Esterházy Pétert nem-olvasni, és ezzel kérkedni – egyes, magukat jobboldalinak valló tollnokok szerint – sikk, a vagányság bizonyítéka. Az biztos, hogy – nem először – közfigyelmet lehet vele generálni. Persze, a történetben pont az a csavar, hogy az ilyen jellegű írások olvasottságát nem a magát jobboldalinak valló szerző neve, hanem Esterházy Péter nevének – különös kontextusban történő – emlegetése adja.

A Facebookon már csoport is alakult Ki olvassa Esterházy Pétert? elnevezéssel, bár tudjuk, „bizonyos szint fölött…”

A témához kapcsolódva Nyáry Krisztián „Szolgálati közleménnyel” jelentkezett:

Szolgálati közlemény

A Magyar Idők „Kinek a kulturális diktatúrája?” című sorozatának ma megjelent fejezetében Szakács Árpád ezúttal két szerzőt elemez nagy szakértelemmel: Esterházy Pétert és Szakács Árpádot. A cikkel kapcsolatban két rövid észrevételem van.

1.A címben feltett kérdésre – Ki olvassa Esterházy Pétert? – a válaszom: például én. És még az a néhány százezer ember, akik az elmúlt évekbenEsterházy magyarul és más nyelveken kiadott könyveit saját pénzükből, állami hirdetések segítsége nélkül megvásárolták.

2.A hosszan részletezett történetre, amely szerint a „balliberális terror tetőfokán”, az én fővárosi kommunikációs igazgatóságom idején azért rúgták ki a Budapest.hu portáltól a liberális Axel Springertől érkező ifjú újságírót, mert „magyar identitásra utaló mintákat viselő öltözéket” viselt, a válaszom az, hogy szegény emberre nem emlékszem. Igaz nem is kell, sosem voltam a főnöke. Volt kollégáimtól ma utána kérdeztem, de sajnos senkinek sem rémlett a mártíromságból viselt Kárpátia-póló, csak az, hogy „volt ott egy srác, aki mindig késett az anyaggal”, ezért a sokadik eset után felmondtak neki. Sajnálom, ha ez utóbb valamilyen világnézeti törést okozott, érzem a felelősséget.

Megosztás: