+ Ajánló

Mit akart Rejtő Jenő megmutatni az őserdei abszurdban?

A Konzílium az őserdőben legalább annyira meghökkentő, mint amennyire szórakoztató. Benne van minden, ami miatt Rejtőt szeretjük szeretetni. És talán még valami több is!

Rejtő Jenő: Konzílium az őserdőben – Szépmíves könyvek, 2017 – TranszLiteratúra-sorozat 2. – utószó: Thuróczy Gergely – 200 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5662-47-8

Thuróczy Gergely munkásságának köszönhetően ma már nem szorul bizonyításra Rejtő Jenő irodalmi értéke. Egyrészt művei kiállták az idők próbáját, másrészt most, hogy többet tudunk róla, talán jobban értjük, hogy egy-egy Rejtő-regény több, mint egyszerű szórakoztatóipari termék. Rejtő a ponyvairodalom karikatúrájának megteremtésével jut el a ponyva olvasókhoz, és azokhoz, akik máskülönben soha nem olvasnának „ilyesmit”. Az, hogy mára megteremtődtek az értő Rejtő-olvasás feltételei, semmit nem von le a művek (élvezeti) értékéből, sőt!

A Konzílium az őserdőben című kötet például úgy sikerült, hogy elszórakoztatja azt, aki szórakozni vágyik, de – ha valakinek éppen erre van igénye – okot és lehetőséget ad a bíbelődésre is. Ez a különleges – „befogadói oldalon „viszonylag ritkán felbukkanó – lehetőség úgy jött létre, hogy a meglévő kéziratváltozatok közül három különböző is helyet kapott a könyvben. Ráadásul meg Thuróczy tanulmánynak is beillő utószava is sok szempontot ad ehhez a (talán) 1941-ben keletkezett műhöz.

„Nagyon-nagyon régen egy missziós mondta, hogy az angol király hatalmas, erős, és megbünteti azt, akit akar itt, a vadonban is. Ezek után rövidesen megjelent Morbicer, aki majdnem két méter magas volt, tehát mindenkinél hatalmasabb, erősebb nem lehet nála senki, és megbüntet mindenkit, ha úgy tetszik. Nem vitás a dzsungelben, hogy az Angol Király nevű itt él köztük, és hogy Morbicer.”

Vajon túlzás-e azt feltételezni, hogy a tudhatóan nagytermetű Rejtő Jenő önmagról mintázta a Morbicert? S ha ezt a feltételezést nem eresztjük, akkor a dzsungel – ahol a normálistól teljesen elrugaszkodott értékrend és szemlélet uralkodik az abszurd módon szűklátókörű bennszülöttek között – hasonlatos a korabeli Magyarországgal/Európával?

Tényleg nem erőltetném túl a párhuzamot, de megfontolásra érdemes, hogy Rejtő mit gondolhatott 1941-ben az őt körülvevő, napról-napra bornírtabb világról. Mit érezhetett, amikor az alapvető emberi értékek helyét átvette az egyre hatalmasabb őrület, s szavak jelentése is megváltozott?

„A »lámpa« nevű napkivonat meghalt, vagy gyengélkedett, mert alig volt némi világosság a kunyhóban, de azért így is jól látszott, hogy a Hatalmas és Rettenetes Morbicer már részeg. Van neki egy hatalmas asztala, amiről a néger boy mesélte nekik, hogy a fehérek »íróasztalnak« hívják, ennél esznek és káromkodnak. Ezen van a fatölcsér, amit a bennszülöttek mellének támaszt, és titokban kihallgatja, hogy mit beszélgetnek egymással a szerveik. Sőt, egyszer Viharláb tüdejének súgott valamit a tölcséren át, és azóta mintha megátkozták volna, ez nem tud lopni. Az erdő valamennyi bennszülött varázslója hiába kezeli.”

Nem merném határozottan állítani, hogy igazam van, de a szöveg mindhárom változata magában hordoz – a humoron túl – valami vészterhesen keserűt, valami kilátástalant. Az dzsungelben veszteglő Morbicer, aki szívesen visszatérne a civilizált világba, vagy legalábbis fantáziál erről, évek óta Cormickot várja. Fogalma sincsen róla, hogy a bennszülöttek rég megették… Nincs kiút!

Egyetlen pillanatig sem állítom, hogy ez a terjedelme miatt is nehezen meghatározható írás Rejtő főművei közé tartozna, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy érdemes elolvasni, mert minden furcsaságával együtt is közelebb visz minket Rejtő Jenő egyedülállóan sokszínű és izgalmas, humoros és tragikus világához.

Mit akart Rejtő Jenő megmutatni az őserdei abszurdban?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top