Megállt a motor. Leáll a gép?
Nemzeti irodalom nem létezik, ha csak az írók léteznek.
Nemzeti irodalom nem létezik, ha nincsenek olyan emberek, intézmények, szervezetek, amelyek eljuttatják az irodalmat a nemzethez. Nemzeti irodalom nem létezik irodalomszervezők nélkül, kiadói lektorok, folyóiratszerkesztők, tanárok, kritikusok, művelt újságírók nélkül. Nem működik a gép motor nélkül.
Nem tudom, hogy akadozik-e majd a nemzeti irodalom Tarján Tamás nélkül, de egy FORMA 1-es motor most leállt.
Az elefántcsonttoronyból, amelyet társadalmilag, történelmileg tudatlan arisztokratikus literátusok emeltek évezredekkel ezelőtt a hierarchikusan felépített társadalom mintájára, ahol fent trónol az értékes krém, és lent rohad a plebsz, az értéktelen tömeg, ritkán lépnek ki képzett irodalmárok, hogy elvigyék a szellem üzenetét a mocsárlakóknak.
Tarjánnak ez a feladat életprogram volt. Irodalomtörténész, egyetemi tanár, kandidátus, negyven-ötven könyv írója, Tandori, Esterházy tehetségének első hírnöke bezárkózhatott volna az elefántcsontfalak közé. Nem tette. Már filmkritikákat is úgy írt ötven éve, hogy mindenki értse és élvezet legyen olvasni. Aztán elindult.
Elindult az egyetemi katedráról az országban városról városra, faluról falura tanítani, beszélgetni, írókat bemutatni, és pörgött a motor a rádióban, a televízióban, meg mindenütt, ahol le kellett fordítani az irodalom nyelvét köznyelvre, hogy az irodalom ne csak nemzeti, de a nemzeté is legyen.
Nagy szavak. Talán nem is jutnak célba. Odafent biztosan nem. Egy ilyen bunkó kormány, amelynek az irodalom, a művészet csak pityke a nemzetiszínű lajbin fel sem fogja, milyen munkát végzett a magyar nemzet épülésére az egykori örmény migráns leszármazottja.
Mi hajtotta? Nem tudjuk. Mi morzsolta fel életerős korában? Nem tudjuk. Én könyveim lektorát, legszigorúbb barátomat vesztettem el. De az ország többet vesztett. Elvesztette a tanítót, a szellem papját, aki az irodalom segítségével a magyarság valódi arcát mutatta fel a nemzetnek ott, ahol a nemzet nagyobb része éli az életét.
Ez a feladat mostantól a Tarján-tanítványokra hárul: tanárokra, írókra, kritikusokra, újságírókra, rád, rám.
Nógrádi Gábor
