Åsa Wikforss: Alternatív tények / A tudás és ellenségei [Alternativa fakta. Om kunskapen och dess fiender] – Typotex Kiadó, 2021 – fordította Dobosi Beáta – 244 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-40-9
Pesszimisták – realisták? – szerint az, amit mi emberi civilizációnak hívunk, a végéhez közelít. Arról, hogy utána mi következik, megoszlanak a vélemények, de „innen nézve” nem is igazán érdekes. Még. Már.
- Ez a legjobb könyv a rangsorolásról!
- Bullshit munka, ami felzabálja a többség hétköznapjait
- Az okostelefon elpusztítja a szépséget?
- A mesterfogás metodikája meg a padlásépítés művészete
- A kínai hamisítás filozófiája
- Fejlődés-e, hogy önmagunkat zsákmányoljuk ki?
- Mi köze a világirodalmi géniusznak a kabbalához?
- Klímaváltozás – kinek van igaza?
Az emberiség bukása állítólag elodázható, jobb esetben hosszú időre – ha meg fel tudjuk számolni az okokat… és itt nem csak a természetben tapasztalható, általunk okozott anomáliákra kell gondolni, hanem azokra a veszélyekre is, amik a társadalmon belül jelentkeznek. Åsa Wikforss szerint a ránk leselkedő veszélyek között előkelő hely jut a politikai hazugságnak, az álhírek áradatának és a propagandának. Ez a veszély a legkönnyebben
Donald Trump munkásságán keresztül
elemezhető és mutatható be. Nem azért, mert az amerikai ex-elnök jobban hazudott volna, mint a vele egy követ fújó politikusok, hanem azért, mert nem nagyon van más, aki ekkora hatalom birtokában a felelőtlenség ilyen fokára jutott volna.
Åsa Wikforss filozófus,
s ahhoz képest, hogy e tudományág képviselőit a hétköznapi valóságtól történő elzárkózással szokták vádolni, ő nem beszél mellé. Az Alternatív tények című könyv húsba vágóan eleven problémát tárgyal. Åsa Wikforss olyan kérdések felé nyit utat, melyek a mai Magyarországon 2021-ben
fájón közelről érintenek minket…
…még akkor is, ha szándékunk szerint nem foglalkoznánk napi politikai ügyekkel. Ugyanis, ahogy a világ sok országában, úgy itt is igaz: ha te nem foglalkozol a politikusokkal, majd ők foglalkoznak veled. S nem is feltétlenül a rendszerszintű lenyúlásokról, a fékek és ellensúlyok megszüntetéséről kell beszélni, hanem
az egyszerű és vegytiszta hazugságról.
Hogyan történhet meg, hogy egy (egynél sokkal több!) politikus hazudik? Miért nincs, miért nem lehet ennek közvetlen (negatív) következménye? Mi a hazudozás valódi célja, s mik a módszerek, amikkel – a valóságot felülírva – terjeszteni lehet ezeket?
„…úgy gondolom, hogy külön kell választanunk a gyakorlati és az elméleti racionalitást. Gyakorlatilag racionális azt hinnem, hogy Obama egy zöld gyík, mert akkor elérem azt a célomat, hogy gazdag legyek. De elméletileg sosem lesz racionális hinnem ebben csak azért, mert ez gazdaggá tesz. Hiszen az égvilágon semmiféle bizonyítékom nincs a meggyőződésemre.
Pénzért hinni valamit semmivel sem jobb, mint azért, mert az ember azt kívánja, hogy igaz legyen. A vágyálmokat mindenki ismeri.”(*)
Åsa Wikforss az alapoktól kezdi, s szisztematikusan felépített könyvében
elsősorban befogadói oldalról vizsgálja a hazugság működését. Könyvében nem áll elő semmi olyasmivel, amiről ne tudhatnánk, hiszen az általa vizsgált folyamatok a szemünk előtt zajlanak. Viszont – éppen, mert az alapoktól indít – segít megértenünk a működés hátterében zajló folyamatokat.
A megfelelő kérdéseket teszi fel, s az azokra adott válaszok segítségével festi meg az autoriter vezetők irracionális működésének kétségbeejtő racionalitását. Konkrét példái javarészt a trumpi működés elemzéséből származnak, de amikor a megoldásokról beszél, akkor a – számára – hazai pályának számító svéd példák is előkerülnek. Hiszen a hazugság, az álhír és a propaganda elleni küzdelmet edukációs kérdéssé kell tenni. A mai felnőttek ilyen szempontból már nehezen változtatható, s ha „csak” annyit tesznek, hogy a most felnövő generációt felkészítik, már sokkal többet tettek, mint elődeink értünk.
Åsa Wikforss könnyen értelmezhető,
jól tagolt tanulmányának befogadásához nincs szükség egyetemi szintű filozófiai ismeretekre… csak némi nyitottságra és kíváncsiságra. Mert, tévedés ne essék, az, amit a fejünk fölött „a nagyok” játszanak, a mi bőrünkre megy.
Mit tegyünk?
Mit tegyünk? Ez egy igazán fontos és praktikus kérdés, olyan kérdés, amire azt gondolnánk, nehéz válaszolni. Pedig nem! Az Alternatív tények – gyakran személyes hangú – elemzéseiből egyszerű, néhány oldalban összefoglalható gyakorlati tanácsok következnek. És ez az egyszerűség az, amivel Åsa Wikforss svéd filozófus reményt adhat nekünk 2022-re.
(*) A fentebbi idézet nem teljes, s így megtévesztő lehet!
A kötet 68. oldalán kiderül, miért lehet
gyakorlati szempontból racionális hinni abban,
hogy Orbán Viktor Barack Obama gyíkember.
