A fetisizmus azoknak a természetes vagy mesterséges tárgyaknak a vallásos tisztelete, amelyeken keresztül a természeti népek hiedelme szerint titokzatos, emberfeletti erő nyilvánul meg. A fétist használók a külvilág minden szerves és szervetlen tárgyát magukhoz hasonlónak, élettel és érzéssel bírónak képzelik. Például a fát is, amely az életet magát jelképezi, növekedése, virágzása és termése, majd kiszáradása az ember útját jeleníti meg. Szexuális fetisizmus az a jelenség, amikor az ember szexuális vágya élettelen tárgyra vagy a nemi szerveken kívül más testrészre fókuszálódik. A fétis szó ebben az összefüggésben a kérdéses tárgyat vagy testrészt jelöli.
A huszonegyedik században léteznek modern és régi keletű fétisek, némelyiküket már nem is érezzük perverznek. Kivételt képez például az acrotomofília, ezek az emberek az amputált végtagok látványától gerjednek be, az agalmatofíliások pedig a szobroktól. A frottőrizmustól szerintem már mindegyikünk szenvedett, amikor mintegy véletlenül, egy éles kanyarban hozzánk simult valaki a buszon, vagy a tömött villamoson hirtelen egy kéz belemarkolt a fenekünkbe, de mivel egy tűt sem lehetett leejteni, illetve megmozdulni csak a tömeggel együtt lehetett volna, képtelenség volt kideríteni, ki lehetett a tettes. A gerontofília annyira divattá és megszokottá vált, hogy jóformán elfelejtettük a vén kecske is megnyalja a sót szólást, hiszen gyakorlatilag az összes celebnek saját gyermeke korú partnere van, a fiatal, huszonéves fiúk, lányok szívesen építenek karriert egy korosabb szerető támogatásával. A szado-mazo is a szex egyik elfogadott, sokak által kedvelt formája, amely csak akkor bűncselekmény, ha a résztvevők túllépik a maguk által felállított határokat, és a kínzások maradandó károsodást vagy halált okoznak. Sajnos a pedofíliát sem kell bemutatni, ami minden esetben büntetést von maga után.
A nekrofíliás a holtakhoz vonzódik, holttestekkel közösül. Ezen perverzek gyakran boncmesterek vagy temetkezési, krematóriumi dolgozók, akik könnyen hozzáférnek az elhunytak földi maradványaihoz. Ki tudja, hogy az alkalom szülte-e a fétist, vagy már eleve a vonzalmuk miatt választottak ilyen hivatást. Mindenesetre az ókori mitológia tele van nekrofíliás történetekkel, az egyikről Vergilius oktatója számolt be. Diometesz a tengernél sétálva beleszeretett egy gyönyörű, partra sodort, halott lányba. Hazavitte, és többször szexelt vele. Végül a test bomlásnak indult, közösülésre alkalmatlanná vált, Diometesz kénytelen volt eltemetni a szépséges ismeretlent. Kriptát emelt neki, mindennap kilátogatott hozzá, azonban nem bírta elviselni a hiányát, és Diometesz öngyilkos lett a sírnál. Mivel a lánnyal az életben nem találkozott, holtan halászta ki a vízből, a hulla hiányát nem tudta elviselni.
Gyakorlatilag már minden határt túlléptünk, minden falat ledöntöttünk a szexben, némelyek visszatérnek a jó öreg természethez. A múlt héten egy férfi Debrecenben fával szeretkezett, levideózták, felkerült a netre. Azért a szeretkezés szót használom, mert a tanúk szerint simogatta, puszilgatta a fa törzsét, de mivel letolt nadrággal az aktus is megvalósult, ezért nem keverendő össze az Öleljünk meg egy fát! mozgalommal.
A pszichológiában alkalmazott fa teszt szerint a törzs a testi dolgokat és az érzelmeket tükrözi. Tehát pozitív és legkevésbé malac esetben a férfi beleszeretett a vastag törzsű gyönyörűségbe, és így valósult meg az egyesülés a természettel. De az is lehet, túlságosan lenyűgözte kicsiként a nappali közepén csillogó-villogó karácsonyfa, mint a Grincs-filmekben, és ez okozott nála valamilyen defektet. Vagy rengeteg pálcás jégkrémet fogyasztott, és rákapott a fapálcika ízére, amiből még egy óra múlva is vaníliát lehetett szopogatni, és azóta ezt keresi mindenütt.
Régen úgy vártam, hogy hozzanak nekem barackvirágot. Ezek után inkább magam ültetek fát, a kertemben.
