+ Irodalom

Irodalmi szenzáció az előkerült Rejtő-regény: Vanek ur Párisban

Ami eddig volt – Vanek úr Párizsba –, az mostantól érvényét vesztette, mert itt van: Vanek ur Párisban. Ilyennek gondolhatta Rejtő Jenő is!

P.Howard / Rejtő Jenő: Vanek ur Párisban – Szépmíves Könyvek,2018 – 260 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-59-1

A nyolcvanas években, amikor Vanek úr Párizsban címen megjelent egy addig ismeretlen Rejtő-regény, a könyv – rövid ideig – kisebb szenzációnak számított, ami viszonylag gyors olvasói csalódottságba fordult. Az a Vanek úr félkésznek és hevenyészettnek tűnt, valami olyasminek, ami egyáltalán nem emeli a titokzatos Rejtő Jenő irodalmi munkásságának fényét. Ez a csalódottság és kiábrándultság egészen mostanáig tartott, de most már tényleg vége, hiszen megjelent

Vanek ur Párisban

és egyetlen szempillantás alatt érvénytelenítette az eddig ismert változatot! A most megjelent, megejtően jó kiállású kötet már külcsín tekintetében is más, mint amit megszokhattunk:

hasonmás gépiratközlés,

aminek lapjain pont azt láthatjuk, amit Rejtő Jenő gépírónője leírt, beköttetett és eladott egy antikváriumban. A jól olvasható, és tisztázottnak szánt szövegben ott vannak a korabeli helyesírási sajátságok, a helyesírási hibák, a félreütések és ezek javításai. Így olvasni egy – irodalmi értékű! – szöveget már önmagában is élmény. Pláne akkor, ha a korábbi változat csonkaságainak nyoma sincs a szövegben. A két nagyobb egységből álló regény – mely terjedelmileg is jelentősebb, mint az eddig ismert verzió – a helyére teszi és pótolja azokat a dolgokat, amiket a korábbi változatban hiányként élt meg az olvasó. A történet szerkezetét és cselekményét tekintve is egységes, s megtalálható benne minden olyan elem, amitől rejtőivé válik egy regény. Ráadásul a szaharai légiós történetet követő, Párizsban játszódó történetszál érzékletesen és közelről mutatja be a ’920-as években Párizsban szerencsét próbáló magyar művészek és értelmiségiek nyomorgását és kalandjait. (Nem feledjük, hogy a francia fővárosban a XX. század első felében szinte minden – ma is jelentősnek számító – magyar szerencsét próbált: a Nyolcak festői, Ady, József Attila, Kassák, Szabó Dezső, Bálint Endre, Czóbel, Capa, André Kertész, Brassaï… szinte a végtelenségig lehetne sorolni. És akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek nevét felfalta az idő…)

Találomra kiválasztott oldalpár a kötetből…

A Szépmíves Könyveknél egészen pontosan felismerték, hogy Rejtő Jenő „rehabilitálása” nem öncél, nem csak irodalmi tetszelgés, vagy piaci siker, hanem sokak számára fontos lelet- és értékmentés, mely eddig nem kapott megfelelő súlyt. A megtalált tragédia címen kiadott Rejtő élet- és pályarajz, a Tatjána című kémregény, vagy a többféle verziót is közlő Konzílium az őserdőben mind-mind ígéret volt, mely előrevetítette, hogy a háttérben még meghúzódhatnak igazán fontos művek.

A Vanek ur Párisban – ebből a szempontból – nem kevesebb, mint a beteljesedett kiadói ígéret, hiszen, nem csak egy új regénnyel gazdagodtunk, de – valószínűleg véglegesen – elfeledhetjük azt a verziót, mely minősége okán sem illeszkedett az életműbe. A címben alig van eltérés – egy ékezet és egy Z-betű hiányzik –, de ez tényleg nem túl nagy áldozat, ha az nézzük, hogy mennyivel többet kapunk, mint korábban!

***

[A kiadó meg nem nevezett munkatársának
közlése szerint a jövőben még várható
néhány rejtőzködő csemege. ]

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

To Top