+ Gondolat

Kit zavar a tudatzavar, ha az egész világ megőrült?

Zavarba ejtően apokalipszis közeli és mégis vidám és kavargó a Tudatzavar, mely Robert Kroese fejéből pattant ki.

Robert Kroese: Tudatzavar [The Big Sheep] – Metropolis Media Group / Galaktika Fantasztikus Könyvek – fordította Fedina Lídia – 328 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5628-43-6

Az 1970-ben született Robert Kroese – amennyire ezt tudni lehet – sokféle témában írt már könyveket, volt amelyik a mi világunkban játszódik és egy kiugrott angyalról szól, de írt már vikingtörténetet és kvantumfizikai noir thrillert is. Ami a regényekben közös, az a sajátos nézőpont, s a néhol fanyar, máshol kemény, egyebütt pedig szinte észrevehetetlenül finom humor.

A 2039-ben játszódó Tudatzavar ismerős elemekkel dolgozik, s akár ijesztő is lehetne, ha a szerző nem arra/azzal játszana, hogy mindent „túltol”. No, nem nagyon, csak egy kicsit, éppen annyira, hogy az olvasónak ne kelljen komolyan vennie. Hiszen Robert Kroese nem rossz érzéseket akar kelteni, hanem inkább szórakoztatni. Miközben komoly témákkal játszik, s etikailag – már ma is – releváns kérdéseket boncolgat. Kroese szórakoztat, s arról mit sem tehet, ha az Olvasó tudatának peremén balsejtelmek ébredeznek… leginkább arról, hogy merre felé halad a világ.

A regény központi figurája Erasmus Keane, aki önmagát jelenségkutatóként határozza meg, de a külvilág számára leginkább magánnyomozó, aki extrém és érthetetlen viselkedésével leginkább Sherlock Holmes-ra hajaz. A hasonlóság nem véletlen, s ráadásul – talán a nagy előd előtti tisztelgés vagy a jó recept okén – Keane-nek is megvan a maga Watson-ja, aki a regény elbeszélője.

Keane-t azzal bízzák meg, hogy egy genetikai laboratóriumból ellopott birkát szerezzen vissza. A génmódosított állat – már ha még állatról beszélhetünk! – keresése kapcsán kerülnek hőseink az amerikai filmipar kulisszái közé, ahol aztán olyan kalandokban van részük, melyek végkimenetelét a legrutinosabb olvasó sem képes megtippelni. Mindez a több részre szakadt Los Angelesben, melynek bizonyos körülzárt területein bűnbandák uralkodnak, gengsztervezérek emelkednek fel és buktak el. Persze, a nagy kérdés az, hogy a filmiparnak (a sztárgyárnak) mi köze lehet a génmódosított birkához, meg az alvilághoz. S vajon miként lesz valakiből sztár?

„Filmcsillag akart lenni, be akart futni. Sőt istennővé akart válni, emberi vágyak, álmok és remények megtestesítőjévé. Csakhogy a tömeg fölé emelkedésnek ára van. Méghozzá olyan ára, ami már meghaladja az erejét, de amely meghaladná bármely emberi lélek erejét. […] Ha abban reménykednek, hogy eközben nem jön rá, hogy mennyire más ő, mint a többiek, tévednek. Azt hiszik, üldözési mániája van? Mondják azt egy istennőnek, hogy átlagos, nem különb mindenkinél! Hazudják ezt neki minden áldott nap, fogják körül a hazugságok hálójával, amely magyarázattal szolgál arra, miért imádják őt az emberek, és lesznek belé szerelmesek. Mit gondolnak, meddig tarthat mindez?”

A fergeteges tempójú regény, bár lényege szerint erről szól, nem hagy túl sok időt arra, hogy az olvasó elmélázzon azon, hogy merre vezet az a fejlődés (?), amely körülvesz miket ma. Lehet, hogy 2039-re már lesznek beszélő birkák, és a színésznőket is futószalagon gyártják majd.

Ijesztő. Ijesztő lenne, ha nem mulatnánk olyan jól… a nem túl távoli jövő majdnem-lehetséges változatán. Tudatzavar.

Kit zavar a tudatzavar, ha az egész világ megőrült?
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top