Tony Wolf: Mesél az erdő – Manó Könyvek, 2017- fordította: Szőcs Zsóka 1989-es fordítása alapján átdolgozta Csapody Kinga és Todero Anna – 88 oldal, keménytáblás kötés – ISBN 978-963-4033-99-8
Az 1930-ban született Antonio Lupatelli neve nem sokat mond. Azoknak sem, akik a rendszerváltás körül voltak kisgyerekek, pedig akkor sorra jelentek meg – a magyar könyvkiadás akkori színvonalának megfelelő minőségben – Lupatelli mesekönyvei. Csak éppen a Tony Wolf művésznév mögé bújva mesélt arról, hogy miről mesél az erdő. Wolf – mondhatnánk a reklámmal – az első farkas, aki sütni tud nem csak mesél, de meséit jó hangulatú illusztrációkkal rakja tele.
- Csipike új ruhát kapott!
- Menyhért Anna beleeshetett a rubinbogyózselébe, mint Obelix a varázsitalba
- Mese nélküli mesekönyv a halálról
- Ne olvasd el! Főleg, ha gonosz vagy!
- Alig kezdődött el az év, de ennél jobb mesekönyv idén már nem jöhet!
A múlt évszázad, sőt a múlt évezred(!) utolsó évtizedében, amikor a Mesél az erdő című könyvsorozat magyarul megjelent, én már túl nagy voltam ahhoz, hogy ilyen „mese meséket” olvassak. Ennek ellenére innen-onnan mégis eljutott hozzám Wolf meséiből valami. Legalábbis, amikor a most megjelent kötetet a kezembe vettem, rá kellett jönnöm, hogy – ha a szöveg nem is, de – a képek ismerősként köszönnek rám. Fogalmam sincs, hogy nagykamaszként és fiatal felnőttként miért/hol találkoztam ezekkel a bájos állatokkal, ezekkel az ötletes – nem bugyuta – sztorikkal. De, esküszöm, hogy volt ilyen találkozás!
Az igazság az, ha Józsi valahol felbukkan, mindig zsémbeskedik, de elárulhatom nektek, hogy valójában neki is tetszik ez a vidám forgatag, csak nem meri bevallani. Egyszerűen mindig morgolódnia kell, különben nem érzi jól magát.
A sorozat frissiben megjelent első kötete – a gerincen a számozás arra utal, hogy jön majd a több is – igazi felfedezés, főleg, hogy itt végre összeér a külcsín és a belbecs. Ezeket a könyveket jó (jó lesz) kézbe venni, s mert az erdő lakóinak mindennapjairól szóló történetek nem avulnak, ezért aztán azt hiszem, hogy a mai óvodásokat és kisiskolásokat is lekötik ezek a felolvasásra váró mesék. Hajrá, kedves szülők!
…az állatok ünnepi vacsorához készülődnek. Felállították a hatalmas asztalt, de égen-földön nem találnak akkora terítőt, amely beborítaná. A jólértesültebbek azt suttogják, hogy a három egérlánynak ugyan van ekkora abrosza, csak nem adják oda. Tartogatják a saját esküvőjükre, de hogy egyáltalán férjhez mennek-e, azt ki tudja előre.
Tony Wolf meséi – a képekkel együtt – olyanok, amiket nyugodtan lehet este, elalvás előtt olvasni, bár gyanítható, hogy egy-egy történet végén – ha nincsenek biztos szabályok a családban, akkor – az Olvass még egyet!-típusú alkudozás következik. Amivel nincs is gond, ha a szülő képes koordinálni az ilyen alku-helyzeteket. És az sem baj, ha az erdő lakóiban az élénk fantáziájú gyerek ráismert a környezetében élőkre… Józsi, a varjú, nekem például rokonom. Tuti.
***
Persze, közben a felnőtt ember gondolatai csaponganak, s a Mesél az erdő némi többletjelentéssel terhelve ülepedik. Talán nem csoda, hogy néhány nappal ezelőtt Welbach Lola pont ezen a címen értekezett a szentendrei kortárs képzőművészet pezsgéséről. S címe okán ide kapcsolódik a Hobo Blues Band is. De mindezt a gyerek ráér megtudni!
