Dalaikban politikai és társadalmi kérdésekre reflektálnak, zenéjükben szülőföldjük, Ciprus zenei hagyományaihoz nyúlnak vissza. A Monsieur Doumani nem áll be a legdivatosabb zenei vonulatokba, Angahtin című albumuk 2018-ban mégis az európai világzene egyik legnagyobb szenzációja volt. December 9-én a Müpában is bemutatják, milyen is a görög „blues”.
Az első klipjük:
A 2011-ben Nicosiában alakult trió tagjai bár eltérő zenei háttérrel rendelkeznek, a Monsieur Doumani zenei világában közös útra találtak. A jazz- és rockzenészek kezdetben főleg görög népzenei feldolgozásokat játszottak, ma már azonban saját szerzeményeikre építve teszik világszerte egyre ismertebbé a görög városi zenét, a rembetikót, vagy ahogy sok szerző emlegeti, „a görög blues”-t. Akusztikus gitárra (Angelos Ionas), a buzukiféle tzourasra (Antonis Antoniou) és harsonára (Demetris Yiasemides) írt dalaik hangszerelését a nyitottság jellemzi, szerzeményeiken a rock és a jazz hatása is érződik.
„Szövegeinket és művészetünket általában a ciprusi társadalom és a mindennapi életünk során felmerülő problémák inspirálják. Azonban szeretünk humoros töltetet adni a számoknak. Egyrészt mert ez a zenekarunk egyik meghatározó karakterjegye, másrészt úgy gondoljuk, így sokkal hatékonyabban lehet átadni az üzenetet az embereknek”
– mesélték egy korábbi interjúban.
Ciprusi dialektusban énekelt saját dalaikban a társadalmi igazságtalanságok, a rasszizmus és a korrupció ellen is felszólalnak, s ahogy csak lehet, a „kettéosztott” ciprusi lét ellen is felemelik hangukat:
„Nicosiában élünk, egy megosztott városban. Nemcsak hiszünk az országunk egyesítésében, hanem harcolunk is ezért.”
A Monsieur Doumani pár év alatt összehozta azt, amiről sok világzenei előadó évtizedekig álmodik. 2013-ban jelent meg első lemezük, a Grippy Grappa, amivel a legjelentősebb világzenei szaklap, a Songlines szavazásán a „a legjobb újonnan feltűnt zenekar” jelöltjei között voltak, de cikket írt róluk a The Guardian és az fRoots is. A következő lépés a 2015-ös Sikoses c. album, amin 10 ciprusi népdalt és 3 népdalfeldolgozást jelentettek meg. Ezzel már a legjobb zenekar ás a legjobb európai csapat díjára jelölték őket. Az idén februárban megjelent Angathin, azaz tüske című album, pedig már a teljes világzenei szintért letarolta, ezért úgy tűnik, kifizetődő a saját szerzemények felé nyitás. A lemez a tematikus rádiók egyik idei kedvence lett, így a Transglobal World Music Chart és a World Music Charts Europe első helyéig jutott, és a Songlines magazin listáját is vezette. A trió legújabb lemezén olyan érdekes zenei kollaborációkat is hallhatunk, mint a ciprusi rapperrel, Juaióval vagy a népdalénekes Michales Terlikkassal készült dalok, de a sziget egyik legjobb énekes-dalszerzője, Alkinoos Ioannides és zeneszerzője, Andreas Kameris is közreműködik a korongon.
„Szórakoztató, bensőséges és tele van játékossággal”
– írta róluk a Guardian. Hogy mennyire, azt december 9-én a Müpában bárki megtapasztalhatja.
A legfrissebb:
