A kommunikáció az életelemünk. És egyben próbatétel is. Az elemi világban ezt a résztvevők egyszerűen kezelik. Hezitálás nélkül önmagukat nyújtják és önmaguk is maradnak. Azért is szólíttatnak meg. Mert mindegyikőjüket mint önnön magát akarják és nem mást. Nincs sem rossz szándék, sem ravaszság, sem csalódás. Szándék van és eredmény.
A kommunikáció az elemi világban soha nincs következmények nélkül. Befolyásolja az elemi ciklust. Elvesz, elveszít, hozzáad, csökken, növekedik… mert közreműködik. De van egy anti-folyamata, ami megtartja az utat, önön ciklusi önmagához térít vissza. És közben veszít. Valamit, valamiért.
Így van ez a mi emberi kapcsolatainkban is?
Nekünk is van anti-folyamatunk, amit lelkiismeretnek hívhatunk. (Már megint a lélek.) Működik és megtart. Vagy próbálkozik, próbálkozik, de nem akar, vagy nem tud, vagy nem képes veszíteni. Pedig anélkül nem megy. Így aztán én veszítem el önmagamat. Nem vagyok többé az, aki voltam, vagy akinek lennem kellene. Elemi nyelven szólva, izotóp lettem. Brutálisan más, vagy csak moderáltan különböző, mindegy, elviekben egyforma.
Az izotópok pedig veszélyesek lehetnek, mert a kommunikációjukkal fertőzhetnek. Újabb és újabb izotópokat termelhetnek. Olyan egészséges elemi folyamatokat is izotóppá tehetnek, akik önmaguk jószántából sosem veszítenék el az anti-folyamat/lelkiismeretük önmegtartó hatását. Kárt okoznak.
Az elemi folyamatok széles skálán különböznek. Ahogyan mi is.
Az elemi anti-folyamat alkotók száma ehhez a skálához igazodik. Ahogyan közöttünk sem egyformák a terhek. Van amelyikünknek nehéz döntéseket hozni. Súlyosak a következmények. Nagy lelki erő kell hozzá – mondjuk. Van amelyikünknek egyszerűbb a dolga.
A sokféle elemi folyamat kvantummembránja különbözőképpen feszül. De minden elemi folyamat minden anti-folyamat alkotójának az intenzitása azonos. A norma, ami az elemi viselkedést meghatározza, ugyanaz. Ahogyan a mi erkölcsi normarendszerünk sem különbözhet.
Az anti-folyamat intenzitás-norma a Földben, minden elemi folyamat szülőágyában azonos. És mégis vannak benne izotópok!
Mert az elemi evolúció, az a plazmától a hidrogénig tart. A rendszerszintű változás közbenső lépcsőit kezelni pedig csak közösségi áldozattal lehet. Izotópokkal. Jelen esetben a változás elszenvedőivel. Ebben a környezetben az izotópok az előrehaladás közreműködőivel.
Az elemi világban az önzés ismeretlen. A mi világunkban a saját lelkiismeretünk szintjén kell tudnunk dönteni, hogy amit teszünk, az önzés, vagy közösségi érdek, együttműködő jó szándék vagy elutasítás. És soha nem feledhetjük, hogy az elemi világ az feltétel nélkül jó szándékú. Az élet pedig hosszútávon, az elemi világon túl is igazságos.
Írta: Kiss Zoltán J. független kvantumenergia-kutató
