Wikforss alternativ tények typotex
+ Gondolat

Van, ami a vírusnál is veszélyesebb

Arra van esélyünk, hogy a tudomány segítségével úrrá legyünk a pandémián. De mit tehetünk, ha az emberek között vírus módjára terjed a butaság?

Åsa Wikforss: Alternatív tények / A tudás és ellenségei [Alternativa fakta. Om kunskapen och dess fiender] – Typotex Kiadó, 2021 – fordította Dobosi Beáta – 244 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4931-40-9

Pesszimisták – realisták? – szerint az, amit mi emberi civilizációnak hívunk, a végéhez közelít. Arról, hogy utána mi következik, megoszlanak a vélemények, de „innen nézve” nem is igazán érdekes. Még. Már.

Az emberiség bukása állítólag elodázható, jobb esetben hosszú időre – ha meg fel tudjuk számolni az okokat… és itt nem csak a természetben tapasztalható, általunk okozott anomáliákra kell gondolni, hanem azokra a veszélyekre is, amik a társadalmon belül jelentkeznek. Åsa Wikforss szerint a ránk leselkedő veszélyek között előkelő hely jut a politikai hazugságnak, az álhírek áradatának és a propagandának. Ez a veszély a legkönnyebben

Donald Trump munkásságán keresztül

elemezhető és mutatható be. Nem azért, mert az amerikai ex-elnök jobban hazudott volna, mint a vele egy követ fújó politikusok, hanem azért, mert nem nagyon van más, aki ekkora hatalom birtokában a felelőtlenség ilyen fokára jutott volna.

Åsa Wikforss filozófus,

s ahhoz képest, hogy e tudományág képviselőit a hétköznapi valóságtól történő elzárkózással szokták vádolni, ő nem beszél mellé. Az Alternatív tények című könyv húsba vágóan eleven problémát tárgyal. Åsa Wikforss olyan kérdések felé nyit utat, melyek a mai Magyarországon 2021-ben

fájón közelről érintenek minket…

…még akkor is, ha szándékunk szerint nem foglalkoznánk napi politikai ügyekkel. Ugyanis, ahogy a világ sok országában, úgy itt is igaz: ha te nem foglalkozol a politikusokkal, majd ők foglalkoznak veled. S nem is feltétlenül a rendszerszintű lenyúlásokról, a fékek és ellensúlyok megszüntetéséről kell beszélni, hanem

az egyszerű és vegytiszta hazugságról.

Hogyan történhet meg, hogy egy (egynél sokkal több!) politikus hazudik? Miért nincs, miért nem lehet ennek közvetlen (negatív) következménye? Mi a hazudozás valódi célja, s mik a módszerek, amikkel – a valóságot felülírva – terjeszteni lehet ezeket?

„…úgy gondolom, hogy külön kell választanunk a gyakorlati és az elméleti racionalitást. Gyakorlatilag racionális azt hinnem, hogy Obama egy zöld gyík, mert akkor elérem azt a célomat, hogy gazdag legyek. De elméletileg sosem lesz racionális hinnem ebben csak azért, mert ez gazdaggá tesz. Hiszen az égvilágon semmiféle bizonyítékom nincs a meggyőződésemre.
Pénzért hinni valamit semmivel sem jobb, mint azért, mert az ember azt kívánja, hogy igaz legyen. A vágyálmokat mindenki ismeri.”(*)

Åsa Wikforss az alapoktól kezdi, s szisztematikusan felépített könyvében

elsősorban befogadói oldalról vizsgálja a hazugság működését. Könyvében nem áll elő semmi olyasmivel, amiről ne tudhatnánk, hiszen az általa vizsgált folyamatok a szemünk előtt zajlanak. Viszont – éppen, mert az alapoktól indít – segít megértenünk a működés hátterében zajló folyamatokat.

A megfelelő kérdéseket teszi fel, s az azokra adott válaszok segítségével festi meg az autoriter vezetők irracionális működésének kétségbeejtő racionalitását. Konkrét példái javarészt a trumpi működés elemzéséből származnak, de amikor a megoldásokról beszél, akkor a – számára – hazai pályának számító svéd példák is előkerülnek. Hiszen a hazugság, az álhír és a propaganda elleni küzdelmet edukációs kérdéssé kell tenni. A mai felnőttek ilyen szempontból már nehezen változtatható, s ha „csak” annyit tesznek, hogy a most felnövő generációt felkészítik, már sokkal többet tettek, mint elődeink értünk.

Åsa Wikforss könnyen értelmezhető,

jól tagolt tanulmányának befogadásához nincs szükség egyetemi szintű filozófiai ismeretekre… csak némi nyitottságra és kíváncsiságra. Mert, tévedés ne essék, az, amit a fejünk fölött „a nagyok” játszanak, a mi bőrünkre megy.

Mit tegyünk?

Mit tegyünk? Ez egy igazán fontos és praktikus kérdés, olyan kérdés, amire azt gondolnánk, nehéz válaszolni. Pedig nem! Az Alternatív tények – gyakran személyes hangú – elemzéseiből egyszerű, néhány oldalban összefoglalható gyakorlati tanácsok következnek. És ez az egyszerűség az, amivel Åsa Wikforss svéd filozófus reményt adhat nekünk 2022-re.

(*) A fentebbi idézet nem teljes, s így megtévesztő lehet!
A kötet 68. oldalán kiderül, miért lehet
gyakorlati szempontból racionális hinni abban,
hogy Orbán Viktor Barack Obama gyíkember.

Van, ami a vírusnál is veszélyesebb
6 hozzászólás

6 Comments

  1. Gyzoltan szerint:

    Az ismertető írás meglehetősen árulkodó…
    A példázatnak felhozott Trump szerepeltetése eleve kemény állásfoglalás, mely lerombolja a szándékolt egyszerű szűzi ártatlansággal tervezett “beetetést”…
    A könyv tudati bőrkötése, melyen rajta van Jákob bárányának szőre is, nem takarhatja el a szándékot, mely éppen az emberi butaság kihasználására látszik törekedni…
    Egyben egyetérthetünk: Az emberi korlátoltság korlátlan!
    Visszaélni vele tisztességtelen! -az évezredes célkövetés, az erkölcs és morálnélküliség a racionalitás jegyében következetes, és mindenek-feletti…

  2. Gyzoltan szerint:

    Mindenek-feletti, és életveszélyes!
    Az évezredes, a kegyetlenségig racionális célkövetés kizárja a könyörületet, az érzelmeket, az emberséget…
    Butaság?! -talán ez az ára a túlélésnek…

  3. Gyzoltan szerint:

    Igen, van ami a vírusnál is veszélyesebb, ez pedig nem más mint a hol liberalizmusnak, hol demokráciának, hol emberi jognak, hol szabadságnak álcázott “tudat terrorizmus”!
    Fellebbentve a fátylat, ha benézünk a megtévesztő Jákobi báránybőr alá, menten szembetűnhet az a méltatlan és aljas támadás, ami manapság, meg évszázadok óta, az emberiség, az emberi közösségek, népek, nemzetek, társadalmak ellen folytatnak…
    Ordas eszmék, ordas ideológiák, tételek, szándékok, találhatók a sötétben, a báránybőr alatt!
    S ma már ott tartunk, hogy immár a családokat is vehemensen támadják, mindenkit megbélyegezve, ki aljas tevékenységüket nem támogatja…

  4. Gyzoltan szerint:

    Ez lenne a megoldás? -ha valaki boldogulni akar, beállni a népbutítók közé?!
    Ugyanakkor joggal vetődhet fel, hogy mily ellehetetlenülést, akár káoszt okozhatna a “leleplezés”, a valóság felismerése, elfogadása..!
    Lehet-e szembenézni azzal, hogy a zsidóság egyre totálisabb világuralma, végső soron, ha különböző eltérő szinteken is, ha nemkívánatos módon is, de lehetséges, hogy magában hordozza az emberiség esetleges túlélésének ígéretét? Azt a túlélési esélyt, melyet az emberiség a XIX.-XX. században már eljátszott, de legalább is, az eljátszás gyanújába került…

  5. Gyzoltan szerint:

    Az “emberiség”, a nem-zsidók túlélése, annak elfogadása, ugyan elviselhető lenne-e? -avagy a bevezetendő kasztrendszer eleve kizárná a meggondolás, egyáltalán a gondolkodás lehetőségét, adományát és terhét, az áthághatatlan, szigorú behatárolódás révén, mely kiterjedhet, kiterjed, totálisan, a tudat-befolyásolására is..?!
    A legjobb úton vagyunk, jó hátszéllel zuhanunk a szakadékban, hogy az évezredek törekvése célba érjen, megteremtve a felhasználható humán-robotokat…
    Lehet-e szembenézni azzal, hogy ma már, ha képes felismerni, a nem-zsidók döntő hányada érezheti, érezhetné magát, humán-robotnak.., amint azt a világrend megköveteli…
    -lehet, hogy ez már tegnap, tegnapelőtt is megtörtént..?

  6. Gyzoltan szerint:

    Emberi méltóságunk romjait sem vagyunk képesek megvédeni, megőrizni!
    Sorsunkat, tragédiánkat meghatározza a Biblia, az azt is felülíró Talmud, valamint Herzl Tivadar tevékenysége…
    Egyre inkább beteljesedni látszik a tétel; “-a nem-zsidók közt egy sincs, ki embernek neveztetnék.”…

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top