Sir Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról [View from the Summit] – Athenaeum kiadó, 2018 – fordította Gellért Marcell – 400 oldal, keménytáblás kötés védőborítóval – ISBN 978-963-2932-52-1
Legutóbb, amikor egy hegymászóról – pontosabban egy hegymászó könyvéről – bátorkodtam írni, akkor sokaknak lettem szálka a szemében, s olyan méretű és erejű komment-cunamit szakítottam a nyakamba, amivel már meg sem próbáltam harcolni. Véleményemet továbbra is fenntartom: az akkor tollamra tűzött Beck Weathers egy felelőtlen barom, és a Túléltem az Everestet című könyv ennek ékes bizonyítéka, sőt bevallása.
Itt az ideje, hogy kiköszörüljem az akkori csorbát, s együtt rajongjak a hegymászókkal és a hegymászók rajongóival. Sir Edmund Hillary 65 évvel ezelőtti Mount Everest hódítása nem öncélú erőfitogtatás, hanem az ember diadala a természet és az ember természete fölött. Edmund Hillary egy olyan hegymászó, akinek nevét – nem véletlenül – a hegyet nem mászó többség is ismeri. Ő tényleg letett valamit „az asztalra”, s mint most megtudhatjuk, ez a valami sokkal több, mint az Everest túlélése. Kicsit szégyellem is magam, hogy eddig erről az emberről nem tudtam többet. Sokkal többet.
- Mikor lesz ingyenwifi a Mount Everesten?
- Vérfagyasztó história a Mount Everest csúcsáról
- A nepáli földrengés 3 centivel tolta arrébb a Mount Everest csúcsát
- Az ujjaimat az életemért? Jó, jó! – csak hadd maradjak életben!
A Pillantás a csúcsról című könyv, bár a hegymászás diadalmas pillanatával indul, mégis több, mint egy Mount Everest-kaland. Persze, a cím kicsit becsapós, hiszen nem egy, hanem több csúcsról, ráadásul nem is feltétlen hegycsúcsról van szó a könyvben, s Edmund Hillary nem hallgat a csúcsok közötti völgyekről, és a hullámzó életút megpróbáltatásairól sem. Élete jól példázza, hogy a csúcs(ok)tól nem kell feltétlenül megmámorosodni, s nem kell önmagunk féktelen ünneplésébe fogni. A csúcs(ok) arra is jók, hogy az csúcshódító megálljon, körülnézzen, s lássa az emberek és a környezet szükségleteit. Sőt azt is, hogy ő, éppen a csúcshódítás eredményeként mivel és hol tud segíteni.
Edmund Hillary nem mondott le arról, hogy extrém körülmények között kipróbálja önmagát, de közben nem feledkezett meg az őt körülvevő emberekről, így a serpákról sem. Alapítványával iskolákat és kórházakat épített a hegyek közé, s ha lehetősége volt rá, az egyes embereknek is segített. Nem csak azt látta, hogy az „ő hátán felkapaszkodva” gazdag emberek jutnak a világ tetejére, de azt is látta, hogy ez a turizmus miféle károkat okoz az ott élőknek. Tett is ellene, amennyit csak tudott.
A Pillantás a csúcsról című könyvet áthatja valami mélységes emberség, ez emberségből fakadó szeretetteli humor, s ezzel megrendítő pillanatokat szerez az olvasónak. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy Edmund Hillary nem egy agyonképzett bölcsész, vagy egy őrült természettudós volt, „csak” egy Új-Zélandi méhész, akkor tudhatjuk, hogy a jó úton járás nem úgy a kevesek privilégiuma, ahogy azt el szokták képzelni. Hillary a hegytől függetlenül is Jó Ember, s ha nem figyelnénk annyit a hegy körüli eseményekre, akkor mi lennénk szegényebbek, mert valószínű, hogy a Mount Everest megmászásának 65. évfordulójára nem jelent volna meg ez a könyv magyarul.
Sir Edmund Hillary könyvének elolvasása után talán mások számára is érthetőbb lesz, hogy mi a gondom a fentebb már említett túlélővel. lehet, hogy Beck Weathers túlélte, de Hillary át- és megélte a hegyek nagyságát. S míg a „túl-” inkább sajtószenzáció, addig az „át-” és a „meg-” valami sokkal mélyebb, tisztább. Mindenki keresse meg hozzá a neki megfelelő szavakat. Itt a Kárpát-medencében is.
***
És, hogy a címbeli állítást ne feledjem: hősünk tényleg részt vett egy jeti-kereső expedíción. Nem jártak sikerrel, nem találtak jetit, s ráadásként több relikviáról is bebizonyították, hogy azok – legyenek bármilyen régiek is – kecske vagy medve bőréből készültek.
