A világ nagy operaénekesei rendszeresen megfordulnak Magyarországon, pontosabban Budapesten. Persze néha például a Szegedi Szabadtéri Játékokra vagy a Miskolci Operafesztiválra is jut egy-egy sztár, de legtöbbjük azért a főváros vendége. Régebben az Operaházban vagy az Erkel Színházban léptek föl, ma inkább a Müpában. Mario del Monaco, Tito Gobbi vagy Giulietta Simionato annak idején még több napra jött, 2-3 szerepet is elénekelt. Mára gyorsult az idő és drágult is, a legnagyobbakat egy estére lehet csak megkapni. És hát egy koncert, dalest kisebb fölhajtás és nagyobb haszon.
Kapóra jön ez a Müpának, ahol a kitűnő akusztika is nagy vonzerő. Így jutott el hozzánk – hogy csak a kortárs legnagyobbakat említsem – Anna Netrebko, Jonas Kaufmann vagy Dmitrij Hvorosztovszkij. Persze jó lett volna őket színpadon látni és hallani őket nagy szerepeikben, de ne fanyalogjunk. Így is nagy dolog élőben megtapasztalni művészetüket. Ma már bármikor bármit meghallgathatunk kedvenceinktől a világhálón, de élőben mégis mások. Az egyik legnagyobb énekes, Franco Corelli felvételei alatt rendszeresen megjelennek olyan kommentárok, hogy igen, igen, jól szól, de el sem tudjuk képzelni, milyen gyönyörűséges volt ez a hang élőben!
Nos, akik ott lehettek Hvorosztovszkij 2016-os müpás koncertjén, azok tudnának erről mesélni.
Ami felvételeiről is nyilvánvaló, az a teljesen kiforrott, érett előadói elképzelés. Már legkorábbi felvételeiről is ez sugárzik. Ebben az értelemben nem sokat ’fejlődött’. Elsőre egy talán mellékesnek ható szerepe ugrik be: Valentin a Faustból. Persze énekelt nagyobbakat, látványosabbakat, gond nélkül lehetett volna akár Mefisztó is. De ahogy például egy londoni előadáson bejön a színre kis katonasapkájában, kopott zubbonyában, és kocsmai vigasság közben nem a lányokat hajtja, hanem a húgáért aggódik, az feledhetetlen. Persze a kadenciában azért fölkapaszkodik egy nagyszerű magas asz-ra, senki mástól nem hallottam még így.
Zöldfülű kezdőként, de még szőkén A végzet hatalma nagy kettősét énekelte egy koncerten a feketére festett üstökű, idősödő Pavarottival, aki színpadon sose vállalta el Alvaro szerepét. Kottából, szemüveggel énekel, de nagyszerű. Dmitrij a legkisebb megilletődöttség nélkül áll a gigasztár mellett, nagyszerűen csatáznak. Akkor még ő sem alakította színpadon Don Carlost, de kívülről énekel, a szerep minden szavát pontosan érzi, kifejezőereje frakkban is nagyon plasztikus
Mindenki elmondja, hogy nemzetközi karrierje a Cardiffi Énekverseny megnyerésével indult, 1989-ben a hazai kedvenc, Bryn Terfel elől halászta el az aranyat. Mindketten nagy karriert csináltak, kár volna méricskélni, melyikük nagyobbat. Mindenesetre Hvorosztovszkij előnye volt, hogy az orosz operairodalom jelentősebb, mint az angol, s Anyegin, a Pikk dáma mindkét baritonja, Igor herceg vagy Saklovityij a Boriszból igazán testhezálló feladatot jelentettek neki. Persze honfitársai közül is sokan léptek föl a világ nagy operaházaiban orosz szerepekben, de senki nem aratott olyan nagy sikert, mint ő. Sem Jurij Mazurok, sem a 90-es években Vladimir Csernov.
2016-os koncertjén a Müpában az első részben orosz szerzők muzsikája csendült föl, a második rész az olaszoké és a franciáké volt. Néhány olyan ária is elhangzott, amelynél a teljes szerepet nem énekelte Hvorosztovszkij, például Rossini Tell Vilmosának áriája, vagy Rachmaninov Alekójából a szép kavatina. De persze nem hagyta ki nagy szerepeit, Renatót az Álarcosbálból, Luna grófját A trubadúrból, vagy a Rigoletto Cortigianiját.
Nehéz, hosszú programot énekelt végig jó erőben. Pedig akkor már diagnosztizálták nála az agydaganatot, de úgy tűnt, legyőzheti, visszatért a színpadra. A Metropolitanban újra ő volt Luna, hatalmas bejövő tapsot kapott, és látszólag simán énekelt-játszott. De aztán lemondásokról jöttek a hírek, és hiába kezelték Londonban a világ legjobb specialistái, egyre rosszabbul lett. A Metropolitan színpadára még 2017 tavaszán visszacsábították, egy koncerten ismét Verdi púpos bohócát énekelte, nehezen mozogva, de hangilag vitézül. És amint fölharsant a bevezető zene, fáradt szeme nyomban szikrákat szórt. Mintha nem is a gaz udvaroncokkal, hanem saját igazságtalan sorsával perelt volna. Persze áradt feléje a közönség hálás szeretete.
2017. novemberében ragadta el a betegség, Moszkvában temették el. Dmitrij Hvorosztovszkij 55 évet élt, körülbelül 30 évet töltött a színpadon. Számos lemez, videofelvétel maradt utána. Művészetének lenyomata velünk marad, de élő előadása már csak emlékekben él.
