erdélyi szalon wass albert mire a fák megnőnek a kastély árnyékában
+ Irodalom

Mihez kezdjünk Wass Albert regényeivel?

Bizonyára vannak, akik olvasatlanul ledarálnák az életműkiadást, de mi lenne, ha inkább józanul végiggondolnánk, a Wass-életmű sorsát, helyzetét, hatását…

Wass Albert: Mire a fák megnőnek / A kastély árnyékábanErdélyi Szalon Könyvkiadó, 2020 – 456 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-6016-02-7

A Wass életműkiadás megállíthatatlanul robog, jönnek az újabb kötetek, s jönnek az újabb fogas (fogós) kérdések, melyekre választ kell találnunk, ha nem akarunk olyan egysíkú és lapos ítéletet mondani, mint a libernyákozók.

A Wass-kérdés sokkal érdekesebb és – meggyőződésem szerint – tanulságosabb, mint azt elsőre gondolnánk. Regényei egy kor, egy korszak, egy gondolkodásmód lenyomatai, s pont ebben az esetben egy korábbi kor tükrei. A kérdés csak az, hogy mennyire torz az a tükör, ami által homályosan…

„A falu úgy feküdt az estében, mint a lőtt farkas: mogorván, párásan, csapzottan, keserű bűzöket eresztve. Az olvadás mocska meggyűlt az utcák szélén, nyeszlett akácok búsongtak a kerítések sarkán, sár volt és trágyalészag, és mindenhol vizek csurogtak, mocskos, sárga, rossz szagú vizek.”

A Wass életműkiadás ötödik kötetében

két regény szerepel, melyek külön-külön is egészek, de együtt olvashatók egyetlen regény két részeként. A két önálló/összefüggő történet egyetlen ívvé áll össze 1849-től a század végéig (a legvégén apró kikacsintással évtizedekkel későbbre). Egy mezőségi magyar család története, egy családé, mely a ’48-49-es események után visszatér szülőföldjére, hogy a megmaradt birtokon, a felperzselt kastély és templom árnyékában új életet kezdjen. Konok kitartással.

Be kell vallanom – minden későbbiekben tárgyalandó hibával? tévedéssel? bűnnel? együtt is – elbűvölt a regények táj- és néprajzi világa. Az a pontosság és megéltség, amivel Wass az őt körülvevő mezőségi tájat, s az ott élő emberek földhöz kötött kitartását ábrázolja. Izgalmasabb ez a – regény terjedelmileg nagyobb részét kitevő „vonulat” – mint maga a történet, s a karakterek. És itt érdemes is megállni, hiszen ez a neuralgikus pont a mai olvasó számára, és nyilván ez volt a traumatikus élmény Wass Albert számára. Még akkor is, ha látta, belátta és meg is mutatja, hogy a változással szembeni ellenszenv és ellenállás nem feltétlenül jogos vagy érthető/védhető. A regénybeli öreg gróf így beszél a feleségének a német szomszédról:

„– Te, Minka – mondotta sok idő múlva –, látod, ez veszedelmes ember. Veszedelmesebb ránk nézve, mint a Bezirkerek, meg a zsandárok, meg mindenféle egyéb ide telepített szemét. Ez még igazán a nyakunkon marad.
Az asszony csodálkozva kapta föl a szemét.
– Ugyan miért? Csak forduljon a világ…!
De az úr komolyan és nagyon elgondolkozva csóválta a fejét.
– Nem, Minka. Ezt semmiféle felfordulás nem rázza le rólunk. Az ilyen ember a legveszedelmesebb, nekünk, magyaroknak.
– Miért gondolja ezt?
– Mert rokonszenves és tiszteletre méltó…”

A románok ábrázolása

kimondottan karikatúraszerű, s cseppet sem barátságos, sőt… sokkal kevésbé árnyalt és érzékeny, mint a szintén 1940-ben keletkezett, és nyilvánvalóan saját élményeket feldolgozó Jönnek! esetében. A románokkal szembeni ellenérzés, és ennek reflektálatlan használata 1940-ben érthető, magyarázható, még akkor is, ha a mai olvasó számára nem elfogadható, nem átvehető. Hiszen Wass is tudja más összefüggésben: nincsenek olyanok, hogy „románok”, így, egy kalap alatt, ahogy nincsenek olyanok, hogy „magyarok”, „németek”, „zsidók”… Emberek vannak, s azok saját maguk jogán lehetnek jók, rosszak, törekvők, lusták, megvetendők vagy tiszteletre méltók. Wass néhol tudja ezt, máshol viszont mintha vak lenne.

A zsidók esetében is súlyosan tipizál,

hiszen a regényben megjelenő két fontos zsidó karakter – az uzsorás-boltos és a bárói címet nyert „felkapaszkodó” – iránt érezhetően teljes az írói ellenszenv. (Náluk csak a második történet román pópája összetettebben negatív karakter.) Kortünet ez, s így súlyos, máig ható kórtünet is. Kár lenne tagadni. Viszont – nem mentegetve a szerzőt, s a kort – azt gondolom, hogy okosan kell és lehet olvasni, hiszen akaratlanul is rávilágít arra, miként jönnek létre, s mi által tápláltatnak a negatív sztereotípiák… azok a – könyvből kikerülve, burjánzva növekedve – hagymázassá dagadó elképzelések, melyektől nehezen élhetővé válik a világ.

„– A zsidó, zsidó marad. nem a vallás a fontos, hanem a fajta. A vér. Azon pedig nem segít még az se, ha húsz pap önti rá a keresztvizet egyszerre.
A főispán ujjai idegesen doboltak az ablakdeszkán.
– Ma már nem lehet az ember ilyen elfogult.
Az öreg gúnyosan nézett a fiára:
– Nem? S ha vajon a te őseid sem lettek volna elfogultak, és össze-vissza házasodtak volna mindenféle idegen fajtával, te most milyen nemzethez tartoznál?
– Az európai nemzethez.
– Van olyan nemzet?
– Lesz.
….”
(378. oldal)

Reflexiók és önreflexió nélkül nem érdemes olvasni,

nem csak Wass Albertet, de mást sem! S ha józan, világra nyitott, minél kevésbé előítéletes olvasatot tudunk önmagunk számára biztosítani, akkor abból tanulhatunk. Úgy, hogy közben örülhetünk mindannak, ami érték, mert nincs híján értékeken az életműkiadás ötödik kötete sem.

Mihez kezdjünk Wass Albert regényeivel?
3 hozzászólás

3 Comments

  1. György Emőke szerint:

    Jó lenne ha a cikk írója nem csak egy egy nemzetiség hibáit leíró részt idézne Wass Alberttől, hanem mikor egy román lányt tesz főhőssé(Nuca), egy román családot az idill, a becsületesség, a béke mentsváraként ábrázol(Andrenyásza tanya), farkas Dumitru-t aki megmentette a lányt. Sőt nekem úgy tűnik hogy a Funtinelli boszorkány regénysorozatban el is billen a mérleg, hisz Nuca a legtöbb negetív atrocitást magyar emberektől szenvedi el, a becsüleletesség s az igazság román félre billen. Wass Albert véleményem szerint nem hunyt szemet nemzethibák fölött, mert hibákat is halmozunk és öröklünk generációkon keresztül. Ezekről leírta a véleményét, de alapvetően az embert emberként vizsgálta, és lehetett az bármilyen nemzetiségű ha igaz ember volt akkor bőven olvashatunk ilyen sorsokat, sorokat is.

    • Grozdits Hahó Grozdits Hahó szerint:

      Kedves Emőke,
      nem vonom kétségbe állítása igazát… más kötetek esetében. A szintén 1940-es JÖNNEK! például sokkal sokszínűbb ebből a szempontból. De pont ez a regény ebből a szempontból “szögletesebb”, sok esetben – ilyenek a kötetben szereplő zsidók – karakter helyett típusokkal dolgozik, s ez nem nem szerencsés….
      De ott van például az európaisággal foglakozó idézet, mely – ha kipillantunk WA házasságára – egészen érdekes színezetet nyer.

  2. mahir kara szerint:

    Izlés dolga, nincs mit vitatkozni rajta! A vélemény=segyuk! Miindenkinek van, senki sem kiváncsi a másikéra!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top