Miként tekint az ember Istenre és önmagára?

Közzétéve 2021-03-16

Nyikolaj Bergyajev: Szellem és realitás [Николай Александрович Бердяев: Дух и реальность] – Typotex Kiadó, 2020 – fordította Patkós Éva – 264 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-4930-96-9

Kelet és nyugat – szűkítve

Az általunk belátható világot hajlamosak vagyunk keletre és nyugatra osztani – amikor éppen nem északra és délre –, az, hogy mit értünk „nyugat” alatt, nagyjából egyértelmű, míg az, hogy mit értünk „kelet” alatt, már sokkal bizonytalanabb. Esetünkben, Bergyajevről szólva, a „kelet” Oroszországot jelenti. (Ami más összefüggésben csak a nyugat keleti vége. Vagy a kelet nyugati nyúlványa?)

Bergyajev, ahogy ezt életútja is mutatja,

bizonyos szempontból kelet és nyugat összekapcsolója, aki ráadásul olyan korban élt és alkotott, amikor az addig ismert világ megkezdte dinamikus – és máig tartó – átalakulását. A cári Orosz Birodalomban, kisnemesi családban született, aminek logikus következménye volt, hogy katonai pályára szánták, s tanulmányait kadétiskolában kezdte. Az már szokatlan, hogy korán ébredt filozófiai érdeklődését javarészt nyugati filozófusok művein (pl. Schopenhauer) edzette, s a Kijevi Egyetemen természettudományokat, majd jogot tanult, miközben kapcsolatba került a forradalmi eszmékkel. Illegalitással járó marxista tevékenységét követően fordult a kereszténység felé, ami aztán egy életre ellátta „gondolkodnivalóval”. Persze, vallási és egyházi szempontból is mindig lázadó – és emiatt talán kicsit bombasztikus is – volt. Az orosz ortodox egyházból „kinőve”, s elismerve az ortodoxia ősi alapjait az egyház és a klérus elleni folyamatos lázadásban fogalmazta meg gondolatait. Miközben, nyugati élete során is közelebb állt hozzá az oroszt ortodoxia, mint a kereszténység bármely nyugat-európai változta.

1920-ban egyetemi tanár volt Moszkvában, de 1922-ben már Berlinben élt, ahonnan három évvel később Franciaországba telepedett. Itt, nyugaton írta meg legjelentősebb műveit.

„Az akarat hatalmas szerepet játszik a megismerő tevékenységben. Korántsem igaz, hogy a szubjektum teremti a világot – a világot Isten teremti, de Isten nem tárgyakat, nem dolgokat teremt, hanem élő, alkotó szubjektumokat. A szubjektum nem teremti a világot, hanem arra hivatott, hogy teremtsen a világban.”

Bergyajev magyar nyelvű befogadása

a múlt század kilencvenes éveiben kezdődött, s meglehetősen furcsán alakult. Nem az történt, ami ilyen „felfedezések” esetében gyakori, hogy egy adott kiadó „rááll” a szerzőre. Hanem több, egymástól független kiadó adta ki néhány művét: Századvég, Aula, Európa, Kairosz, Osiris… Ebben a névsorban kapott most helyet a Typotex Kiadó is azzal, hogy Patkós Éva fordításában megjelentette Bergyajev Szellem és realitás című – Az istenemberi szellemiség alapjai alcímű – művét.

„Teljes tévedés azt gondolni, hogy mindössze két irányzat létezik az ismeretelméletben – a realizmus, amely szerint a tárgy mint igazi realitás határozza meg maradéktalanul a befogadást és a megismerést, valamint az idealizmus, amely a világot csupán a szubjektum alkotásának tekinti. Valójában korántsem kell vagy realistának, vagy idealistának lennünk ilyen értelemben: van egy harmadik nézőpont, és pontosan ezt vélem egyedül igaznak.”

A Szellem és realitás cseppet sem egyszerű olvasmány,

nem olyasmi, amit az olvasó egyetlen esete alatt befogadhat. Bergyajev gondolatai, bármennyire távol is állnak a hétköznapok valóságától, mégis fontos dolgokkal foglakoznak, s az általa megfogalmazottak legalább annyira vitára és gondolkodásra ingerlők, amennyire sorvezetőként használhatók. Bergyajev kelet és nyugat közé feszített szelleme 1936-ban szükségszerűen mást és másként lát, mint mi itt a XXI. században. Akkor is így van ez, ha Bergyajev az örök emberiről és/vagy isteniről gondolkodik. Ugyanakkor ez a fajta időbe ágyazottság, mely minket ugyanúgy sújt, mint őt, nem róható fel sem neki, sem nekünk.

„A tárgyban rejlő valóság a szubjektum megismerő tevékenységétől függ, a megismerés pedig a szubjektumban rejlő valóságtól, a szubjektum létezésének jellegétől.”

Bergyajev – akkor is, ha nem értünk egyet meghatározásaival és gondolatfutamaival – sok szempontból zsinórmértéknek tekinthető a mai spirituális is misztikus humbuggal túltelített világban. A pallérozatlan, egyszerű megértést áhító elme vágya kitermeli a kókler gondolatkufárokat, akikkel szemben ma sem egyszerű kapaszkodókat találni.

„…Létezik hamis szellemiség, hamis szellemi emelkedettség is, és létezik hamis misztika, hamis misztikus látnokság és egzaltáció is. A hamis szellemiséggel és hamis misztikával szemben józan eszmélésre van szükség.”

Még egyszer, zárásul: