Natalka Sznyadanko: Szenvedélygyűjtemény, avagy egy fiatal ukrán lány kalandjai [Колекція пристрастей, або Пригоди молодої українки]– Vince Kiadó, 2018 – fordította Körner Gábor– 220 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-3030-11-0
Frivol, pikírt, szemtelen, cinikus, (önironikus). Őszinte, kemény, szórakoztató, mulatságos. Európai, kelet-európai, női, ukrán. Hangsúlyosan női. Nagyjából ezek a jutnak eszembe Natalka Sznyadanko lehengerlő regényének olvasása közben.
Gyanítom, hogy saját hazájában sem/nem arathatott osztatlan sikert ez a könyv. Úgy gondolom, hogy ez a gyanú nagy adag dicséretet hordoz: a Szenvedélygyűjteményért lehet rajongani és lehet utálni. Magyar olvasó számára azért is érdekes lehet a regény, mert egy valamit nem lehet: közömbösen elmenni mellette.
- Adam Biro: Éveken keresztül nem mertem franciául írni
- A sír körül románok, szászok és magyarok álltak – meséli Claudiu M. Florian
A Szovjetunió széthullása idején felnőtté váló lány története nem csak személyességével és bizarrságával ragadja meg a figyelmet, hanem ráadásul – szinte mellékesen – képet rajzol a posztszovjet köztársaság belső viszonyairól, sőt arról is, milyennek látszik Ukrajnából nézve az akkori Nyugat-Európa.
Magyar olvasó számára azért is érdekes lehet a regény,
mert Ukrajna – bár ugyanazon a táborhoz tartozott, de – sokkal szorosabban kötődött a kommunista eszmék ősforrását jelentő Oroszországhoz, így az ottani életre jobban rányomta a bélyegét a szovjet valóság… éppen ezért a széthullás nagyobb – részben máig ható – traumát okozott. Megoldhatatlan problémák sorával állította szembe az államot és az egyént is. Nem csak az államrend, de az államnyelv és a hétköznapok erkölcse is jelentőségét/értelmét vesztette. Az útkeresésben nagyobb hangsúlyt kaptak a nyugatról importált minták, mint nálunk (pedig az sem volt csekélység, ami itt zajlott). Ukrajnában nagyobb és áthidalhatatlanabb volt (volt?) a szakadék Kelet és Nyugat között, mint amit mi Magyarországon megéltünk.
Mindez egy kamaszlány, egy fiatal nő szemszögéből nézve válik igazán izgalmassá, hiszen ez a nézőpont olyan kérdéseket vet fel – és válaszol meg – melyekre csak a szépirodalom lehet képes. Akkor is, ha nem „szép”… mármint a kérdésekre adott/adódó válasz.
A múlt és jövő közötti senkiföldjén tébláboló lány olyan problémákkal néz szembe, mint az oroszok és ukránok szembenállása, az „anyanyelv szabadságharca”, vagy éppen a párkapcsolatok definiálása. A szüzesség elvesztése/odaadása, pontosabban a szüzességtől való megszabadulás…
„Egy rendes lány magától tudja, mit hogyan, és sohasem hagyná, hogy holmi zsidó vagy muszka vegye el a szüzességét. Az ilyen megtiszteltetés a fajtiszta ukránt illeti. De leginkább a hites férjet. No igen, csakhogy mindabból, amit a témában olvastam, az következett, hogy pont a megtiszteltetésből vagy a kellemes érzésből van ebben a műveletben a legkevesebb.[…] a nézeteim is megváltoztak a házasság előtti szexet illetően, az erényes menyasszony divatja lassan kikopott, így hát elhatároztam, megkímélem fajtiszta hites férjemet a nem túl vonzó procedúrától.
Ráadásul nem voltam egészen biztos benne, van-e jogom megtoldani az átlagukrán szenvedéseit és diszkomfort érzését egy ilyen komoly próbatétellel. Több érv is szólt tehát a nem ukrán nemzetiség képviselője mellett, már csak azt kellett eldönteni, pontosan melyik nemzetiség képviselőjét is válasszam.
Addig-addig gondolkodtam, amíg azon kaptam magam: túl nagy jelentőséget tulajdonítok a nemzeti hovatartozás kérdésének. Történelmi perspektívából nézve, ki nem zsákmányolta ki a mi szerencsétlen ukrán földünket, és szolgált rá a büntetésre?”
Nem, nem azért választottam a fenti részletet, hogy az olvasót felháborítsam – akkor a szüzesség tényleges elvesztéséről szóló epizódot emeltem volna a szövegbe, mert abban komoly szerep jut egy csavarhúzónak(!) is –, pusztán csak azt akartam jelezni, hogy Natalka Sznyadanko az abszurdnak tűnő, de releváns megfigyelések mestere. A hősnője által megélt élethelyzetekből tényleg kihozza a maximumot. Akkor is, amikor a történet az ébredező Ukrajnában játszódik, de akkor is, amikor a cselekmény áttevődik Nyugat-Európába. Mi, a kimúlt Magyar Népköztársaság lakói is bámulattal és idegenkedve figyeltük a „nyugati viszonyokat”. De mennyivel idegenebb lehetett az ilyesféle tapasztalat egy ukrán lánynak? A hangsúly még mindig a lányon van. A lányon, akinek történetét olvasva rá kell jönnünk, hogy – minden látszat ellenére – nem ő a deviáns, hanem a világ.
