Japántól az Egyesült Államokig, Svédországtól Kanadáig március 29-én – az év nyolcvannyolcadik napján – világszerte a zongorát ünneplik. A Piano Day Nils Frahm és a Vácon élő hangszerkészítő, David Klavins ötletéből indult, s vált négy év alatt határokat átívelő világeseménnyé. Idén a „zongora napja” a Müpa tereit is betölti, ahol hangszerbemutatókkal, ingyenes koncertekkel és többek között a „folyamatos zene atyja”, Lubomyr Melnyk első magyarországi fellépésével várják a fekete-fehér billentyűk rajongóit.
„A zongora billentyűi feketék és fehérek, mégis milliónyi színt képesek megjeleníteni az elménkben”
– írta Maria Cristina Mena az 1900-as évek első felében. Az azóta eltelt évtizedekben a hangszerszerkészítők az 52 fehér és 36 fekete billentyű adta kereteket sokféle irányba tágították. A 2016 óta Vácon élő tervező, David Klavins például a „billentyűnként egy húr” elve alapján álmodta meg Una Corda elnevezésű hangszerét azzal a céllal, hogy „tiszta hangnemekkel, jobb tompítással, hatékonyabb dinamikával” újszerű hangzást teremtsen. A klasszikus zongorától eltérően így egy hanghoz mindössze egy, filcanyaggal bevont húr kapcsolódik, amelyek ráadásul nem horizontálisan, hanem vertikálisan helyezkednek el. Ez a különleges hangszer a neoklasszikus zene sztárjának, Nils Frahmnak köszönhetően vált világszerte ismertté, aki nemrégiben két teltházas koncertet is adott a Müpában. A Piano Day-en most kis túlzással bárki Nils nyomdokaiba léphet, ugyanis a magyarországi események fókuszában idén ez az innovatív hangszer áll: David Klavins nemcsak bemutatja, hanem a közönség is kipróbálhatja az Una Cordát.
De miért is van szüksége a világnak Piano Day-re? Az ötletgazdák szerint azért, hogy legyen egy nap, amikor a hangszeren túl a zongoristákat, a zeneszerzőket, a zongorakészítőket, a zongorahangolókat, a zongoraszállítókat és persze a hangszer rajongóit, a közönséget is ünnepelhetjük. Céljuk, hogy az események platformot teremtsenek a zongorához kapcsolódó projektek számára, amelyek tovább tágíthatják a zene dimenzióit és minél több embernek átadhatják a zongorajáték évszázados örömét. A kezdeményezés egyik helyfüggetlen aktivitása Nils Frahm hivatalos Piano Day-számlistája, ami a modern klasszikus szcéna képviselőinek ebből az alkalomból megjelentetett, valamint a szervezőknek a világnap alkalmából beküldött szerzeményeiből készült válogatás.
Hogy Gyöngyösi Gábor felkerül-e Nils Frahm idei playlistjére még nem tudhatjuk, azt azonban igen, hogy Szobatitkok elnevezésű koncertjén először a Müpában mutatja be a korábbi zenei munkáitól teljesen eltérő stílusú kompozícióit, amelyeket eddig csak titokban, az otthonában játszott el. A Hooligans tagjaként is ismert billentyűs nagy kedvelője – és egyben hangszerész restaurátora – a hetvenes évekbeli elektromechanikus zongoráknak, így koncertjén többek között egy Fendher Rhodes is kulcsszerepet játszik majd. Ennek a hangszernek a története egyébként a Piano Days egyik legendája is lehetne. Fejlesztője, Harold Rhodes a második világháború alatt a katonai légierő repülésoktató tanfolyamán vett részt, ahol barátait is zongorázni tanította. Egy sebészt a támaszponton lenyűgözte Harold tehetsége és megkérte, hogy segítsen a sebesült katonák felépülésében gyors, egyszerű és szórakoztató tanítási módszerével. Mivel nem létezett olyan kis zongora, melyen az ágyban fekvő sérült katonák játszhattak volna, ezért Harold úgy döntött, hogy felesleges repülőgép-alkatrészekből állít össze egyet. Ez volt a Xylette, vagy más néven az Army Air Corps Piano, egy két és fél oktávos elektromos zongora, melyben a hangok megszólalásáért B-17-es bombázórepülőkhöz tartozó alumíniumcsövek feleltek. A katonák zenei képzése, valamint a kifejlesztett hangszer olyan sikeres volt, hogy a hadügyminisztérium megkérte Haroldot, készítsen a Xylette-hez tervrajzokat és használati utasítást, hogy megkezdhessék a gyártást. 1942 és 1945 között, mintegy 125 ezer darabot gyártottak belőle, s negyedmilliónál is több katona tanult meg játszani a billentyűs hangszeren. Harold Rhodes az ötvenes évek végén társult Leo Fenderrel, ekkor kezdték el továbbfejleszteni a modellt, s született meg a funky-ban és a hatvanas évek rockzenéjében is használt jellegzetes hangszínű elektromos zongora, a Fender Rhodes.
A Piano Day másik két ingyenes koncertjén olasz zongoristák tágítják tovább a hangszer határait. Luca Longobardi műveiben a klasszikus és a kortárs zene erős kölcsönhatásban jelenik meg, amelyek ráadásul a multimediális művészetekhez is kapcsolódnak. Színházi zenészként szerzett tapasztalatai miatt Lucát ugyanis kiemelten érdekli a hangok és a látvány találkozása: komponált már balettzenét, filmzenét, kísért installációt és kísérleti művészprodukciókat. Egyszerűnek ható légies, ám mély érzelmeket közvetítő zongorajátékát elektronikus zenei kísérletezés keresztezi.
A szardíniai születésű Ed Carlsen eredetileg gitártanulmányokat folytatott, és csak 2015-ben kezdett el zongorázni, saját gitárkompozícióit átültetve ismerkedett meg a hangszer rejtelmeivel. Ez a szokatlan metódus az alapja szerzeményeinek is: a modern klasszikus zene elemei, főként a zongora és a vonósok keverednek visszafogott elektronikával, alaposan átalakított gitártextúrákkal, ambientes hangtájképekkel.
Az esti – már teltházas – koncerten a Piano Day magyarországi szervezője, Vághy Tamás, azaz vaghy és az iamyank Live Ensemble vezeti fel az ukrán Lubomyr Melnyk műsorát. Melnyk a posztminimalizmus legendás alakja, játéka szélsőségesen gyors, szinte állandó pedálhasználaton alapszik, és szüntelenül egybeolvadó, összeütköző rezonanciákat, lényegében végtelenítettnek ható dallamíveket kelt életre. Melnyk viszonylag ritkán koncertezik, így fellépése világviszonylatban is a Piano Day 2019 egyik fénypontja lesz.
