Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban / 115 újabb szerelmes levél és történet – Corvina Kiadó, 2019 – 340 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-1366-17-4
A magyar kultúrtörténet jelentős figurái is esendő emberek voltak
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a banális tényről, s idealizálni azokat, akiknek a nevét jegyzi a magyar kultúrtörténet. Nyáry Krisztián könyvei ezeknek a piedesztálra emelt/kényszerített, szobortalapzatra száműzött személyeknek az emberi arcát mutatja meg. Nem lerántja őket a szédítő magasságból, csak közelebb lép hozzájuk, s olyan részleteket is meglát/megmutat, melyekre az irodalom- és történelemoktatás nem tud – és nem is akar – odafigyelni.
- Nyáry Krisztián megmutatja azt, amit mások kihagytak
- Nyáry Krisztián: Mindannyian bevándorlók vagyunk
- Nyáry Krisztián helyettünk keres jó példát!
- Szabó Lőrinc, az erkölcstelen disznó…
Lehet azon vitázni, hogy kell-e ez, de az általános érdeklődés azt bizonyítja, hogy kell. Lehet azon morfondírozni, hogy „szabad-e ilyet”, de ez meg a Szabad ötletek jegyzékének megjelenése körül lezajlott viták óta teljesen okafogyottnak tűnik. Ráadásul Nyáry Krisztián inkább csak (csak?) összegyűjti, rendezi és érthetővé teszi azt, ami számtalan kötetben szétszórva elérhető. Másfelől nézve viszont szétszórtsága miatt így elérhetetlen.
„…Édesem, elutazás előtt olyan szépen néztél rám: de tudod, illetve tudnunk kell: hogy egy nézés nem kötelez semmire. – Állom, amit ősszel mondtam, ha néha elfeledtem is: Berlin után mondod nekem, hogy minden a régiben van-e vagy sem. Négy hét rövid idő, de hosszú, ha egyedül van az ember, és ráér szembenézni önnön lelkével, egy nehéz meleg asszonyanyukai közelség nélkül…”
(Lesznai Anna Gergely Tibornak – 1918-1919)
Nyáry Krisztián legfrissebb kötete nézőpontot kínál,
összefüggést teremt, és rálátást ad. Elkezd egy munkát, amit aztán az olvasó teljessé/teljesebbé tehet azzal, ha felébresztett kíváncsisága által hajtva elkezd a könyv szereplőinek valóban jelentős tettei és művei iránt érdeklődni.
„…az én nagy irgalmú Istenem előtt alázatosan fogadom, és annak szent malasztja által ígérem és kötelezem magamat, hogy undok és fertelmes vétkeimért egész holtom napjáig való töredelmes penitenciatartásommal életemet megjobbítom, és nemhogy többé azon vétkekbe esném, sőt még azoknak alkalmatosságaitól, gyanúságitól is, nem különben rossz szóktól, vénasszonyok, ámítók, kerítők, részegesek és rossz életben evezők társaságától magamat tökéletességgel elvonom és megoltalmazom. Uramat nem csak megbecsülöm, sőt magam jámbor, tökéletes jóviselésemmel, eddig való vétkeimet is ő kegyelmével elfelejtetni igyekezem, őkegyelme ellen való járásommal, zúgolódásommal, visszafeleselgetésemmel, gondviseletlenségemmel, pazarlásommal, durcásságommal és egyéb haragra indító állapotokkal soha többé meg nem bántom, sem meg nem szomorítom.”
(Tolvaj Borbála a nyírtassi vármegyegyűléshez – 1711)
A XVI. századtól a XX. század második feléig
sorjáznak a válogatott szerelmes levelek, a kompilátor mégsem a kronológiát választja szervezési elvnek, hanem (javarészt) a sajátos élethelyzeteket, amelyekben a levelek keletkeztek. Így tagolhatják az impozáns kötetet olyan fejezetcímek, mint a Reménytelenül, a Válaszúton, a Szakítás vagy éppen a Botrány. Némely fejezetcím – az olvasás közben rájöhetünk: okkal-joggal – kibújik az előbb vázolt rendezőelv alól. Nyáry Krisztián a kötet néhány szereplőjének külön, több levelet, sőt esetenként több kapcsolatot – vagy egész kapcsolati hálót – bemutató fejezetet szentel. Így jutott „külön fiók” Erzsébet királynénak és Andrássy Gyulának, Jászai Marinak és „többeknek”, vagy Gimes Miklósnak és Halda Alíznak.
A kötet felajánl egyfajta olvasási stratégiát,
mely a Nyáry Krisztián által kialakított – jól átgondolt – szerkezetből ered. Ugyanakkor meghagyja az olvasó szabadságát – éppen mert mozaikszerűen összekapcsolódó elemekről van szó –, lehetőséget teremt a barangolásra is. A tartalomjegyzéket böngészve el lehet indulni az ismerősnek tűnő – vagy éppen a szinte ismeretlen – nevek mentén. De akár találomra is rá lehet csodálkozni egy-egy levélre. Az eredmény úgyis az lesz, hogy a kötet, a levelek és a levelekhez csatlakozó történetek beszippantják az olvasót, s tovább vezetik új és újabb meglepetések felé.
Az gyanítom, hogy a 2018-as Írjál és szeressél után a most megjelent Életemnél is jobban még csak egy út kezdete, s Nyáry Krisztián a sorozat folytatásával még sokaknak szerezhet tartalmas örömöt. A magyar kultúrtörténet – a szerelem szempontjából is – kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezik. (Persze, az azért foglakoztat, hogy mi lesz akkor, amikor a mi jelenünk múlttá válik, vajon akkor, a jövőben mit tudnak kezdeni ezzel a korral, amikor a szerelmes levelekhez már nem kell toll és papír…)
