+ Irodalom

Felhagytam a drogokkal, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok

A társadalom közönye ellen nem lehet harcolni: maga alá gyűr, ha bűnösnek találtak. Lehetsz korrupt zsaru, az élet császára vagy táncosnő a Mars Klub homályában.

Rachel Kushner: A Mars Klub [The Mars Room] – Athenaeum kiadó, 2018 – fordította Müller Máté, Müller Brúnó Noé, Müller Péter Sziámi – 300 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-2938-25-7

Nincs különösebb csodálkoznivaló azon, hogy Rachel Kushner könyve – bár nem egy szokásos bestseller – világszerte kezd befutni. A Mars Klub, bár egészen friss regény, de már több díjat is bezsebelt. Joggal. Minket, magyar olvasókat meg az a szerencse ért, hogy – ilyesmi sem fordul elő elég gyakran – már az eredeti megjelenés évében olvashatjuk magyarul a regényt. Ráadásul nem is akármilyen fordításban: Müller Péter Sziámi és két fia, Máté és Brúnó Noé ültette át magyar nyelvre a javarészt börtönben játszódó történetet. A magyar szöveg árnyalatokban és nyelvi finomságokban gazdag, ami mögé – bár ez talán már túlzás – nem nehéz odaképzelni Müller Péter Sziámi hangját. („Minket most bezártak ide, mert mások vagyunk / Mint azok, akik ide bezártak…”)

Vagy ez:

Hosszan lehetne még sorolni a – regénybe illeszkedő/illeszthető – dalszövegeket, melyek akarva-akaratlan indokolják Rachel Kushner könyvének és a fordítónak egymásra találását.

„Amikor kicsi voltam, mindenki azt mondta, a tanárok meg más felnőttek is, hogy van bennem lehetőség. Ha így is volt, semmire nem jutottam vele. Sikerült nem úgy járnom, mint Evának, és úgy éreztem, elértem valamit, hogy nem holmi Eddynek vagy Jonesnak árulom a testem a sarkon, hétköznap reggel hétkor. Felhagytam a drogokkal, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, de erre nem tekintek teljesítményként, maximum katasztrófaelhárításként. A Mars Klubban dolgoztam öltáncosként. Még csak nem is a legjobb sztriptízbár San Franciscóban. Nincs benne semmi pozitív, kivéve, ha lenyűgöz a tudat, hogy a Mars Klub nem egy átlagos, középszerű hely, hanem éppenséggel a létező legrosszabb, leghírhedtebb, legbetegebb és legcirkuszszerűbb.[…] Volt benne valami extrém, különleges és mulatságos, és néhány ottani csaj tényleg zseni volt.”

Romy Hall huszonkilenc évesen került be egy kaliforniai női börtönbe, ahonnan élve gyakorlatilag esélye sincs kikerülni, hiszen kétszeres életfogytiglanra és még hat évre ítélték egy gyilkosság miatt, amit bár tényleg ő követett el, egészen másként is el lehetett volna bírálni, ha olyan ügyvédet kapott volna, aki hajlandó foglalkozni az üggyel. Romy Hall egy ex-kábítószeres szexmunkás, a társadalom szempontjából rossz – vagy legalábbis értéktelen – ember. A Mars Klub című regény árnyalja ezt a képet, hiszen nem csak Romy szabad hétköznapjaiba enged bepillantást, de a kilátástalan börtönéletbe is. Ráadásul nem az események szintjén: a főhős egyes szám első személyben szólal meg, s így gondolatai, vergődése és érzelmei is az olvasót gazdagítják. Fájdalmas gazdagság ez, hiszen nem lehet empátia és részvét nélkül olvasni egy nőről, akit végleg bezártak, s akinek megszüntették anyai jogait. (A gyerek pedig tragikus körülmények között eltűnik a gyámügy útvesztőjében…)

A több szálon futó cselekmény nem csak Romy közvetlen környezetét, a női börtön dinamikáját mutatja meg, de rafinált kapcsolódásokon keresztül bepillantást enged egy férfibörtönbe is. Erről a világról talán több film és irodalmi élménye lehet az olvasónak, de Rachel Kushner regénye – talán éppen a finom és részletgazdag és lelkieket is mélyen történetbe vonó ábrázolásmódja miatt – egészen szokatlan feszültséget teremt. Nem hallgat semmiről, szereplői a maguk durvaságukban és összetettségükben jelennek meg, a könyvnek természetes és – éppen a környezet miatt – cseppet sem bántó eleme, hogy nem kerüli ki a stílusértékkel bíró trágárságot, vagy a szexuális nyomort, ami nyilvánvalóan jellemző a börtönökre.

Rachel Kushner regénye egy okos, érzelemgazdag és összetett munka, mely méltán került a figyelem középpontjába. Olyasmivel szembesíti az olvasót, amivel nem könnyű azonosulni, mélyen átmozgatja az empatikus képességeket és talán eltántorítja olvasóit a hirtelen és felszínes ítéletektől – ebből a szempontból a bulvár ellentéte. (Azért arra kíváncsi lennék, milyen visszhangja lenne A Mars Klub című regénynek a magyar börtönökben.)

Felhagytam a drogokkal, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top