Rejtő Jenő: Tisztességes Anna (Elveszettnek hitt művek) – Szépmíves könyvek, 2019 – sajtó alá rendezte Kiss Ferenc – 312 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-67-6
– Kapitány úr – toporog a megszeppent hajósinas –, ugye,
amiről tudjuk, hogy hol van, az nem veszett el?
– Persze, fiam – dörmögi a kapitány.
– Akkor jó. A kapitány úr kedvenc pipája a tengerben van.
Nem tudom, ennek a szakállas viccnek van-e bármi köze Rejtő Jenőhöz, pláne a hagyatékához, de mindig eszembe jut, amikor kezembe vehetek egy új Rejtő-kötetet. Szinte hihetetlen, hogy az évtizedek óta létező kultusz ellenére a XXI. században újabb és újabb művekkel gyarapodik a rég halott szerző életműve. S általában – a Vanek ur Párisban kivételnek számít! – nem rejtélyes úton-módon kerülnek elő ezek a művek! Nem arról van szó, hogy valami pincéből-padlásról bújnának elő, vagy egy névtelenséget kérő idegen juttatja el egy antikváriumba. Hanem, hogy ezek a művek megvannak, mint a kapitány pipája.
- Mit akart Rejtő Jenő megmutatni az őserdei abszurdban?
- Rejtő Jenőt a válás tette termékennyé és zsidósága négerré
- Fuss vagy fizess! Újabb zseniális Rejtő-kötet érkezik
- Rejtő Tatjana című regénye mostanáig rejtőzködött!
Tengernyi anyag átvizsgálása után a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárából vagy az OSzK Színháztörténeti Tárából bukkannak elő – szisztematikus kutatás eredményeképpen. (Könnyebb úgy megtalálni a dolgokat, hogy legalább azt tudjuk, hogy mit keresünk!)
A most megjelent, Tisztességes Anna című kötet azért is szerencsés, mert szerkesztője, Kiss Ferenc minden szöveg elé írt egy tiszteletreméltóan rövid bevezetést, melyben elmeséli a mű fellelésének útját-módját, s néhány szót szól magáról a műről is. Az így kontextusba helyezett írások már nem csak a szórakoz(tat)ást szolgálják, de az általános műveltség részét is képezhetik. És ez így van jól.
„ANNA: De értse meg, a méltóságos úr csinál mindent! A kegyelmes nem is dolgzik.
BLITZ: Isten őrizz, hogy a kegyelmesek dolgozzanak! Így is van elég baj. Viszont két ember közül az a nagyobb úr, aki kevesebbet dolgozik. Szembe akarok nézni avval a fejjel, ha akármennyit harcolok, sőt ott essem el a harcmezőn, mint az a Mikszáth Kálmán!
ANNA: Igaza van. én is harcos természetű vagyok. Akár egy katona.
BLITZ: A nőknek könnyű a harc, mert ők akkor győznek, mikor megadják magukat.”
Az ideidézett jelenettöredék, a kötet címét biztosító Tisztességes Anna című operettből származik, s meglehetősen jól mutatja, hogy mi az, ami miatt Rejtő akkor is szeretnivaló, ha éppen operettet ír. A történet egy vasúttársaságnál játszódik, s minden benne van, ami a mulattatáshoz kell. A totális blődlitől a félreértésekből fakadó helyzetkomikumon keresztül a szerelmi szálig minden adott… és még egy jó adag társadalomkritika is. Ez utóbbitól tűnhet a történet egészen aktuálisnak. Mintha semmi sem változott volna Magyarországon. Persze, lehet, hogy nekünk többet kell várnunk a happy end-re, mint az operett szereplőinek… Isten látja lelkemet, nem vagyok az operettek rajongója, de azért erre befizetnék. Főleg, ha hír jönne arról, hogy megvan a dr. Sándor Jenő által jegyzett zene, s a Kellér Dezső és Török Rezső által írott dalszövegek is.
A kötet többi írása terjedelmileg(!) kevésbé jelentős(*),
de mindegyik hozzáad valamit a Rejtő-rejtélyhez, tovább színesítve a sokáig ponyvaszerzőnek beállított Rejtő Jenő sokszínű tehetségét. A Bábeli napló című szösszenet a Színházi Élet-ben jelent meg 1937-ben, s egy olyan vidám példatár, mely azt mutatja, mi lenne, ha egy lapnál a különböző rovatok újságíróit felcserélnék. A színikritikus írna a politikáról, ahogy a színházról a sportriporter tudósítana. A panamaügyekről – nem is értem, miért nem használjuk manapság ezt a szót, hiszen lenne mire – a gasztronómiai rovatvezető ír cikket, az utazási rovat vezetője pedig bűnügyi riportot fogalmaz közben.
A detektív, a cow-boy és a légió
A Színházi Élet utódlapjában, a Színházi Magazinban, az 1941-es húsvéti mellékletben jelent meg egy Rejtő-elbeszélés, melynek különböző változatai komoly utóélettel bírnak, 2015-ben még tévéfilm is készült belőle. Viszont az eredeti szöveg – a magazin tizenhat oldalas mellékleteként megjelent változat – ezidáig ismeretlen volt, mert a hazánkban fellelhető összes könyvtári példányból eltűnt!
A „Variációk egy témára” címmel kötetbe került írás azért (is) különleges, mert a szövegnek öt variációja (!) maradt fenn a PIM kézirattárában, így egészen jól beleláthatunk Rejtő Jenő szövegformálási módszerébe. A Tisztességes Anna című kötet két változatot mutat be az ötből, s arra csábítja az olvasót, hogy vadul, oda-vissza lapozgatva turkáljon a szövegben. Élvezetes játék ez is…
***
(*) Olyan is akad közöttük, mely említésre sem kerül ebben az írásban.
De ez nem jelenti, hogy kevésbé lennének érdekesek vagy fontosak…
