Tamás Gáspár Miklós: Tandori nélkül
Most, hogy Tandori meghalt, öregen. Olvasom, miket írnak. Nagyon furákat, úgy tetszik: mintha olyan kedves lett volna meg jámbor: verebek, macik, lovak, mindenkivel elbeszélg. Lehet. Én is beszéltem vele párszor: nagyon határozott volt, radikális, fölöttébb racionális és fogalmi. Ami kétség, az módszeres.
„Hogy emlékeztesse rá:
»Ide még jön valami« –
odatett valamit.”
Ugyanaffajta történt vele, mint Wittgensteinnal: szűkszavúság, elegáns, magányos dadogás – aztán bőbeszéd, szövegtenger, a végén már locsogás, mindenmindegy, levegősen.
Mi történt?
„Vajmi keveset
tudtam meg a *-ról, -ről.
Megtudtam például, hogy **;
de azt már például nem tudtam meg, hogy **.
** : ld.: *”
S mivel ezt már nem tudta meg, hát mégse folytathatta úgy, ahogy. Ez érthető.
„mi mondható róla
mondható róla
innenső
visszhang-töredék
foto:
rád akar
zuhanni egy üvegtábla
többször
ugyanaz: ugyanannyiszor
más
– – – – – – – – – – – – – – – – –
rész rég elkezdődött.
Az idő múlásában nem leljük
(u. azt)
leljük az idő múlásában.
reklám:
(ha most nem is)
A VILÁG ÜRES LEHETETT
(később lesz)
A VILÁG ÜRES
(lesz min)
A VILÁG
(mi lesz min)
______________________
: lábjegyzet hiányzó jelölése”
Ezt mondta Tandori. Az idő múlásában nem leljük ugyanazt leljük az idő múlásában. Világos. Az egész megdöbbentően világos. Parafrázisra nincs szükség ugyan, de nem baj, hogy: a világ üres lehetett (lesz), de ha világ, akkor van alapzata, rajta nyugszik (min?), mi nyugszik rajta (min?), mi lesz min (?). Kant tesz szemrehányást Wittgensteinnak. Válasz?
„Szerettem volna, ha úgy van.
Nem volt úgy.
Kértem: legyen úgy.
Úgy lett.”
Így. Megkérdőjelezhetetlen vagy megkérdezhetetlen vagy megkérdezetlen?
***
Az írás teljes terjedelmében elolvasható az A SZEM-oldalon.
