+ Képzőművészet

Mesél az erdő, mesél az erdő, aztán hókon vág

A kiválóan megkomponált zajhatások, erdei hangok, erősitik a filmek és a tér erejét. 80 perc után úgy kell minket kitaszigálnia a teremőrnek, zárás van. Feltámad bennünk a vágy, hogy kimenjünk a Pilisbe járni egy nagyot. – Welbach Lola jelenti az Art Capitalról.

Szentendreiként Hévvel járok Budapestre dolgozni. Az Art Capital  okán most még büszkébb vagyok városomra. (Habár itt sem tüke, csak gyüttment vagyok.) Tele van az utca, a világ, a vonat a Falon kapaszkodó kisfiúval, az emberek közönyös arccal állnak előtte, várják a Szentlélek teret, s közben nem veszik észre, hogy a művészet szent lelke íme leszállt közénk, és ha befogadnák magukba – például egy napot eltöltenének az Art Cap-on –, akkor jobb lenne az életük. Ezen filozofálgatok a Héven, fotózom a plakátot, mikoris rámköszön Kelemen.

A Héven is kapaszkodik

– Láttam ám, hogy erről irkálsz. És még itt is ezt fotózod. Ez aztán a lelkesedés.

Azonnal kifejtem neki fenti eszmefuttatásom a művészet szent izéjéről, furcsán néz, mosolyog, de nem ül át máshova. Sőt, inkább úgy dönt, velem tart a Meteor és apró katasztrófák kiállításra.

Ragyog a délután, első állomásként megmutatom neki a belváros felé vezető úton azt a két public art művet, melyek szintén a fesztivál részei. Egy hatalmas fémszobrot és új kedvencemet, az Otthon/otthontanság című installációt. Ami két fotel, egy asztal, egy leláncolt bevásárlókocsi, és egy Berkesi András könyv. Ez tehát a vágyott hely, az Otthon.

Bútorfosszíliák a hatvanas évekből, üres bevásárlókocsi, amit nincs miből megtölteni, viszont az asztalon, szellemi táplálékként egy exávós, középfos író könyve. Velkám tu Hángöri. Olvasom a sajtóközleményben, hogy a bevásárlókocsi arra hivatott, hogy napra nap megteljen ételadománnyal. Hónapok óta itt van, naponta kétszer megyek el mellette. Soha, egy kiflit nem láttam benne. (Miért nem teszek bele én?)

Otthon/otthontalanság a Nagyposta előtt

Továbbügetünk a Czóbel felé, még van másfél óránk zárásig. Egyedül szeretek kiállítást nézni, akkor Lorenzo Medicinek érzem magam, olyan, mintha csak az enyém lenne a műalkotás. (Januárban az Uffiziben három teljes percig egyedül voltam a Tavasz ébredésével. De nemhogy a kép előtt, még a teremben sem volt senki! Majd elájultam a boldogságtól.) Na jó, ketten is nagyszerű kiállítást nézni, és szerencsémre most nincs más rajtunk kívül. (Másrészt azt szeretném sokan legyenek, sokan lássák ezt is. És 18-án, hétfőn is nyitva van mindegyik helyszín!)

Nem Boticelli, hanem kortárs

Belépsz a Meteor terébe és négy videoinstalláció vesz körbe, kisebb-nagyobb monitorokon folyamatosan megy négy film. A tér otthonossá van építve uszadékfákkal, kövekkel, használati tárgyakkal, melyek mind a filmekhez kapcsolódnak. Két figura csetlik botlik a természetben, két férfi, az alkotók. (Hugyecsek Balázs és Rizmayer Péter) Minden történet településen kívül van, csak ők az emberi lények. Erdő, magashegyi tavacska, köves fennsík és homokos, szomorú, vizes sík a helyszín. (Meg egy elhagyatott ház.) Beavatkoznak a dolgokba, vizsgálódnak, próbálkoznak, nem nyugszanak. Keresnek, nyüzsögnek. Addig-addig, míg egy fa hókon nem vágja őket. (Tényleg megmozdul a fa. Ezt hogy forgatták le?) Néha egy-egy pillanatra megnyugszanak, figyelnek. Ilyenkor képesek a köves táj felett lebegni. (Ami egészen gyönyörű jelenet.) Aztán a természet ellen elkövetett bűneikért vezekelve térdepelnek a sarokban. A kiválóan megkomponált zajhatások, erdei hangok, erősitik a filmek és a tér erejét. 80 perc után úgy kell minket kitaszigálnia a teremőrnek, zárás van. Feltámad bennünk a vágy, hogy kimenjünk a Pilisbe járni egy nagyot. Majd a hétvégén. Az alkonyatban még megnézzük a múzeum belső kertjében misztikusan világító Földgolyót, ami szintén a project része, aztán Kelemennek ötlete támad.

Lola, mint uszadékfa

Meghív a Mjam-ba, Szentendre egyik legjobb éttermébe, ahol ma a belépőjegyünkért 20% kedvezményt kapunk! (Ez a kedvezmény mindennap más étteremben érvényes, ki ne hagyd.) Vacsora közben arról beszélgetünk, hogy vajon a Tyler Durden-féle attitűd a megfelelő válasz a globalizációra és a természetrombolásra? Nem jutunk dűlőre, de megvolt az életközeli élményünk.*

Welbach Lola Uszadék

*C. Palahniuk: Harcosok klubja

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top