognak lenni.

Szemérmes és kitárulkozó szövegek ezek,

elmesélnek mindent, amit el kell és el lehet mesélni, nyíltan és őszintén, különösebb cifrázás nélkül szól olyan dolgokról, amikről nem szokás beszélni. A dögkúttól a házasságtörésig mindenről szó esik, az olvasó mégsem érzi magát kukkolónak, a mesélő – azzal, ahogy mesél – bevonja az olvasót a történetekbe. Ettől lesz a Megcsókolt élet eleven és fontos könyv, ami nem csak keveseknek szól.

Gyanítom, Czibak Ilona könyve többet ad/adhat/adhatna nem-cigányoknak, mint a cigányoknak.

(A cikk borítóképéhez a fortepan 5224. számú, 1962-ben készült képét használtam fel.
A recenzió címét az „Izidor tatám halála” című írásból emeltem ki.)

A hegedűt is bepréselte a szívébe a vonat!
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top