Fazonigazítás XII. című kiállítás, 2017.09.28. – 2017.11.05., Klauzál Ház, Vén Emil Galéria (1222 Budapest, Nagytétényi út 31-33.)
Abafáy-Deák Csillag
Amikor már a hamisítót is hamisítják
Pár hete, a Kádár korszak gulyáskommunizmus kifejezésére utalva, egyik írásomnak a Hamis gulyás címet adtam, amikor szerintem a gulyásból éppen a leglényegesebb hiányzott: a hús. A Vén Emil Galériában a Fazonigazítás XII. kiállításon nem csak hús került a levesbe, hanem fűszerek is. Ezt jól kifőzték, mondhatnánk. A kiállítás ötlete Nagy T. Katalin művészettörténész részéről egy évtizeddel ezelőtt született meg, amikor a budapesti Nagyházi Galériának 2007-ben ajándékozott hagyaték nagy részéről kiderült, műkedvelő festők kezétől származó másolat, ezért megsemmisítésre szánták, néhány képet nyilvánosan el is égettek. Nagy T. Katalin nem nyugodott bele a hamis gulyás megsemmisítésébe, de ennek ilyen formában való feltálalásába sem, hanem invenciózus háziasszonyként (mint kurátor) megtalálta a módját, hogyan lehet a hamist feljavítani, sőt újrafőzni, úgy, hogy egy új (szellemi) étek, vagyis alkotás szülessen. A hamis képeket odaadta kortárs magyar művészeknek azzal a kéréssel, gondolják azokat tovább, egészítsék ki, alakítsák át őket. A rámából is kiszedte a képeket, ezzel még nagyobb alkotói teret biztosítva a fazonírozó művésznek.
A projektben többek között olyan neves művészek vettek részt, mint El Kazovszkij, Roskó Gábor, Bukta Imre, Elekes Károly, Gerber Pál, Gaál József, Szurcsik József, feLugossy László, Lovas Ilona, Szikora Tamás, efZámbó István, Ujházi Péter. A hamisított alkotók között: Koszta József, Scheiber H. Szőnyi I. Rippl-Rónai, Aba Novák, Vaszary János, Gulácsy Lajos, Molnár C. Pál, Csók István. A hamisítvány és az fazonírozott, újrahasznosított alkotás egymás mellett szerepel, ezzel alkalmat biztosít a nézőnek, hogy kövesse a változtatásokat, a felkért művészek habitusát, mennyire nyitottak a párbeszédre, játékosságra, humorra.
Ujházy Péter a Vaszarynak tulajdonított Tengerparton c, képet Kutyakorzóvá alakítja, saját magát is belefestve a képbe, csak feje látszik ki a vízből, de ez éppen elég, nevet rajtunk, és mi vele, háta mögött vulkánkitörés, nem csoda, hogy szaladnak a kutyák. Süli-Zakar Szabolcs látomása szerint Koszta, Mezőn c. képének átértelmezése Hamis délibáb, csak nem Baselitz járt erre? Bukta Imre kézjegye is felismerhető Szőnyi Dunamenti faluján, efZámbó Koszta Betakarításán rendesen labdába rúg, nem is csak egy pöttyössel, és a tájba piramis is kerül, kit temetnek ide, nem tudni, Reméljük, nem magát a művészetet. Deli Ágnes is egy ál-Koszta képéből menekíti ki az egyik kukoricatörőt, Kiszállok. mai divatos címmel, míg Szilágyi Rudolf is Koszta képet parafrazálva installációt készít, még mindig kukoricaföldön vagyunk, Reinkarnáció készül, omlik is az asztalra a termés, meg vér, hamis vér. Palik Eszter C. Markó jelzésű Diána vadászaton képét nem csak átfesti, bekeretezi, Diánás dobozzá alakítja, ki ne szabaduljon onnan egy rossz szellem, Szurcsik József egy monogrammal ellátott festménybe csempészi be a jellegzetes kockafejeket, egy kocka még repülés, nincs vége a bulinak, van egy kétoldalas képe is, lelóg a plafonról, feLugossy László, a kiállítás sorozat címadója (Fazonigazítás), alkotását nem szükséges kommentálni, Hafner Mónika Gulácsy Kastélyparkjából kiülteti Signor Luigit a képből, dombormű lesz, míg Majoros Gyula. Kern H Proszit művéből alkimista műhelyt varázsol, sorakoznak az orvosságos üvegek, és pohár, nem tudni melyikben van méreg, vagy élet elixír, nem emeljük poharunkat, csak kalapunkat.
A kortárs művészek hiányt szüntetnek meg, és hiányt teremtenek. A hamis hiányát. Ez az igazi varázslat. Hozott anyagból dolgoznak. Átszabnak, ha kell, kiegészítenek, belefestenek a képbe, pajzánkodnak, feltrancsíroznak, kirakós kockává alakítanak, belehímeznek, felékszereznek vagy kalodába foglalják, behatárolják, lehatárolják, korlátozzák. Ez az eljelentéktelenítés egyben kiemelés is, a figyelem irányítása, fókuszálása, mire figyeljen a néző és mire ne. Sajnos nem sorolhattam fel minden alkotót, de remélem a Fazonigazítás XII. kiállításnak lesz folytatása. Addig is jó étvággyal fogyasszák, amit Nagy T. Katalin kifőzött. Nem csak fűszer került a levesbe, lélek is.
Kölüs Lajos
Mottó: Tudod, milyen úgy érezni magad, mint egy szögletes kerék, de azt nem,
hogy milyen, ha fáradt vagy, mint egy bálna.
Eredeti kell, hogy legyen a művészet?
Itt senki sem gyanús, senki sem kelt gyanút. A kártyák kirakva, nincsenek cinkelt lapok. Senki sem csal. Senki sem csalatkozik. Horvát Helén Sára az égbe tekint, a jövőbe: Világok között, 2007, isten szeméből lebegő űrhajó lesz. Telepy K. jelzéssel: Hegyvidéki táj (245. sz.) című kép békességét a fantázia ragyogja be, és a különös, fenyegetően néma és lyukas amforák jelzik, jön a végítélet. Isten hozta, őrnagyúr, Örkény István színdarabja jut eszembe Szikora Tamás művét látva: Dobozolás a templomtéren, 2007. Dobozolunk, ám Szikora nem változtat az eredeti képen, békén hagyja: Carlton Alfred Scmith jelzéssel: Templomtéren (231. sz.). Azzal, hogy a képet doboz formába rejti, csomagolja, kukkoldát hoz létre, és ez a kukkolda nem mást, mint a tv. Adáshiba, folytathatnám Szakonyi Károly híres művével. Ülünk a képernyő előtt. A téren is, és dobozolunk.
Nézem A nő, 2007 című művet. A légies figura mintha egy falusi borbélyüzlet ajtajának nádfonatú, szálas függönye mögött állna. Aurája és jelenése van. Közelről megtekintve egészen másról van szó, kerek fejű, kék szegecsekből áll össze a képzelt függöny. Egyből Elekes Károlyra gondolok. Megint felszedett valami régi művet, és megújította. Kissé csalódok magamban, az alkotás Imre Marianné. A kiindulási alap: Csók I. jelzéssel: Fiatal lány virágkosárral (48. sz.). Lovas Ilona műve: Velem nem lehet betelni … , 2007 mintha kapcsolatban állna Imre Mariann alkotásával. Lovas Schönberger A. jelzéssel: Lokálban (230. sz.) művet használja fel. Lovas egy férfi figurát sokszorosít, klónoz, mindenütt azonos férfi arcot látunk. Lovas többszörösen ironizál, egyrészt utal az asztalon lévő italra, másrészt a női alakra, akivel nem lehet betelni, de harmadrészt utal a férfira, vele sem lehet betelni.
Richter Sára Felmentés, 2015 című műve ismeretlen szerző alkotását fazonírozza. A keret nélküli képet tulipánokkal díszített keretbe foglalja, és szöveget helyez el a képen: Józsi bácsi nem tartozott az úgynevezett „szellemi” emberfajtához, de tagadhatatlanul jó lélek volt, aki senkinek nem kívánt rosszat. Hamisítóival szemben is elnéző volt, bár néhányat ismert közülük.” [Anella’s Memories]. A hamisítót leplezi le, bár továbbra sem árulva el, ki is ő. Bárki lehet közülünk. A reménybeli vásárlót célozza meg Richter, ne csalatkozzon, ha nem muszáj.
Mintha Várnagy Tibor is érezné ezt a problémát. Egy amatőr festő: id. Pieter Brueghel: Gyermekjátékok – részlet (57. sz.) művét használja fel, és megalkotja az újat: Az eredetin az ellenfél virtuális, 2007 címmel, egyetlen módosítással. Csupán egy figurát fest bele a korábbi kép terébe. És ezt egy fehér nyíllal jelzi is, vigyázzatok, itt válámi ván, dé ném áz igázi (Arkagyij Rajkin örökbecsű mondása a Kádár-korszakból). Nem az igazi. Az egész tárlat jelzi ezt, mást is jelez, hogy valami mégis létezhet, ami igazi, ha játéknak is tűnik. Játék is, de nem komolyan venni. Olajos György C. Markó jelzéssel: Olasz táj (154. sz.) készült művet használja fel. Ab ovo, 2007 címet adja új művének, amelyen egy lebegő légbuborékot helyez el. Olajos is becsomagol, közvetetté tesz valamit, sejtelmessé teszi a kép hátterét, a romos várat.
Tanuljunk. Mert a légbuborékot létrehozni egy képen, festői bravúr. Bravúrokat látunk, és ez jó. Nincs letagadva, hogy kultúránk változott azóta, mióta az alapul vett művek megszülettek. Határokat látunk, közteseket, áttételeseket. A stílusgyakorlatok mögött a művészi invencióra figyeljünk, miként lehet a hamist vallatóra bírni, leleplezni és megérteni, hogy emberi igény, tapasztalat hozta létre. A művészet hatása, sőt ereje.
