Jégvirág a pokolban / Rejtő Jenő életrajzi képregény – Erdélyi Szalon Kiadó, 2020 – írta Kiss Ferenc, rajzolta Németh Győző és Podmaniczky Ferenc – 64 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-615-6016-51-5
A XX. században Rejtő Jenő úgy volt felkapott szerző, hogy erről az irodalomtudomány nem vett tudomást. A XXI. század aztán fordulatot hozott, s megindult Rejtő Jenő csodákat rejtő életművének feltárása. Sorra jelentek meg az elveszettnek hitt művek,
- Mit akart Rejtő Jenő megmutatni az őserdei abszurdban?
- Rejtő Tatjana című regénye mostanáig rejtőzködött!
- Fuss vagy fizess!
- Elveszett és megkerült egy tisztességes nő – újabb Rejtő-művek kerültek elő
volt olyan is, amit addig egészen más formában ismerhettünk
és napvilágot látott egy átfogó életrajz is:
Sokan ismerik Korcsmáros Pál Rejtő-művekből született képregényeit is. Most, az előbb felsoroltak eredőjeként megjelent egy képregény, mely egyrészt méltó a Korcsmáros által rajzolt képregényekhez, de méltó ahhoz a munkához is, amit a rejtői életmű kutatói az elmúlt években felszínre hoztak.
Éppen, mert sok a „fehér folt” az életrajban,
nem lehet klasszikus lineáris életrajzi képregényt írni/rajzolni, amit az alkotók akként hidaltak át, hogy a vezérmotívumot adó elem nem más, mint Rejtő Jenő halállal – hivatalosan eltűnéssel – végződő munkaszolgálata. A történetnek ez a szála pasztellszínezéssel vezeti az olvasót 1942 októberétől. Ebből „ugranak ki” a klasszikus, színes ceruzával színezett visszaemlékező részek, melyeknek figurái Korcsmáros rajzait, s Rejtő életének korábbi, kalanddal teli és anekdotákat ihlető szakaszát idézik. Akad olyan kép is, ahol a kétféle színezés és rajztechnika egyetlen képen szerepel. Ez sem véletlen!
Rejtő Jenő sorsa és halála szorosan összekapcsolódik irodalmi életművével,
gondolhatnak erről bármit az életet és irodalmat egymástól elkülöníteni próbálók, a rétegek egymástól nem elválaszthatók/elválasztandók. A képregény eszközeivel pedig nagyszerűen lehet reflektálni az efféle összefüggésekre.
Persze, a képregény önmagában nem garancia semmire,
hiszen a műfajnak vannak nehezen kikerülhető buktatói. Megnyugtató, hogy a Kiss Ferenc által megírt forgatókönyv képes ezeket elkerülni. A Rejtő Jenőről szóló életrajzi képregényt sem egyszerűséggel, sem felszínességgel nem lehet vádolni. Ugyanúgy kerüli ki a tragikus sorsból eredeztethető pátoszt, mint az – egyrészt kézenfekvő, másrészt zavaró – túlzó humort. Persze, akad humorforrás még ebben a pokolban is, de ez olyan humor, ami az életben maradás kulcsa lehet. Egy bizonyos pontig.
A kötetben található utószó
fényt derít a mű keletkezéstörténetére, s arra a két évtizednyi hányattatásra, míg az ötlettől a könyvespolcig jutott a Jégvirág a pokolban.
