x

Az egykori elítélt megmondja a frankót a magyar börtönökről – interjú

börtönrádió

Pápai Tamás összesen 5 évet töltött a rácsok mögött. A Váci Fegyház és Börtönben kezdődött rádiós pályafutása, ahol a 2014 őszén indult Rács FM nevű belső börtönrádió főszerkesztője és műsorkészítője volt. Jelenleg a Tilos Rádió Real Sitt című kéthetente jelentkező börtönműsorát szerkeszti, immár szabadultként. Emellett grafikával foglalkozik és zenél is. Tamás aktívan részt vesz az Adj Hangot Egyesület munkájában, hogy még több börtönrádió indulhasson országszerte. Próbálja közelebb hozni egymáshoz a rabokat és a kinti társadalmat, valamint megmutatni, mi is zajlik pontosan a rácsok mögött. Mint mondja, nem célja bántani a büntetés-végrehajtást, de ha baj van, nem fél kiteregetni a szennyest. Interjú.

Hogyan került a börtönrádió közelébe?

Ahhoz, hogy az ember börtönrádiózzon, börtönbe kell jutni. Aki tehát börtönrádiózni akar, annak javaslom, hogy sürgősen kövessen el valamit! (nevet). Olvastam egy felhívást, hogy akinek van kedve börtönrádiózni, adja le a jelentkezését. Nem olyan egyszerű ez, ugyanis sok mindentől függ, hogy rádiózhat-e valaki a börtönben. Öldöklőknek, gyermekbántalmazóknak például nem szabad. Mivel én gazdasági jellegű bűncselekményért ültem, reméltem, hogy megkapom az engedélyt. Meg is kaptam. Így találkoztam az Adj Hangot Egyesület munkatársaival. Borzasztó nagy szerencsénk volt, mert kőprofi szakemberek tanítottak minket rádiózni. Nincs mindenkinek ilyen szerencséje. Van, akit behúznak a csőbe ilyen-olyan OKJ-s tanfolyammal, aztán kóklerek tanítják őket hülyeségekre. Minket teljesen ingyen tanítottak nagyon jó rádiósok.

Mennyi időt töltött börtönrádiózással a rácsok mögött? 

Nem egészen két évet. Ebből egy év tanulás és kísérletezés volt. Csak az utolsó évben lehetett műsornak nevezni azt, amit összeraktunk.

Hogyan tekintettek az elítéltek a börtönrádiósokra? Nem voltak negatív hangok a többi rab részéről?

Eleinte voltak, de a börtönben mindenért piszkálják az embert, amit irigyelnek tőle. Aki látja, hogy a börtönrádiósok mindennap a könyvtárba járnak és számítógép van előttük, az elkezd irigykedni. Persze nem a mögötte lévő munkára. Voltak negatív megjegyzések.

Például?

Elmondtak minket mindenféle köcsögnek. Azt mondták, csak azért lehetünk rádiósok, mert a rádióban az egész börtönt eláruljuk. Ez egy baromság. Nyilván egy külsős alapítványt piszkosul nem érdekel, hogy mit árulunk el a börtönről.

Mi vonzotta a leginkább a rádiózásban?

Már jóval korábban belekóstoltam a rádiózásba, csak a 80’-as évek végén ezt még kalózkodásnak hívták. A barátaimmal összetákoltunk egy rádióadót, aztán majdnem baj lett belőle. Akkoriban majdhogynem állambiztonsági kockázatként kezelték, hogy mi egy garázsból rádiózni mertünk. Persze nem mi voltunk a Szabad Európa, csak a hülyeségeket nyomtuk a levegőbe. Ettől függetlenül kis híján rendőrségi ügy lett belőle. Szeretem a mikrofont, zenélek is, és sokszor állok közönség előtt. Úgy gondoltam, kipróbálom, aztán teljesen megfertőzött a rádiózás.

Sokan azt mondják a börtönből szabadulva, hogy jobb emberek lettek. Ugyanakkor halljuk ennek ellenkezőjét is. Mennyire változik meg egy elítélt a rácsok mögött?

A börtönben meg lehet változni, csak nem a börtöntől. Ugyanúgy meg lehet változni a rácsokon belül, mint azon kívül is. Szerintem a börtön egy nagyon rossz környezet a változáshoz. Inkább a negatív változásra sarkall. A börtön bűnözőakadémia. Aki disznólkodni akar, annak ott szépen megtanítják a hogyanját. Tiszta forrásból tájékozódhat az ember azzal kapcsolatban, hogyan kell lopni, átverni. A börtön az én szememben raktár, ahova a társadalom elhelyezi azokat, akiket ki akar rekeszteni egy időre. A baj az, hogy ezek az emberek utána kijönnek, a társadalom pedig vakarózik, mondván: „juj, ezekkel most mit csináljunk?!” Ezen is próbáltunk segíteni bent a rádiózással, és próbálunk most is a Real Sitt műsorban. A cél, hogy a társadalom máshogy álljon azokhoz a rabokhoz, akik reintegrálhatók. Bármennyire lovagolnak is ezen a kifejezésen, igenis vannak emberek, akik nem reintegrálhatók. Nem tudom, hogy velük mit csináljunk. Nem is akarom megmondani. Szerintem a börtönben lévők 60 százaléka nem reintegrálható. Azért, mert olyanok az életkörülményeik és úgy szocializálódtak. Aki úgy nő fel a családjában, hogy a tesó megy lopni, azon nem tud változtatni a börtön. Hallottam egy telefonbeszélgetést a rácsok mögött: egy rab megkérte a testvérét, lopjanak benzint, hogy be tudjanak menni hozzá beszélőre. Na, ezek után milyen reintegrációról beszélünk? Viszont úgy érzem, ott van az a 40 százalék, aki visszatérhetne a társadalomba, de őket sem reintegrálják egyáltalán, mert a rendszer nem képes rá. A Rács FM börtönrádió próbált ezen segíteni. Olyan volt a műsorszerkezetünk, ami embereket és sorsokat mutatott be. Nem a bűnt állítottuk fókuszba, hanem a változást. Az Útravaló műsorunkban olyan rabok meséltek, akik éppen szabadulásuk előtt álltak. A műsor viszont akkor ment adásba, amikor már kint voltak ezek a rabok, tehát következmények nélkül mondhattak akármit. Senki nem csapta őket agyon, sem a rabok, sem az őrök közül. Ott rendesen meg is mondák a frankót.

Miket mondtak?

Meséltek sztorikat a börtönből. Például arról, hogyan bántak velük az őrök. Nem minden részét lehetett adásba tenni. Aki börtönrádiózik, annak vékony jégen kell táncolnia. Meg kell felelni a hallgatók és a büntetés-végrehajtási intézet elvárásainak, különben mehet vissza a rab a zárkájába, aztán nem rádiózik többet. Van tehát egy kemény és szigorú cenzúra. Rosszat mondani nem illik, még akkor se, ha igaz.

Volt példa olyan bánásmódra az őrök részéről, ami szót érdemelt volna?

A börtönben mindig van olyan bánásmód, ami nem korrekt. Figyelembe kell venni, hogy a börtönőrök halálosan leterheltek és alulfizetettek. Ők is pontosan olyan emberek, mint mi. Elegük van abból, hogy tajt idiótákkal kell foglalkozniuk. Ha egy kis hatalmuk is van ahhoz, hogy hátba vágják az egyik rabot következmények nélkül, akkor hátba is vágják. De az vesse rájuk az első követ, aki ezt ne tenné meg! Feszült viszonyok uralkodnak a rácsok mögött. Ugyanakkor ellenpéldát is fel tudok hozni. Van, amikor teljesen emberi módon viselkednek az őrök: intuitívak és jól viszonyulnak a rabokhoz. Akad olyan, aki embernek nézi az elítéltet, és van, aki nem. Egyesek viszont őszintén megmondják, hogy: „legszívesebben rátok hegeszteném ezt az ajtót!”.

Nyilván a Rács FM és a Real Sitt inkább a vidámabb történeteket mutatja be.

Nem célunk, hogy hangoljuk a rabokat a börtön ellen. Inkább motiváljuk őket a változásra, a normális időtöltésre. A Rács FM-en volt egy kapcsolattartással foglalkozó rovatunk is, ami azt mutatja meg, hogyan kell normálisan tartani a kapcsolatot a kint lévőkkel. Ezt is lehet rosszul csinálni. Ismertem egy olyan rabot, aki 15 percenként hívogatta a feleségét és bentről akarta irányítani a családját. Magyarországon nagyon kevés lehetősége van a raboknak a kapcsolattartásra. Havi másfél óra beszélő és napi 10 perc telefonálás. Utóbbi csak papíron 10 perc, mert nagyon kevés a telefonkészülék. Persze most már kaptak mobiltelefonokat, úgyhogy ez részben megoldódott. A Real Sitt legutóbbi adásában pont erről beszéltünk. A börtönben a 80 forintos telefon percdíj az országban a legdrágább. Egy rab pedig 13 ezer forintot keres havonta.

Akkor mondhatjuk, hogy a „mobiltelefont a raboknak” akció pusztán egy parasztvakítás volt?

Azért hasznos ez az elítéltek számára. Nem kell sorban állniuk a folyosón a telefonért. Régen 100 emberre jutott 2 telefon, és három órát kellett várni egy hívásért. Viszont még mindig fenntartom a véleményemet, mely szerint rabló áron telefonáltatják a rabokat.

Hogyan került kapcsolatba a Rács FM után a Tilos Rádió Real Sitt műsorával?

Mivel az én bűncselekményem viszonylag enyhe volt, hétvégenként kijárhattam a börtönből. Pár elítélttel együtt engem is meghívtak a Tilos Rádió tavaszi rendezvényére, a Tilos Maratonra. Már ott megfogalmazódott a gondolat, hogy a Tilos szeretne egy olyan műsort, ami a valóságot mondja el a börtönökkel kapcsolatban. Az amerikai filmek miatt a társadalom feje tele van hülyeségekkel a börtönöket illetően. Mitől lenne más? Amit a börtönök parancsnoksága kommunikál, az csak politikai mellébeszélés. Nem baj, ha valaki elmondja a frankót.

börtönrádió 2

Pápai Tamás (balra) és Dobos Péter (jobbra) – a Real Sitt rádióműsor szerkesztői – a kép forrása: facebook.com/7terito

Milyen témákkal foglalkozik a Tiloson futó Real Sitt?

Próbáljuk megfogni a téma pozitív oldalát. Be fogjuk mutatni például az APAC (Association for the Protection and Assistance of the Condemned – Szövetség az Elítéltek Védelmére és Támogatására) nevű vallási csoportot. Ők olyan elítélteket tesznek egy zárkába, akik istentiszteletre járnak, akikkel külön foglalkozik a lelkész, tehát komolyan veszik ezt az egészet. Ők este nem az Éjjel-Nappal Budapestet nézik, hanem részt vesznek az imaközösségben. Az APAC csoport Vácon 7 éve működik, ez pedig már statisztikai alap. A 7 év alatt a csoport tagjainak mindössze 8%-a bukott vissza a börtönbe, míg az átlagos visszabukási átlag 50-60% körül mozog. Ez mindenképp figyelmet igényel. Beszélünk majd a Restorative Justice-ról, azaz a helyreállító igazságszolgáltatásról is, amit később be is szeretnénk vinni a magyar börtönökbe. Ezzel kapcsolatban már tettünk is lépéseket. Azért mondom ezt többes számban, mert én is részt veszek egy helyreállító igazságszolgáltatással foglalkozó alapítvány munkájában. Ezzel kapcsolatban aktív rabként tartottam is előadást arról, hogy hogyan is működhet a helyreállító igazságszolgáltatás egy börtönben.

Hogyan működhet?

A Restorative Justice felébreszti az igényt a rabokban, hogy „helyreállítsák” a bűnt, amit elkövettek. A cselekményüknek nemcsak egyetlen áldozata van. Például ha betörnek egy lakásba, nemcsak a ház tulajdonosa szenved miatta, hanem az a kisgyermek is, aki emiatt fél. Vagy éppen  az édesanyja, aki ezután nem mer az utcára menni. A Restorative Justice feltárja a valódi problémákat és feszültségeket. Mediátorok leülnek az elkövetővel és a sértettel egy meetingre, és 100-ból 99 és fél esetben ezek a beszélgetések megbocsátással, feszültségoldással végződnek. Magyarországon ez az eljárás nem változtatja meg az elítélt börtönbüntetését. Van olyan ország, ahol viszont igen. Sajnos a mai kormánypolitika nem a helyreállító igazságszolgáltatás mellett tette le a voksát.

Hogyan lehetne eleve megelőzni a bűnt? Akár ebben is segíthet a börtönműsor?

Beszélünk majd olyan témákról is a műsorban, amik elrettentőek. A bűnmegelőzés legjobb módja a jólét. Az az, ami most nincs Magyarországon. Marad az a módszer, hogy megpróbálunk negatív példákat felmutatni. Megmutatni, miért is nem kifizetődő bűnt elkövetni, és felmutatni pozitív példákat, hogy ki is lehet mászni a bűnözésből. Ez lehet a váza a rádiós bűnmegelőző programunknak.

Milyenek a hallgatóság visszajelzései a műsorral kapcsolatban?

Az első adás után meglepően nagy csend volt. Nem szóltak be nekünk a chaten. Szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk a Tilos Rádió hallgatóságától. Igyekszünk úgy témát választani, hogy a büntetés-végrehajtás se kapjon sírógörcsöt, mert nem akarjuk mi őket bántani. Csak el szeretnénk mondani az igazságot. Sajnos néha az igazság fáj. Ha baj van, akkor ne mondjuk azt, hogy nincs baj! Ha baj van, akkor baj van, és ezt mi el is fogjuk mondani. Semmi valótlant nem állítunk. Magyarországon nem szokás a szennyest kiteregetni, de most egy kicsit kiteregetjük!

Mivel foglalkozik a Real Sitt műsor mellett?

Infográfiával foglalkozom. A kinetikus tipográfia, a betűk mozgatása a mániám. Ide tartozik például az intrók készítése.

Akkor tehát újra tudta kezdeni az életét a börtön után.

Igen. Több okból is szerencsés helyzetben voltam. Sok barátom támogatott akár segítséggel, akár jó szóval. Ezen kívül a szakmám nem sokat változott az elmúlt évek során. A kreativitás sem pusztult ki belőlem a börtönben. Akiknek nincs szakmájuk, kreativitásuk, nincsenek ilyen szerencsés helyzetben. Pedig ők is szabadulnak!



2 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. Pápai Tamás

    HUH… zsolt, ha tudnád mekkora tüzet rakott a cikked… Hívj fel ha érdekel. És ha tovább akarod írni 🙂
    PT


Új hozzászólás