Csaknem húsz éve járja nyaranta csákánnyal és ásóval az országot Németh Ágnes képzőművész. Színes földrögök után kutat, amelyeket feldolgozva tiszta festékport készíthet. Eddig háromszáz féle, különböző földszínt kísérletezett ki, a sötétvöröstől a rózsaszínen át a mélyzöld árnyalatokig. Mára azt is tudja, hol található az ország legszebb orgonalilája, merre keresse a legjobb minőségű nápolyi sárgát és melyik pataknál lelhető világoskék agyag. Egyetlen szín hiányzik csupán a palettájáról: a tiszta kék.
Utóbbiért ugyanis egészen Peruig vagy Kínáig kellene elutaznia a képzőművésznek, akit 2001-ben babonázott meg a Magyar Állami Földtani Intézetben felfedezett, több mint százötvenféle földminta. Ezeket látva határozta el, hogy ő maga állítja majd elő, színes földrögökből a tiszta festékport, mivel azok hagyományos, bolti úton való beszerzése szinte lehetetlen.
„Évekig kutattam, hol található világoskék agyag, amikor is egyszer, séta közben összetalálkoztam egy idős bácsival a Dunánál. Beszélgetni kezdtünk, a bácsi pedig elárulta, melyik patakhoz jártak még a második világháború előtt a fazekasok kék agyagért. Azóta én is oda járok”
– meséli Németh Ágnes, akitől azt is megtudtuk, hogy a Mátra környékén a legvörösebb a föld, Pest megyében nápolyi sárgát és tizenkét féle rózsaszínt találhat az ember, valamint a Balatonfelvidéken leledzik az ország legszebb orgonalilája.
Nyári országjáró túráira tanítványai és barátai társaságában indul, hiszen egyedül képtelen lenne kiásni és elcipelni a hatalmas földrögöket. Miután cinkotai műtermébe szállítja a kincset érő földet, feldarabolja, kiszárítja, átszitálja a rögöket, az így nyert porhoz pedig egy, az évek során kikísérletezett természetes ragasztót adagol.
NAGYANYÁINK KERTJEIT IDÉZŐ PLEXIRUHÁK
A Tiszalökről származó, 1985-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán festő szakon végzett művész nemcsak földet, hanem más, a természetből származó anyagot is használ szobrai, festményei és installáció létrehozásához, úgy mint fűzfavesszőt, homokot, szalmát, kagylót, lószőrt vagy éppen magvakat.
Legújabb, a szentendrei ArtCapital keretén belül Örök kert címen nyílt kiállításán azonban egy tőle kevésbé megszokott anyaggal dolgozott: plexilapokból készíttetett nadrágot, szoknyát és pólókat, amelyeket a Vajda Lajos Múzeum kertjében teregetett ki.
„Rövid határidővel kellett dolgoznom, épp ezért nem volt idő a hosszadalmas és körülményes munkát igénylő, természetes anyagok használatára. Ráadásul, mivel szabadtéri tárlatra szántuk a műveket, szem előtt kellett tartanom, hogy ellenálljanak az időjárás viszontagságainak, az esőnek, a szélnek és a tűző napsütésnek is”
– mondja Németh Ágnes, hozzátéve, hogy egyáltalán nem idegen számára a plexi használata, hiszen korábban, Illúzió című 2014-ben készült képéhez is földporokkal megtöltött, a képbe besüllyesztett plexicsöveket használt.
A nagyanyáink kertjeit idéző, plasztikusan kialakított, kiteregetett ruhákon felirat is olvasható: BIZONYTALANSÁG-BIZONY TALÁNYSÁG-BIZONY.
A szellemi lét metaforájaként értelmezhető szöveg egy 2017-es földképén is megjelent már.
„Az ember esendő, ugyanakkor természeténél fogva kíváncsi, egyre többet és többet akar tudni, ám minél többet tud, annál több kérdés merül fel benne. Erre a kettősségre utalnak a feliratok” – magyarázza a képzőművész.
Németh Ágnes továbbra is kitartóan kísérletezik a földből nyert festékporokkal, jelenleg színes szürkék előállításával: a FUGA-ban jövő tavasszal nyíló Eleven árnyékok című tárlatára készül.
A ruhák közben a Vajda Múzeum udvarán száradnak szeptember 2-ig, és mivel strapabíróak, akár egy évig is kint lóghatnának a szabad ég alatt. Hogy mi lesz a leszedett darabok sorsa, még nem tudni.
Talán újra kiteregetik őket valahol, egy zsebkendőnyi kertben.
Németh Ágnes: Örök kert, Vajda Lajos Múzeum, ArtCapital, június 9-szeptember 2-ig
