Fuss vagy fizess! Újabb zseniális Rejtő-kötet érkezik

Rejtő Jenő: Fuss vagy fizess! – Szépmíves könyvek, 2019 – szerkesztette és sajtó alá rendezte Kiss Ferenc – 304 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-615-5662-72-0

A Szépmíves Könyvek megint egy Rejtő-kötettel állt elő! Ez már a sokadik, s szemben azzal, amit látatlanban gondolhatnánk, ez sem valami fércmunka, ez sem ócska resztli, ez sem az írói hagyaték asztalról lehulló morzsái közül való. A Fuss vagy fizess! című kötetben megjelent két színpadi mű – kis szerkesztői pofozgatással – teljes értékű, mulatságos, és az életmű lényegi részétől elválaszthatatlan… lesz, ha megjelenik!

Meghökkentő története van a felbukkanásnak!

Attól meghökkentő – sőt inkább megrökönyödésre okot adó –, hogy nincs mögötte semmi titokzatosság. Nem a nagymama padlásán, nem is egy koszlott vidéki antikvárium polca mögé beesve, s nem is egy külföldi aukción bukkantak fel a kéziratok. Pontos az alcím:

Elveszettnek hitt művek!

Ugyanis végig megvoltak, ott lapultak a Petőfi irodalmi Múzeumban és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet könyvtárában, s türelmesen várták, hogy értő szemek elé kerüljenek. (Ha létezik türelmes kézirat, akkor e kettő biztosan az!) Van abban valami meglepő – s további leletek reményében biztató –, (a)hogy a két mű most (méltó kiadásban) a nagyközönség elé kerül. Azon persze majd elvitatkozhatunk egy ideig, hogy valóban két önálló színpadi műről beszélhetünk-e, vagy egy műnek két változatáról. De ettől csak izgalmasabb rejtélyesebb és rejtőibb az egész.

A két mű, ha nem egy szerzőtől származna, felvetné a plágium gyanúját. A szereplők zöme – név szerint is – egyezik, ahogy a Fuss vagy fizess! és a Szerencsés utat poénjai között is komoly átfedés mutatkozik. S közben a két színpadi mű alaphelyzet és történetvezetés tekintetében jelentős eltérést mutat, így a Szerencsés utat, mint átdolgozás lényegesen eltér a kötetnek címet adó darabtól. Izgalmas játék egymás után olvasni a két darabot, s miközben a másodikkal bíbelődik az olvasó, sokkal inkább a ráismerés örömét fogja érezni, mint az ismertségből fakadó unalmat.

Játékos kötet a Fuss vagy fizess!,

és megdolgoztatja az olvasót azzal, hogy a kiadó – dicséretes módon – nem akart választani a két lehetőség közül, hanem mindkettőt beemelte a kötetbe.

„Hogy lehet ezt nem érteni? Fekete hajjal a férjem menyasszonya vagyok. Vörös hajjal a férjem sógornője vagyok, és Boros menyasszonya, mialatt Boros a férjem volt menyasszonyának a vőlegénye lett. Most már érted, hogy miért kell meglenni annak a parókának?”

Az egyébként ismert vígjátéki szituációk – félrevezetések, félreértések, tévedések, egymást keresztező szerelmek és rosszul megfejtett inkognitók – és az ezekből fakadó mulatságos helyzetek, Rejtőre jellemző könnyedséggel, s a tőle elvárt nyelvi leleménnyel megspékelve teszik a színpadi műveket könyv formájában is maradandó élménnyé. Szerencsére a kötet színdarabjai alkalmasak az olvasásra, a hihetetlen kavalkád és keveredés ellenére nincs az a kínos érzése az olvasónak, hogy elveszítené a fonalat, s hirtelenjében nem tudja, hogy melyik név melyik szereplőt takarja. A pergő párbeszédek mindent helyre tesznek… illetve ez így nem egészen pontos, mert eleinte mindent „rossz helyre tesznek”, hogy aztán a végére mindenki elérje a hőn áhított boldogságot. Hiszen ez egy ilyen műfaj!

Megosztás: