A kiállításról készült egyik írás mottója: Tudod, milyen úgy érezni magad, mint egy szögletes kerék, de azt nem, hogy milyen, ha fáradt...
Állandó kettősség jellemezte a művészt, a megfelelési kényszere és kitörni vágyása között sokat őrlődött. Ez a folyamatos vívódás pedig még érdekesebbé teszi...
Ismerjük az avatóbeszédek katartikus semmitmondását, de itt most világcsúcs született, ha a közhelyek alkatrészekből lennének, újraindulhatna volna a magyar autógyártás.