Nyikolaj Bergyajev: Szellem és realitás [Николай Александрович Бердяев: Дух и реальность] – Typotex Kiadó, 2020 – fordította Patkós Éva – 264 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4930-96-9
Kelet és nyugat – szűkítve
Az általunk belátható világot hajlamosak vagyunk keletre és nyugatra osztani – amikor éppen nem északra és délre –, az, hogy mit értünk „nyugat” alatt, nagyjából egyértelmű, míg az, hogy mit értünk „kelet” alatt, már sokkal bizonytalanabb. Esetünkben, Bergyajevről szólva, a „kelet” Oroszországot jelenti. (Ami más összefüggésben csak a nyugat keleti vége. Vagy a kelet nyugati nyúlványa?)
- Orosz üdítőt hozott forgalomba a Typotex!
- Megdöbbentően új értelmezést találtak a Bibliához!
- Tényleg keresztény az, aki annak mondja magát?
- Dobd el az órát, figyeld az időt! – A filozófia néha nem kamu!
- Hogyan lett a náci tudósból egyetemi rektor a hetvenes években?
- Mihez kezdjünk ma egy középkori eretnekkel, pláne, ha nem volt eretnek?
Bergyajev, ahogy ezt életútja is mutatja,
bizonyos szempontból kelet és nyugat összekapcsolója, aki ráadásul olyan korban élt és alkotott, amikor az addig ismert világ megkezdte dinamikus – és máig tartó – átalakulását. A cári Orosz Birodalomban, kisnemesi családban született, aminek logikus következménye volt, hogy katonai pályára szánták, s tanulmányait kadétiskolában kezdte. Az már szokatlan, hogy korán ébredt filozófiai érdeklődését javarészt nyugati filozófusok művein (pl. Schopenhauer) edzette, s a Kijevi Egyetemen természettudományokat, majd jogot tanult, miközben kapcsolatba került a forradalmi eszmékkel. Illegalitással járó marxista tevékenységét követően fordult a kereszténység felé, ami aztán egy életre ellátta „gondolkodnivalóval”. Persze, vallási és egyházi szempontból is mindig lázadó – és emiatt talán kicsit bombasztikus is – volt. Az orosz ortodox egyházból „kinőve”, s elismerve az ortodoxia ősi alapjait az egyház és a klérus elleni folyamatos lázadásban fogalmazta meg gondolatait. Miközben, nyugati élete során is közelebb állt hozzá az oroszt ortodoxia, mint a kereszténység bármely nyugat-európai változta.
- Saját kezünkbe vehetjük az evolúciót!
- Miért nem borotválkozott Charles Darwin?
- A csókolódzás történelmi tett?! Mióta?
- Rajtunk múlik-e, hogy mit hoz a jövő? WTF?
- Az emberi lét sokkal békésebb és jobb lett az elmúlt évszázadokban
1920-ban egyetemi tanár volt Moszkvában, de 1922-ben már Berlinben élt, ahonnan három évvel később Franciaországba telepedett. Itt, nyugaton írta meg legjelentősebb műveit.
„Az akarat hatalmas szerepet játszik a megismerő tevékenységben. Korántsem igaz, hogy a szubjektum teremti a világot – a világot Isten teremti, de Isten nem tárgyakat, nem dolgokat teremt, hanem élő, alkotó szubjektumokat. A szubjektum nem teremti a világot, hanem arra hivatott, hogy teremtsen a világban.”
Bergyajev magyar nyelvű befogadása
a múlt század kilencvenes éveiben kezdődött, s meglehetősen furcsán alakult. Nem az történt, ami ilyen „felfedezések” esetében gyakori, hogy egy adott kiadó „rááll” a szerzőre. Hanem több, egymástól független kiadó adta ki néhány művét: Századvég, Aula, Európa, Kairosz, Osiris… Ebben a névsorban kapott most helyet a Typotex Kiadó is azzal, hogy Patkós Éva fordításában megjelentette Bergyajev Szellem és realitás című – Az istenemberi szellemiség alapjai alcímű – művét.
„Teljes tévedés azt gondolni, hogy mindössze két irányzat létezik az ismeretelméletben – a realizmus, amely szerint a tárgy mint igazi realitás határozza meg maradéktalanul a befogadást és a megismerést, valamint az idealizmus, amely a világot csupán a szubjektum alkotásának tekinti. Valójában korántsem kell vagy realistának, vagy idealistának lennünk ilyen értelemben: van egy harmadik nézőpont, és pontosan ezt vélem egyedül igaznak.”
A Szellem és realitás cseppet sem egyszerű olvasmány,
nem olyasmi, amit az olvasó egyetlen esete alatt befogadhat. Bergyajev gondolatai, bármennyire távol is állnak a hétköznapok valóságától, mégis fontos dolgokkal foglakoznak, s az általa megfogalmazottak legalább annyira vitára és gondolkodásra ingerlők, amennyire sorvezetőként használhatók. Bergyajev kelet és nyugat közé feszített szelleme 1936-ban szükségszerűen mást és másként lát, mint mi itt a XXI. században. Akkor is így van ez, ha Bergyajev az örök emberiről és/vagy isteniről gondolkodik. Ugyanakkor ez a fajta időbe ágyazottság, mely minket ugyanúgy sújt, mint őt, nem róható fel sem neki, sem nekünk.
„A tárgyban rejlő valóság a szubjektum megismerő tevékenységétől függ, a megismerés pedig a szubjektumban rejlő valóságtól, a szubjektum létezésének jellegétől.”
Bergyajev – akkor is, ha nem értünk egyet meghatározásaival és gondolatfutamaival – sok szempontból zsinórmértéknek tekinthető a mai spirituális is misztikus humbuggal túltelített világban. A pallérozatlan, egyszerű megértést áhító elme vágya kitermeli a kókler gondolatkufárokat, akikkel szemben ma sem egyszerű kapaszkodókat találni.
„…Létezik hamis szellemiség, hamis szellemi emelkedettség is, és létezik hamis misztika, hamis misztikus látnokság és egzaltáció is. A hamis szellemiséggel és hamis misztikával szemben józan eszmélésre van szükség.”
Még egyszer, zárásul:
