+ Irodalom

Esterházy Péter kikerülhetetlen – Kortárs magyar költők emlékeztek a hazai irodalom nagyjaira

Mit jelent számunkra a költészet? Hogyan hatottak kortárs szerzőinkre a régi, nagy formátumú magyar írók?  Április 18-án szerdán került megrendezésre a Tükrök, a Hadik Irodalmi Szalon költészet napi estje, mely a hazai irodalom ismert alakjait idézte meg. Az esemény két házigazdája Juhász Anna irodalmár és Takács Bence előadóművész-műsorvezető volt, beszélgetőtársaik pedig Ughy Szabina, Szöllősi Mátyás, Hartay Csaba és Babiczky Tibor. Beszámolónk az estről.

“A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a költészet és a rövid prózai szöveg mennyire segítheti az embert”

Mit jelent számunkra a költészet? Hogyan hatottak kortárs szerzőinkre a régi, nagy formátumú magyar írók?  Április 18-án szerdán került megrendezésre a Tükrök, a Hadik Irodalmi Szalon költészet napi estje, mely a hazai irodalom ismert alakjait idézte meg. Az est házigazdája Juhász Anna irodalmár és Takács Bence előadóművész-műsorvezető volt, a meghívott költők névsorát Ughy Szabina, Szöllősi Mátyás, Hartay Csaba és Babiczky Tibor erősítette. Juhász Anna kezdésként arra kérte beszélgetőtársait, hogy nevezzenek meg egy számukra rendkívül fontos magyar szerzőt.

„Az egyik legemlékezetesebb találkozásom Vasadi Péterhez köthető, aki 2016-ban adott nekem interjút, ez volt talán az egyik utolsó interjúja. Sajnos sokan nem ismerik a munkásságát, pedig fantasztikus, amit alkotott, mind a líra, mind a próza területén. Annyira igazak voltak a szavai, olyan mélyen megérintettek, hogy az interjú után azt vettem észre, hogy ülök a 10-es buszon és csorognak a könnyeim”

– emlékezett vissza Ughy Szabina. Hartay Csaba Sárándi Józsefet emelte ki.

„Ő volt az, aki arra az útra terelt engem, hogy komolyabb szinten foglalkozzak az irodalommal. Folyamatosan visszatérek a prózájához, a lírájához”

A Hadik Irodalmi Szalon költészet napi estje – a képen balról-jobbra: Juhász Anna, Takács Bence, Ughy Szabina, Hartay Csaba, Szöllősi Mátyás és Babiczky Tibor – fotó: Várkonyi Zsolt

Szöllősi Mátyás Mészöly Miklóst választotta, mert bár elsősorban prózaíróként ismert, de a szövegei meglehetősen költőiek.

„Átsüt a művein a tömörség, a szikárság, az önfegyelem. Bár nem ismertem személyesen, de olyan író lehetett, aki mindig még tömörebbet, lényegre törőbbet akart alkotni, ami számomra nagyon szimpatikus. A szövegei az elmúlt években egyre közelebb kerültek hozzám”

– méltatta a 2001-ben elhunyt Kossuth-díjas írót. Babiczky Tibor elsőként Karinthy Frigyest említette, akit nagy formátumú költőként írt le. Mesélt egy emlékezetes találkozásról is.

 „Utaztam a 4-6-os villamoson, és a Király utca magasságában észrevettem egy hórihorgas alakot. Bartis Attila volt az. Személyesen nem ismertem. Megfogadtam, hogy ha ott száll le a villamosról, ahol én, akkor leszólítom. Ott szállt le. A Rákóczi térnél odament egy bankautomatához, behelyezte a kártyáját, elkezdte bepötyögni a PIN-kódját. Megkopogtattam a vállát, amire az volt a reakciója, hogy ijedtében majdnem leütött. Aztán felhívott magához. Szabadkozott, hogy épp javítják a gázvezetéket a házban. Kérdezte, mit kérek. Mondtam, hogy egy kávénak örülnék. Mondta, hogy hideg vízből tud készíteni instant kávét. Életem legrosszabb kávéját ittam Bartis Attilánál – húszévesen, hideg vízből”

– elevenítette fel Babiczky Tibor. Juhász Anna és beszélgetőtársai ezután egy kosárból húztak ki magyar íróktól, költőktől származó idézeteket, majd arról beszélgettek, mit jelent számukra az adott gondolat vagy annak szerzője. Az est háziasszonyának egy Esterházy Pétertől származó idézet került a kezébe.

„Azt gondolom, kétségtelen, hogy Péter kikerülhetetlen, nem csak költőként, de gondolkodóként is”

– jelentette ki Juhász Anna. A szavak csodálatos életéből című előadásban elhangzott egy tétel, megy szerint „ha egy napot végigírok és másnap sorról sorra kihúzom, tehát nem marad semmi, az két nap jó munka”.  Babiczky  Tibor szerint amellett, hogy ez egy rendkívül humoros mondat Esterházytól, gyönyörűen rámutat, hogy a saját szöveg szerkesztésének legalább ugyanakkora a szerepe, mint az írásnak. Szöllősi Mátyás egy Zelk Zoltántól származó idézetet húzott.

„Nem olyan költőnek ismerjük, aki nagyon sokat írt volna. Inkább a tömörség, a versbe való menekülés jellemezte, ami nekem nagyon tetszik. Én az utóbbi években nem írtam olyan sok verset. Közhely, de a versírás kitüntetett pillanat. Akkor írok verset, amikor igazán fontosnak érzem”

– mondta. Hartay Csaba egy Kassák Lajos-idézetet húzott. Mind mondta, Kassák nem hatott rá különösebben. Először Ady Endre Az eltévedt lovas című verse által találkozott a költészettel.

„Megfogott a vers képi világa, a lüktetése. Szinte magam előtt láttam, ahogy nagyszüleim tanyája körül vágtatnak az eltévedt lovasok. Arra gondoltam, bennem is megvan ez a képi megnyilatkoztatás, ami papírra kívánkozik. Akkor kezdtem el az írást”

– idézte fel Hartay Csaba. Ughy Szabina Nagy László egyik versrészletét húzta ki a kosárból.

„Egyetértek  Nagy Lászlóval abban, hogy költészet nélkül félszárnyú madár lenne az emberiség. Még mindig hatása alatt vagyok egy biblioterapeuta képzésnek. Friss szemmel látom a költészetet és az írott szót. A saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy a költészet és a rövid prózai szöveg mennyire segítheti az embert”

-mutatott rá a Móricz Zsigmond-ösztöndíjas költőnő. A költők, írók megidézése után a meghívott szerzők felolvasták egy-egy saját versüket, majd szóba kerültek a legelső művek és az irodalmi szerkesztő szerepe is. A  Hadik Irodalmi Szalon következő irodalmi beszélgetése május 9-én kerül megrendezésre Szerb Antal / Utas és holdvilág est néven.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top