+ Irodalom

Szabó Lőrinc, az erkölcstelen disznó…

A címben foglaltaknál durvább állításokat is tett önmagáról Szabó Lőrinc! Nem ok nélkül. Nyáry Krisztián új kötetében 125 szerelmes levél és a hozzájuk kapcsolódó történet…

Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél / 125 szerelmes levél és történet – Corvina Könyvkiadó, 2018 – 280 oldal, kemény táblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-1365-36-8

Van ebben az országban valami eleve adott – vagy eleve adottnak tűnő – prűdség és álszemérem. Olyasmi ez, ami megakadályoz sok fontos dolgot, megakaszt/elapaszt sok olyan diskurzust és folyamatot, amelyeknek – előbb-utóbb – le kell zajlania, meg kell történnie… különben, értékek ide vagy oda, megyünk mind a levesbe. Nem szeretem, hogy ez így van, s nem szeretem, hogy kevesen vannak, akikben megvan a változtatáshoz szükséges tudás/lendület/lehetőség/stb…

Nyáry Krisztián – miközben nem tűnik igazi provokátornak, vagy tabudöntögetőnek – attól fontos, hogy a tenni akarók és tudók közé sorolható, miközben szelíden nyitogatja azokat a fiókokat és szekrényeket, melyeket hosszú éveken át nem nyitott ki senki. S láss csodát, munkája nyomán – általában! – nem csontvázak kerülnek elő, hanem szép, kellemes, de leginkább emberi (mélységesen/magasságosan/túlságosan emberi) dolgok kerülnek elő. Most éppen levelek. Szerelmes levelek. Olyan emberek szívhez szóló szavai, akikre nem azért emlékezünk, mert a magánéletük eget-földet rengető lett volna, hanem azért, mert beletettek valami nem-romlandót a magyar szellemi élet nagy közös kosarába.

Őszintén állítom, fogalmam sincs arról, hogy Nyáry Krisztiánnak van-e küldetéstudata, de az bizonyos, hogy van küldetése. Hiszen olyan történeteket ás elő, néha nem is túl mélyről, amelyek mindannyiunk számára fontosak. Mindannyiunk számára fontosak kellene, hogy legyenek! Mert valahogy/valamennyire rólunk is szólnak. Bár nem mi vagyunk a címzettek, hozzánk is szólnak a kötetbe gyűjtött levelek. Csak ezt elsőre, ebben a szemforgató, szemérmetlenül szemérmes (vagy fordítva?) világban nem könnyű felfogni/megérteni.

Megjelent: Nyáry Krisztián – Írjál és szeressél! 📚Részlet a könyvből Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter előadásában. A könyv bemutatója november 16-án lesz az Anker’tben: https://www.facebook.com/events/243307146349292??ti=ia

Gepostet von Corvina Kiadó am Montag, 5. November 2018

Az Írjál és szeressél című könyv a Nyáry Krisztiántól megszokott nyomvonalon halad. A kötet összeállítója – tán sokaknak pont ezért szerethető a munkássága – nem akar semmi újat „feltalálni”, csak rámutat azokra a kincsekre és furcsaságokra, amiknek birtokában vagyunk. Előhúzza, leporolja, felemeli és a fény felé tartja azt, amit megtalált, s megosztja az olvasóval a szépségesen esendő emberséget… ami amúgy is a miénk. A szerelmes levelekből szerkesztett kötetből javarészt ismert nevű férfiak köszönnek javarészt ismeretlen nevű asszonyaikra, múzsáikra, vágyaik tárgyaira (talán egyszer majd lesz egy olyan kötet is, ahol megfordul az ismertek és ismeretlenek ivararánya).

A tematikus rendbe szervezett fejezetek az élet, tehát a szerelem szinte minden aspektusára találnak példát: szenvedélyesség, féltékenység, szakítás, házasság, harmonikus együttlét, szerelmi háromszög, búcsú a halál közelsége miatt… a teljesség igénye nélkül, mégis sok színben pompáznak félezer év levelei, a legrégebbitől (1526) a legújabbig (1976). Lenyűgöző gyűjtemény, melyben külön fejezet jutott Krúdynak, Szabó Lőrincnek és Füst Milánnak. Nem véletlenül!

„Én, Szabó Lőrinc, a gyalázatos bűnös, az erotikus és beteg és őrült és erkölcstelen disznó, és a költő, olyan magasan vagyok a világ felett, olyan tisztán és oly végtelen egyedül és oly fájdalmasan és büszkén – istenem, Böske, megért maga engem? Mintha zene volnék: semmi földi nincs bennem, bármit tettem is: fent járok, magasan, nincs helyem, nincs nyugalmam…” (Szabó Lőrinc Korzáti Erzsébetnek, 1928. szeptember 2.; 149.oldal)

S talán az sem baj, ha az olvasó nem oldalról oldalra halad, hanem kénye-kedve szerint csapongva libben egyik nagy névtől a másikig, hogy aztán felfedezze azt, amiről nem is tudta, hogy érdekli. Persze, az olvasás szempontjait egy ilyen gyűjtemény esetében nem határozhatja meg más, csak az olvasó, s ha valakinek éppen az „csípődött be”, hogy ötven éve, 1968 novemberében halt meg Hamvas Béla, nosza, rajta! Így írt Hamvas Kemény Katalinnak 1960-ban, egy keddi napon:

„…Nagy öröm és megnyugvás volt bennem: végre megvan, amit oly sok kínnal kerestél! Végre megvan, hogy nem nyugodtam bele konvencionális verseidbe és tiltakoztam ellenük, vállalva azt, hogy mennyire fáj. Nem törődhettem fájdalmaddal (nem is tudod, mennyire fájt nekem!), mert nem elégedhettem meg, most aztán megvan…”

Szabó Lőrinc, az erkölcstelen disznó…
1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Mahir Kara

    2018-11-19 - 05:25

    ,Aranyköpések

    Befolyásoló, ösztön, kriticizmus, faji és egyéni önzés, faji önérzet, faji állhatatosság, bujaság, sikerimádat, SZÉGYENTELENSÉG, erkölcsi érzék hiánya, szívós akarat.” Kiss Sándor: zsidó fajiság 1943
    Cicero ezt írta: 2000 éve” A zsidók egy sötét és visszataszító erő részei. Tudjuk, hogy klikkjük számos tagból áll, hogy mennyire összetartanak és szövetségeik milyen hatalommal bírnak. Csirkefogók és gazemberek népe.”
    A zsidóság a civilizált világot alkotó társadalmi egységek között a képzelhető legtisztább faj s mint ilyen szükségképpen határozott típussal, jelleggel és hajlamokkal bír Hermann Ottó
    A zsidó nép maradt vallása és kiközösítése következtében az európai népek között a leginkább beltenyészet. Ebből azonban az fakad, amit a nép már gyermekkoromban gyakran mondott: “A zsidó vagy nagyon okos, vagy nagyon buta, náluk ritkább a középút.”
    A kutatócsoport vérrokonok házasságaiból született, autizmussal diagnosztizált pácienseknél azonosította a SLC7A5 jelű gén mutációit. Régen mondom, ez az ok!
    Az autista, figyelemhiányos, hiperaktív gyerekek száma M. O.-GON 60-70 ezerre tehető! Rádióműsor Hajdú Anna fejlesztő óvónő, portré műsorban.
    A zsidók a művészetet is ápolták, hogy azt legtávolabb teréig hatalmukba kerítsék… Ők sohasem tudták azt, miképp termett a művészet inspirációk által Az izraeliták új dallamokat nem tudtak feltalálni, mert ők sohasem a maguk érzelmeit dalolták… Ők sem építészetet, sem zenét nem teremtettek. Ők sem dalokat, sem költeményeket nem hoztak létre, amelyeket mint nemzetieket lehetne tekinteni. Ők csak utánoztak másokat. (…) A bölcsészet azt képzelte magában, hogy az egyenlőség, testvériség a zsidógyűlöletet le fegyverezi, hogy a zsidó megszűnik zsidó lenni, hogy franciává, németté, olasszá legyen. Ezek egyike sem lett. A bölcsészeti filantrópia a vaknak naivságával bír. A héberek, akiknek ősei nem évszázadok szerint, hanem évezredek szerint számítanak, nem alázták meg magukat annyira, hogy franciákká, németekké, olaszokká legyenek. Izrael fiai maradtak ők, s ez a tény egy problémává lett, egy oly nép ez, amely mindig készen van az egyesek, a kormányok gonosz ösztöneit kizsákmányolni, azokéit, akik engedelmeskednek, s azokéit, akik parancsolnak. A törvényhozók, akik nem hisznek a pszichologikus tényekben, amelyeket számba venniük kell – azt gondolták, hogy az európai állam polgáraivá lett zsidó megszűnik a középkori uzsora, a családiaknak pestise, az ellenséges tábor kéme, a népnek magát folyton teleszítt vámpírja, minden kereskedelmi ág monopolizálója, a háborúknak láthatatlan rugója s bíró a békében lenni”

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top