Firenze szívében, egy zárda falai között működött egy festőiskola az 1560-as években, ahol csakis kizárólag nők tanulhattak. Mesterük egy domonkosrendi apáca volt, bizonyos Plautilla nővér (1524-1588), akit évszázadokon át méltánytalanul mellőztek a művészettörténetből, noha ő volt Firenze első ismert festőnője, és az első női művész, aki megfestette az Utolsó vacsorát. Utóbbi művét 450 év után először állítják ki jövőre Firenzében.
Mindössze 14 évesen döntött úgy Plautilla nővér, eredeti nevén Pulisena Margherita Nelli, hogy apácának áll. Nem egyedül vonult be a Firenzében található Sziénai Szent Katalin domonkosrendi zárda falai közé: húga, Costanza – későbbi nevén Petronilla nővér – is vele tartott. A tehetős és ismert textilkereskedő hírében álló édesapa, Piero di Luca Nelli örömmel támogatta anyagilag is lányai döntését.
A látszat ellenére akkoriban egy zárda nagyobb szabadságot jelentett a nőknek, mint gondolnánk. Plautilla nővér számára például ez volt az egyetlen hely, ahol maradéktalanul hódolhatott szenvedélyének, a festésnek. A fiatal lány – férfi modellek híján – szorgosan másolta Fra Bartolomeo, Andrea del Sarto és Agnolo Bronzino festményeit. Munkáját a zárda vezetői is támogatták, olyannyira, hogy rendszeresen kapott tőlük megrendeléseket, sőt, később festőiskolát is vezethetett nőknek. A zárda így hamarosan az apáca-festőművészek Itália-szerte híres központjává vált. Nagy szó volt ez egy olyan korban, amikor a nők nemhogy művészeti képzésben nem vehettek részt, hanem semmilyen szakmát nem tanulhattak.
Eközben húga, Petronilla nővér az írásnak szentelhette életét: ő jegyzi többek között a később eretnekséggel megvádolt és máglyán elégetett szerzetes, Girolamo Savonarola biográfiáját is. A zárdát vezető előreformátor lelkesen támogatta a vallásos nők festészeti képzését, mivel szerinte így elkerülhették a hét főbűn egyikét, a restséget.
Plautilla nővért háromszor is kinevezték a zárda vezetőjévé. Említést tett róla Vasari is A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című könyvében, kiemelve azt, hogy a tehetséges apáca-művész festészeti hiányosságai csak abból fakadnak, hogy nem tanulmányozhatott férfi modelleket, pláne nem aktot. Plautilla Nelli kora elismert festőművészeként halt meg 1588-ban.
LEGALÁBB 2000, NŐI MŰVÉSZ ÁLTAL KÉSZÍTETT FESTMÉNY KALLÓDHAT FIRENZÉBEN
A vallásos témájú képek mellett Plautilla Nelli lunettákat is festett, könyvillusztrációt készített és rajzolt is. Nagyméretű vásznakra dolgozott, ami meglehetősen szokatlan volt akkoriban egy női festőtől. Egyetlen szignózott – 7 méter széles és 5 méter hosszú – műve az Utolsó vacsora megfestésénél feltehetően asszisztensek is segítették a munkáját. Ő volt a legelső nő, aki vászonra vitte ezt a témát. Erre a munkájára, és más olajfestményeire a The Advancing Women Artists Foundation (AWA) szervezet talált rá, amelyet dr. Jane Fortune 2009-ben azzal a céllal hozott létre, hogy felkutassa az összes elfeledett, női művész által készített munkát, finanszírozza azok restaurálását, majd a nagyközönség elé tárja őket.
Ezidáig hét festőművésznő negyven munkájának helyreállítását támogatták. A szervezet becslései szerint csak Firenzében legalább kétezer, női alkotó által készített mű porosodhat a múzeumok padlásain és a templomok rejtett zugaiban. A művek egy része először az 1966-os óriási firenzei árvíz után került elő: az Arno-folyó kiáradása miatt legalább 14 ezer festmény rongálódott meg, amelyeket helyre kellett állítani, köztük női művészek képei. A festményeken dolgozó restaurátorok többsége nő volt, akik onnantól kezdve már céltudatosan kezdték kutatni az elfeledett művésznők még inkább elfeledett munkáit: a múzeumok padlásain heverő képek mellett a tévesen férfi művészeknek tulajdonított festményeket is számba vették.
Plautilla nővér képei közül az AWA segítségével először a Pitti-palota padlásán rejtőzködő Lamentation with Saints című nagyméretű olajfestményt állították helyre 2006-ban, amelyet további öt munkája követett. 12 rajzából eddig kilenc darabot restauráltak – ezeket az Uffizi Képtárban őrzik. Noha a művészettörténészek korábban összesen három művet kapcsoltak a nevéhez, jelenleg legalább 17 művét jegyzik.
„FOGADJ ÖRÖKBE EGY APOSTOLT!”
Plautilla nővér Utolsó vacsoráján jelenleg Rosella Lari restaurátor dolgozik. Az AWA különleges programot talált ki a mű restaurálásának finanszírozására: bárki örökbe fogadhat egy-egy apostolt, azaz bizonyos összeggel támogathatja a figura eredeti állapotának visszaállítását. Cay Fortune, az AWA bizottsági tagja például 10 ezer dollárt adományozott Szent János figurájának restaurálására, míg Jézus alakjának helyreállítása 25 ezer dollárba kerül. A festmény restaurálásának megkezdéséhez szükséges 17 millió forintnyi dollár néhány hét leforgása alatt gyűlt össze, amely Jane Fortune szerint azt jelzi, hogy a tehetős művészetpártolók szívesen áldoznak erre, hiszen támogatásukkal a történelem hiányzó darabkái kerülhetnek a helyükre. A befejezéshez még 37 millió forintnyi dollárt kell összegyűjtenie a szervezetnek.
A művet várhatóan 450 év után, 2019-ben állítják ki a firenzei Santa Maria Novella Múzeumban.
